Lovak és lovasok

Here is the winning clear round in 1986 Hickstead Derby by Paul Schockemöhle on Deister.

2011-01-10T18:23:00.000+01:00

Djigitovka (Kozák lovasok)

2010-07-24T17:44:00.001+02:00

Ló és lovas feltétlen bizalma, kitartó gyakorlás és virtus.

Kozák lovasok

Edzőképző 2010. 04. Tattersal

2010-07-10T05:35:00.001+02:00

ifj.Debreceni János

Spanische Hofreitschule

2010-03-22T19:56:00.000+01:00

Spanish Riding School

2010-03-22T19:49:00.000+01:00

Spanish Riding School, Vienna Beliebte Annen-Polka (Johann Strauss Sr.) Elisen-Polka, Op. 151 (Johann Strauss Jr.) Seiji Ozawa conductor Vienna Philharmonic New Years Concert 2002 TDK Classic Art...

LOVASTORNA ÖRKÉNYBEN

2009-12-01T16:39:00.000+01:00

LOVASTORNA ÖRKÉNYBEN. AZ ÖRKÉNYI HONVÉD LOVAGLÓ ÉS HAJTÓ TANÁRKÉPZŐ ISKOLA A HONVÉDSÉG FŐPARANCSNOKÁNAK JELENLÉTÉBEN NAGYSZABÁSÚ BEMUTATÓT TARTOTT

Lovasmérkőzés Kolozsvárott

2009-12-01T16:33:00.000+01:00

A kolozsvári hadtest nagyszámú közönség jelenlétében, a testőrség spanyol lovasiskolájának részvételével rendezte az első erdélyi lovas mérkőzést és -bemutatót az egyetem sporttelepén.

Lovasbemutatók az örkénytábori katonai lovasiskola záróvizsgáján.

2009-12-01T16:29:00.000+01:00

Az örkényi honvéd spanyol lovasiskola bemutatója a Nemzeti Lovardában

2009-12-01T16:23:00.000+01:00

MAGYAR SPANYOL-ISKOLA. A VILÁGHÍRŰ BÉCSI ISKOLA NYOMÁN ÖRKÉNYBEN FELÁLLÍTOTT HONVÉD SPANYOL LOVASISKOLA ELSŐ NYILVÁNOS BEMUTATÓJA A NEMZETI LOVARDÁBAN.

Magyar lovassiker a Bécsben

2009-12-01T16:19:00.001+01:00

MAGYAR LOVASSIKER. A BÉCSBEN MEGTARTOTT NEMZETKÖZI LOVASMÉRKŐZÉSEKEN PLATTHY JÓZSEF SZÁZADOS HÁROM ELSŐ DÍJAT NYERT.

Az új örkénytábori lovaglótanári iskolába vezényelt olimpiai lovasok ugrató munkája

2009-12-01T16:13:00.000+01:00

Az új örkénytábori lovaglótanári iskolába vezényelt olimpiai lovasok ugrató munkája

Az olimpiai csoport díjugrató lovasainak legnehezebb gyakorlatai közé tartozik a mélyugrás, melynek érkezési oldalán a talaj 45 fokos lejtőnek van kiképezve. A 7 méter magas, 60 fokos csúsztató mesterségesen vert agyagból készült és a használat következtében annyira kopik, hogy évente kétszer kell újraépíteni. A díjugrató csoport vezetője Binder Ottó őrnagy, tagjai Ádám Zoltán és Jáhn Miklós századosok, Schaurek Ottmár, Platthy József, Endrődy Ágoston és Géczy Béla főhadnagyok. A tiszti lovasokon kívül végrehajtja ezt a feladatot az altisztek egy csoportja is.

2009-12-01T16:05:00.002+01:00

Vitéz Kárpáthy Kamilló hadsereg főparancsnok vitéz Ratajcs Richárd lovassági szemlélő társaságában az olimpiai military egyik legnehezebb akadályánál.

RÉSZLETEK A HADSEREG-SPORTHÉTRŐL. AZ OLIMPIAI DÍJUGRATÁST A MINISZTERELNÖK LOVÁN REZNEK JENŐ SZÁZADOS NYERTE. A HÁROMNAPOS OLIMPIAI MILITARY GYŐZTESE: BÁRÓ PONGRÁCZ GÉZA SZÁZADOS. MÁSODIK: NÉMETH DEZSŐ SZÁZADOS.

Filmhíradók Online

2009-12-01T15:52:00.001+01:00

ELŐKÉSZÜLETEK A HADSEREG-SPORTHÉTRE. A BEM LOVASTÜZÉREK GYAKORLATAI A VILMOS-LAKTANYÁBAN FELÁLLÍTOTT 10 MÉTER MAGAS 80 FOKOS MEREDEK PÁLYÁN.

Magasházy Dénes - Futószárazás

2009-11-26T13:12:00.005+01:00

Magasházy Dénes - Futószárazás haladó lovasok részére.

Anthony Paalman - az ugrató ülés előkészítése futószáras gyakorlatokkal.

A 26 oldalas tanulmány itt olvasható pdf formátumbab:katt

Remélem sok lovasoktatónak és lovasnak nyújt segítséget.

Vitéz Magasházy László

2009-11-25T08:42:00.006+01:00

Egy jó kávé!

2009-08-28T23:17:00.003+02:00

A DXN terméke!

DXN Ganoderma

Ha több információra van szükséged ITT megtalálod!

"örkényi iskola"

2009-03-21T10:01:00.006+01:00

Új oldalt nyitottam kísérleti jelleggel, ami egy virtuális egyesületként működik egyenlőre. Itt gyűjtöm az írott emlékeket és a fényképeket és ha lesz akkor a videó anyagokat. Nézzétek meg és akinek van kedve és tud segíteni jelezze. Az oldalt itt éred el: Klikk Klikk

"LG Bridle"

2008-12-02T16:42:00.009+01:00

Monika Lehmenkühler http://www.molekuer.de

A "boldog kerék" ezzel a szerszámmal fájdalommentesen és teljes kontaktusban tudod a lovadat irányítani és a felvételek is könyedebbek puhábbak lesznek. Ló és lovas boldog kapcsolata.

Lovaglótanárok arcképcsarnoka

2008-11-23T20:32:00.005+01:00

BÍRÓ JÓZSEF ÁRPÁD, vitéz huszáralezredes (1941-ig csendőrőrnagy) (Prázsmár, 1899. I. 1. -Budapest, 1949. I. 8.) Anyja: Makranczy Ilona. Apja: Bíró Mihály csendőrségi őrsparancsnok. Vallása: r. k. A hadiérettségi letétele után, 1918 tavaszán azonnal az olasz hadszíntérre vezényelték. Karpaszományos tüzérként sebesült meg. 1918. XI. 1-én felvették a hivatásos csendőrtiszti állományba. A 20-as években mint oktató tiszt az Egyesített Csendőriskolák ceglédi gyalogtanosztálya ceglédi alosztályánál szolgált. 1929-ben hasonló beosztásban a szintén Cegléden mega-lakuló, majd 1936-tól Kiskunhalason működő lovas-tanosztályhoz került át. 1924. V. 1-én csendőr főhadnaggyá, 1930. V 1-én pedig csendőr századossá léptették elő. 1937. VIII. 1. és 1943. X. 26. között Örkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán mint olimpiai lovas, majd az olimpiai díjlovaglócsoport vezetője tevékenykedett. Közben 1941. XII. 16-i legfelsőbb elhatározásra, 1941. XI. 1-i őrnagyi ranggal a m. kir, csendőrségtől a lovassághoz helyezték át. 1942. X. 1-én alezredessé léptették elő. 1943. X. 26-ától Nyíregyházán az 1. lovashadosztály-parancsnokság mozgósítási előadója volt, majd 1944. V. 1-től lovaglótanárként és alosztályparancsnokként ismét a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán teljesített szolgálatot. A tanintézet Dunántúlra telepítését követően 1945. IV 7-én Csepregen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. VI. 28-án tért vissza. 1949. I. 6-án az ÁVO letartóztatta, s a családdal rövidesen azt közölték, hogy a börtönben öngyilkos (sic!) lett. A 90-es években visszakapta korábban elvett rendfokozatát, és egyben ezredessé léptették elő. Kitüntetései: * ELSŐ OSZTÁLYÚ EZÜST VITÉZSÉGI ÉREM. * KÁROLY CSAPATKERESZT, * KORMÁNYZÓI DÍCSÉRŐ ELISMERÉS, MAGYAR KORONÁS EZÜSTÉREM ÉS BRONZÉREM, * SEBESÜLTEK ÉRME EGY KÖZÉPSÁVVAL, * HÁBORÚS EMLÉKÉREM, * III. OSZTÁLYÚ TISZTI KATONAI SZOLGÁLATI JELVÉNY, * FELVIDÉKI EMLÉKÉREM, * SZÉCHENYI ISTVÁN LOVAS EMLÉKÉREM - Több mint hetven évvel ezelőtt látott először napvilágot vitéz Bíró József Árpád egykori díjlovagló-bajnok könyve, amelyben a szakavatott szerző a csendőrlovak - ma természetesen rendőrlovak - tartásáról, hatékony kiképzéséről ír a hajdani klasszikus iskola szabályai szerint. Az általános tudnivalókat összegző bevezető részt követően taglalja a "lovardatartással" kapcsolatos tudnivalókat, az egyes műveleteket a vezényszavak apropóján. A harmadik részben a szerző a lovaglás egyik legösszetettebb műveletére, az ugratásra koncentrál, áttekintve a betanítás lépéseinek fázisait. A kiadvány bevezetőjében a szerző fiai emlékeznek tragikus halált halt édesapjukra, a magyar díjlovaglás háromszoros bajnokára. A szöveget fekete-fehér ábrák kísérik.

The Bitless Bridle by Dr. Robert Cook

2008-11-04T06:09:00.005+01:00

Franke Sloothaak and Legurio

Egy új lehetőség ló és lovas számára, a fájdalommentes kapcsolat fenntartására. Klikk!

Alexandеr Nevzorov

2008-10-20T10:45:00.003+02:00

Haute Ecole

A késő Reneszánsz óta a legmagasabb szintje, ló és ember kapcsolatának. http://www.hauteecole.ru

Clayton Fredericks and Ben Along Time-Beijing Cross Country

2008-08-15T20:07:00.000+02:00

Beijing 2008 - Eventing Cross-Country

2008-08-15T19:45:00.001+02:00

Beijing 2008 Summer Olympics Equestrian in Hong Kong

2008-08-10T20:32:00.002+02:00

Shania Twain

2008-07-19T22:51:00.004+02:00

Lovassport TV

2008-07-18T14:47:00.002+02:00

Lovassport TV: KLIKK!

Turul Népe Nap Fiai

2008-06-22T11:57:00.003+02:00

Klikk

Boldog Békés Karácsonyt!

2007-12-15T13:47:00.000+01:00

Ady Endre: Karácsonyi rege Előadja: Szabó Gyula KLIKK

Klikk!

Ilyen még nem volt!

2007-11-04T06:06:00.000+01:00

Fogathajtó és Díjugrató Világkupa Budapesten a Papp László Sportarénában

„… ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk minden ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes”.

Új oldalam

2007-03-09T17:33:00.000+01:00

Minden kedves olvasómnak ajánlom új oldalamat.

Kattints a képre!

Lovas fotók és grafikák

2006-11-07T20:51:00.000+01:00

Gál Ildikó

Natural Horsemanship

2006-10-27T20:03:00.000+02:00

Mindenkinek ajánlom kedves barátom, Mészáros Gyula oldalát. www.mgy.hu

WEG 2006 Aachen - Eventing

2006-10-02T18:47:00.000+02:00

További képek: itt

Dunaharaszti Paradicsom Sziget 2006. 09.30

2006-10-01T10:26:00.000+02:00

Akadályok: 90-100cm

Akadályok: 110cm

Akadályok: 120cm

Az időjárás kegyes volt hozzánk, szép nyári napnak beillő napsütéses, kellemes idő jellemezte az egész napot. Pályaszolgálatos csapatom nagyon lelkesen és fáradhatatlanul végezte a dolgát, és külön dícséret illeti a "csipet csapatot" akik még alig múltak 12 évesek de a munka javát Ők végezték.

Inárcs 2006 09 16 pályarajzok

2006-09-17T18:39:00.000+02:00

Összevetés akadályai a C/2- vsz.-ban: 6,7,8,9,1ab,11.

Eventing Springprüfung 2006 Aachen

2006-08-31T17:34:00.000+02:00

Eventing Springprüfung pályarajz itt

FEI World Equestrain Games 2006

2006-08-16T18:09:00.000+02:00

Képek:itt

TOYOTA HORSE TRIALS STRZEGOM, 23-25.06.2006

2006-07-04T21:38:00.000+02:00

Nagy mutatvány!

DERBY Hamburg 2006

2006-06-19T21:43:00.000+02:00

További képek itt

CSIO LUCERNA 2-4 06 2006

2006-06-19T21:39:00.000+02:00

További képek itt

2005_eb_San Patrignano

2006-06-13T21:56:00.000+02:00

További képek itt

AACHEN 2006 CHIO

2006-06-13T21:40:00.000+02:00

További képek itt

53 C.S.I.O.**** Poznań 2006

2006-06-13T21:17:00.000+02:00

További képek itt

Inárcs 2006 05 13 B/3 versenyszám

2006-05-18T16:51:00.000+02:00

Hibaidős versenyszám, a választható és választott utakkal.

Az első és második akadály között 5 vagy 6 vágtaugrást lovagoltak, az ív és a sebesség függvényében. 2 és 3 között levágható út, így rövidebb a 4-es megközelítése. 5a-5b szűk volt, 5c jól jött ki szinte mindenkinek. 6-7 között rövidebb út választható volt. 7-8 között lendületes 7 vu. , vagy normál 8vu.. 8-9 között rövidebb út és a 9-10 között a rövid út nagyon szűk fordulót kívánt. Utána végig csak előre, így jött ki 5vu-ra a 11-12. Sok szép és ügyes lovaglást láttunk, nyerni csak a rövidebb úttal és élénk lovaglással (kivéve 5a-5b) és kockázatvállalással lehetett, de ez a versenyszám jellegét tükrözi.

hopppa

2006-04-17T22:28:00.000+02:00

diavetítés

F.E.I. EUROPEAN JUMPING CHAMPIONSHIP - SAN PATRIGNANO 2005

2006-04-06T16:03:00.000+02:00

Kattints ide!

Akadályok

2006-04-05T10:50:00.000+02:00

Akadályok minden mennyiségben. Ötletszerző helyek azoknak, akik szeretnének akadályokat készíteni. http://www.hindernisbau.de/ http://www.parcoursbouwers.nl/ http://www.sattler-reithindernisse.de/ http://www.alpenspan.at http://www.khb-heuschmid.de/

képek innen-onnan

2006-03-31T12:16:00.000+02:00

letöltés (zip)

A lovas kiképzése

2006-03-31T11:34:00.000+02:00

A lovas kiképzése (rar)

Computerland World Cup - GP

2006-03-26T10:43:00.000+02:00

Computerland World Cup - GP (képek)

Showjumping

2006-03-24T18:46:00.000+01:00

Rövid összeállítás a legjobbakról

(google video)

Futószár - Némethy Bertalan -

2006-03-17T21:46:00.000+01:00

A futószárazás - a ló olyan tréningje vagy feladata, amikor gyalogos edzője körül egyhosszú szár végén mozog - az egyik legértékesebb eszköz a lovas tárházában. Annakellenére, hogy sok lovas elsősorban a könnyű munka egyik fajtájának vagy a túl élénkló lovaglás előtti lejártatásának tartja, legnagyobb értéke helyes használata esetén akiképzésben van. Könnyűnek tűnik, de nem az.Mindannyian tudjuk, hogy a korrekt ülés és a megfelelő kommunikáció a lóvalmegtanulható. A futószárazás ugyanilyen körültekintéssel tanulandó, hiszen ez egyolyan művészet, amely sok-sok gyakorlást igénye, míg mesterfokigjutunk. Sajnos eztgyakran nem ismerik fel, és a futószár használatához szükséges megértés, ismeret ésgyakorlat - főképpen a türelem - hiányából a lónak nagyon sok kára származhat mindfízikailag, mind mentálisan.A fütószárazás nem sokban különbözik a tulajdonképpeni lovaglástól, de helyes ki-vitelezése, melynek során elérjük a kívánt célt, talán még a lovaglásnál is nehezebb.Mivel a futószáras munka a ló alapvető képzésének és tréningjének fontos része, rész-leteiben is tárgyaljuk, és foglalkozunk azzal, hogy mit, miért és hogyan teszünk.Hála a legtöbb lóban megtalálható ösztönös önvédelemnek és értelemnek, a ló leg-gyakrabban kijavítja a gyakorlatlan lovas hibáit és általában hamar rendbejön egy-egyrossz élmény után. Sajnos nem mindig ez a helyzet, ha a ló a futószáron ment; ez eset-ben a képzetlen ember fizikailag is megsértheti a lovat és ellentétbe kerülhet a ló ter-mészetes ösztöneivel, teljesen összezavarja és hosszú időre elveheti az állat bizalmát.A futószárazás alapelvei pontosan ugyanazok, mint a lovagláséi. A futószárazásnem csak aztjelenti, hogy a lovat körbe-körbe futtatjuk.Az edzőnek a futószárazott ló által leírt kör közepén kell maradnia. Ideális esetbenugyanazon a ponton marad és kis lépésenként saját tengelye körül fordul, mindigelőbbre tartja a jobb lábát, ha a ló a bal kézen megy és fordítva, ha a jobb kézen. (Eza helyzet segíti az edzőt egyensúlyának megtartásában, ha a ló hirtelen és váratlanulmegugrik.) Az ilyen középponti helyzet azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a lóalaposan kiképzett, figyelmes és teljesen hozzászokott a fütószárhoz, tökéletes kontroll alatt van és az edző és ló között teljes a bizalom.Amíg a ló el nem éri az idomítottságnak ezt a szintjét - azaz fiatal lovak esetében -,az edzőnek rugalmasabban kell a körben elhelyezkednie, de mindig egy kicsivel a lómögött. Ebben a helyzetben a ló úgy érzi, hogy az előtte levő terület szabad, hogy„nyitva áll az ajtó", és ez biztatja az előre mozgásra. Amint az edző egyre közelebbkerül a ló vállának vonalához, vagy akár kissé meg is előzi, az „ajtó becsukódik" ésa ló csökkenti a sebességét. Ha az edző rövidíti a fütószárat és közelebb lép a lóhoz,meggátolja abban, hogy levágja a kört. Szinte sohasem szabad, akár csak kevéssel isa ló elé kerülnie. Mozdulatainak gyorsnak kell lennie, de nem kapkodhat, ha nemakarja megijeszteni vagy összezavami a lovat. Mindig a ló szemét kell néznie, hogybármilyen váratlan mozdulatra azonnal reagálhasson. Valóban csak a lóra ügyelhet,és sohasem szabad hagynia, hogy figyelme bármi másra elkalandozzon.Fontos szempont, hogy fiatal lovat sohasem szabad nyílt területen futószárazni. Alovarda egy sarka, vagy egy külön futószáras kör a megfelelő hely; a kör mindig a lehető legnagyobb legyen. A fíatal lónak meg kell tanulnia edzőjének hangjára reagálni. Az ostor iránt inkább bizalmat érezzen, mintsem féljen tőle. Meglehetősen sok időtkell tölteni a futószáron sétával és ügetéssel. Kezdetben a körön vágtázás túl nehéz afiatal lónak, nem képes megtartani az egyensúlyát és az ütemét, hajlamos arra, hogyszétessen, keresztezzen a hátuljával és könnyen az elejére kerül. A futószárat az edző egyenlő hurkokba rendezve tartsa a külső kezében, mielőtt akapicánhoz vagy a zablához rögzíti.A kapicánt évszázadokkal ezelőtt találták fel. Alkalmas a fiatal lovak futószárazásá-ra, mivel nem teszi tönkre a ló száját. (Idősebb lovak futószárazhatók csikó-kantárral,kikötőszár segítségével, a szárakat úgy rögzítve, hogy ne lebegjenek össze-vissza.) Akapicán párnázott vasrészét kényelmesen kell a ló orrára csatolni és meg kell győződniarról, hogy a fej oldalán futó szíjak nincsenek túl közel a ló szeméhez. A kikötőszárrendszeres használata nem elengedhetetlen, de tanácsos. A kikötőszárakat a hevederhez,valamint vagy a zablakarikához, vagy a kapicán orrszíjának külső gyűrűihez rögzítjük.Fiatal lovak gyakran megpróbálnak elrohanni. Ezért mind a négy bokát valamiféle ín- vagy lábszárvédővel kell óvni a fízikai károsodástól.A ló szájával állandó, könnyű kapcsolatot kell fenntartani. Mindkét kézen, a jár-módok változtatásával kell futószárazni. Meg kell tanulnia a lónak az átmenetre fel-szólítójeleket, valamint a megállást és a nyugodt egyhelyben állást egyaránt.Azután, hogy a fütószárat a zablához vagy a kapicánhoz rögzítette az edző, a fütószár végén levő hurkot a csuklójára csúsztatja (bal csuklóra ha a ló balra halad és fbr-dítva) és a többi hurkot ugyanazon a kezén tartja, hogy lehetővé tegye a szár engedését és felvételét. A szár legkisebb részét sem szabad leejteni. Az edző könnyű kapcso-latot létesít a ló szájával vagy orrával és előre lépteti a lovat. A kapcsolat fenntartásaérdekében rövidít vagy enged a futószáron.Az edző a futószárat tartó kezét a külső váll előtt, a ló szájának magasságábantartja. Felsőteste párhuzamos a ló vállával és az ostor a belső kézben a ló csánkja felé mutat. A ló és a futószár megfelelő összeköttetésének van egy még kifinomultabb módja,ami hatásosabb és szigorúbb irányítást tesz lehetővé mint a kapicán, de csak öregebblovaknál, gyakorlott kézzel használható, mert különben inkább ártalmas lehet. „Kontinentális módnak" nevezik (noha valójában a németekjavára írható a feltalálása). Akontinentális módszemél a futószár a belső zablakarikán át a fülek mögött a ló fejtetőjén halad, majd a külső karikához kapcsolódik. Itt is használható a helyesen beállí-tott kikötőszár, hasonlóképpen, mint a kapicán esetében.A futószár ugyanazt a szerepet szolgálja a lovas kezében, mint a szár. Az ostor, amia belső csánk felé mutat, hátulról követi a ló csánkját, támogatja az ütemét és a lendületét. Szükség esetén nyugodtan és ritmikusan le-föl mozog a csánk irányában, ígyhelyettesíti a lovas előrehajtó csizmáját.Az edző helyzetét, könnyű, folyamatos kapcsolatát a ló szájával, és az előrehajtó ostor zavartalan támogatását úgy kell összehangolni, hogy ezek mind egyszerre hassanak.A futószáras munkának számtalan célja lehet, így fontos ezek elkülönített tárgyalása. Remek előkészítő munka a fiatal lónak a felülés előtt. Később a lóhátról valóidomítás sokkal könnyebb lesz, mivel a fiatal ló addigra megszokja edzőit és bizalmat érez irántuk. A futószár kiváló módja az alapvető fegyelem megismerésének is;a ló megtanul félelem nélkül körbesétálni és ügetni, valamint megállni és helyben várakozni. Hozzászokik az idomító hangjához és az ostorhoz. Így aztán nem zavarja alovas súlya, megtanul ellazulni, és közben fokozatosan megerősödik.A futószárazás során különösen nyugodt bánásmódra van szükség és minden küzdelmet gondosan el kell kerülni. Fiatal lovak előkészítő munkájához a kantár fölé csatolt, megfelelően beállított, jólpámázott kapicánt használjuk, melyet kényelmesen az orrcsonthoz igazítottunk. Anyereg fölé egy hevedert csatolunk és a kikötőszárat ehhez, valamint a zablakariká-hoz rögzítjük. A kikötőszár igen hasznos, mert már az idomítás legelejétől fogva „keretet" ad a lónak.Fiatal lovaknál a kikötőszárat úgy kell beállítani, hogy nagyon enyhén feszüljönegyformán mindkét oldalon, mintsem hogy kontaktus nélkül, lazán lógjon. Ha a ló akikötőszár nélkül próbál meg kitömi, az idomító hiába rángatja a ló fejét és nyakát,egyáltalán nem lesz hatása a külső vállára. Ez olyan helyzetet teremhet, amelyben azelülső és hátulsó bokák keresztezik egymást, és összeütődnek, amitől komoly sérülé-sek keletkezhetnek. A fiatal ló futószárazásának kezdetén igen hasznos a segéd alkalmazása. Ha a lómegpróbál kitömi vagy az ellenkező irányba fordul, akkor a segítő visszavezeti a he-lyes csapásra és megnyugtatja. Mindig ez a legokosabb, amit tehet.Nagyon hasznos dolog a fíatal lovat ügetésből ugratni. Az akadályokat külön fütószá-razáshoz kell felállítani, mindig alacsonyan kezdve. Kitörőként rudakat kell az akadályokmellé tenni, nehogy a ló kívülről vagy belülről elkerülje az ugrást. Könnyü kontaktust kelltartani a ló szájával, érzékenyen követve a mozgását és nem szabad zavami a száját. A lónak kell kiszámítania a helyes elugrási távolságot és a földet érés után majdnem azonnalügetésbe kell visszaesnie. Ez a gyakorlat, ha helyesen hajtjuk végre, nagyon lazító hatású, és biztonságot ad a rohanás nélküli ugráshoz. Később kisebb oxerek vagy akár nagyobb akadályok is használhatók, de természetesen csak fokozatos előkészítés után. A fütószárazás egy másik fontos alkalmazása a ló iskolázása és tréningje. Fejleszthető a ló egyensúlya, és az üteme is hatásosan szabályozható. Ahogy az iramot csök-kentjük a lépések meghosszabbíthatók, amit hanggal és az ostor mozgatásával érünkel. Az átmenetek szintén megtaníthatók. Ha egy képzettebb lovat kisebb körre húzunka korábbi lendületet fenntartva, automatikusan nagyobb összeszedettséget fog produkálni és testétjobban meghajlítja hosszanti irányban. Ezt csak rövid időre követeljük,majd vezessük a lovat nagykörre és hajtsuk előre.Ha a lovat lovas nélkül futószárazzuk, mindig kikötőszárat kell használni. Idősebb,elrontott ló újraidomításánál azonban, különösen ha a kéz tevékenységének elfogad-tatására törekszünk, a segédszár használata még hatásosabb, mint a kitötőszáré. Ilyenkor viszont nagyon gyakorlott idomítóra van szükség. Az ilyen munkához a segédszárat a kengyelszíjak alá helyezzük és a nyeregkápánegy csomóval rögzítjük úgy, ahogy a képen látható. Itt ugyanazok az alapelvek érvé-nyesek, mint amikor a segédszár a lovas kezében van. Az egyetlen különbség, hogya fütószárazásnál a segédszár végét nem a lovas tartja.A segédszárat a következőképpen állítjuk be: állítsuk a lovat vízszintes felületreúgy, hogy mind a négy lábát egyenletesen terhelje, fejét és nyakát természetes hely-zetben tartsa. Fogjuk össze egyik kezünkkel mind a két oldalon a segédszárat, tartsuka kápa fölött úgy, hogy felvesszük a legkönnyebb kapcsolatot a ló szájával, majd te-gyünk ide egy csomót. A segédszárat mindkét oldalon legfelül a kengyelszíjon egy-egy hurokkal rögzítjük. Ez egy háromszöget képez, amelyben a segédszár a heveder-től indulva keresztülhalad a zablakarikán és visszajut a kápa fölötti csomóhoz. Ha aló nem rántja előre a fejét vagy nem próbálja kinyújtani a nyakát, akkor nincs hatás aszájában. Ha mégis húz a fejével vagy megpróbál szár fölé kerülni, akkor a háromszög nem enged, nyomás lép fel mindaddig, amíg abba nem hagyja a húzást, enged,és újra felveszi fejével a természetes helyzetet. Ez a tapasztalat előbb-utóbb rábírja alovat, hogy engedelmeskedjen a szájában fellépő nyomásnak. A segédszár ilyen hasz-nálatával a ló feje nincs tartásba kényszerítve, hanem ő maga találja meg a megkívántés egyben természetes fejtartást.A segédszámak az a vége, amely a hevederhez van rögzítve, sohasem lehet a lóvállánál alacsonyabban. A segédszár ilyen használata, a futószár korábban vázolt kon-tinentális állításával együtt, igen komoly dolog és gyakorlatlan kézben veszélyesebblehet, mint majom kezében a borotva. Ügyes idomító esetében azonban az eredményfigyelemre méltó lehet.Ismételt belső félhajlításokkal, ami automatikusan fellép a futószámál, valamint fo-lyamatos előrehajtással fenntartott lendület mellett a ló hamarosan helyes fej- és nyak-tartással magától megtalálja a támaszkodást és így megtanulja a száron való mozgást.Az ily módon végzett futószárazás előnyös hatása nyilvánvaló: a ló mindenjármódbankörön marad, egyenletes ütemben mozog, fígyelmét az idomítóra összpontosítja. Arögzített segédszár kontaktusa könnyű, rugalmas és vibráló, amivel megtanítja a lovat,hogy kellemesebb számára, ha nem rángat és nem küzd. Amikor a ló nyaka természe-tesen ívelt és feje a fíiggőleges előtt van, akkor az idomító két ujjal képes fenntartania kontaktust és nyugodtan, majdnem beavatkozás nélkül követheti az ostorral a lócsánkját. Ebben a keretben a ló összeszedett, élénk és elengedett, fizikailag és szellemileg is egyensúlyban van, és folyamatos kapcsolatot tart fenn a zablával. Ülésjavítás futószárazással Nincs jobb módja a korrekt ülés megalapozásának - ami mindenfajta lovaglás alap-ja-, mint a kengyel nélküli futószárazás. Ennek a gyakorlatnak csak akkor van értelme, ha a ló jó szándékú, egyenletesen és nyugodtan mozog a futószáron, és így az ok-tató és a lovas egyaránt a lovas ülésére összpontosíthat. A lovasnak és az oktatónak isfel kell ismemie, hogy a nehézségek miben rejlenek, és meg kell találniuk azokat amegfelelő gyakorlatokat, amelyek segítségével bármilyen különleges problémát letudnak győzni.Természetesen vannak általános gyakorlatok, amik mindenki számára hasznosak.Céljuk, hogy kifejlesszék azt a stabil ülést, ami lehetővé teszi a csizma- és kézsegít-ségek egymástól független, ugyanakkor egyidejű használatát, és segítenek abban,hogy a lovas megszerezze a segítségek összehangolásához szükséges érzést.A kikötőszárakat úgy kell használni, hogy az oktató képes legyen irányítani a lovat és a lovas az összes kért gyakorlatot bemutathassa a szárak érintése nélkül. Fon-tos, hogy a lovas folyamatos ülésigazítást hajtson végre valahányszor úgy érzi, hogyelveszítette az ütemet vagy a kapcsolatot a ló hátával, vagy ha azt érzi, hogy a nye-regben maradásért a combjával kapaszkodik. Az ülésigazítás egyetlen hatékony mód-ja az, amikor a lovas úgy húzza vissza magát a nyeregbe, hogy külső kezével az elsőnyeregkápát, belsö kezével pedig a hátsó nyeregkápát fogja meg. Ilyenkor a lovaskülső válla elöl marad, és belső ülőcsontja a belső csípővel együtt mélyebbre kerül anyeregben. A lovas hamarosan ismét megtalálja ülését és felveszi a ló ritmusát. Ilyen-kor kiengedhet és lazán várja a gyakorlatok folytatását. Képzettebb lovasoknak is fontos az időszakos ülésjavítás a futószáron, mivel min-denki felvesz rossz szokásokat a hosszabb idomító munka és különösen a folyamatosversenyzés közben. Önmagunk tükörben való ellenőrzése is nagyon hasznos, de nehéz objektívnak lenni. Minden lovas többet hasznosít abból, ha valaki a földről szakértő szemmel vizsgálja, kritizálja majd kijavítja. A futószárazás kivételével a kengyelnélküli lovaglás nem mindig az ülésjavítás megfelelő módszere. Ami ilyenkor történ-ni szokott az az, hogy a lovas kevésbé biztosan ül a nyeregben és a szárba - valójá-ban a ló szájába - kapaszkodik. Következésképpen ülésigazítás helyett a ló szájánkezd lógni, piszkálja a ló oldalát és fokozatosan elveszti az ülését.Természetesen a legnagyobb tudású lovasok - mint például a Spanyol Iskola lovasai - kengyel nélkül is megtartják szilárdan megalapozott ülésüket, de általában ez agyakorlat nem ajánlatos kevésbé képzett lovasoknak. Eppen úgy, ahogy a rendes ülés is fejleszthető vagy javítható a lovas kengyel nél-küli futószárazásával, az ugróülés is stabilizálható és javítható. Ha a lovasnak nemkell a lóval törődnie, mivel a ló az oktató irányítása alatt marad, akkor képes arra figyelni, hogyan viselkedik minden porcikája az ugrás felett. Az elugráshoz és lando-láshoz szükséges helyes érzés gyakorlása, a szilárd térdtámasz, a csizmák biztos hely-zete, valamint a kezek függetlensége az a cél, amit alacsony akadályok kengyel nélküli, futószáron való ugratásával elérhetünk.Idősebb lovakat futószárazhatunk azért, hogy a lovas súlyának viselése nélkül la-zítsuk izmaikat és bármely lónak hasznára válik egy-egy nagyobb megterhelés után,például egy ugró-, vagy militaryversenyt követően. Mindenesetre a futószárazás sokkal frissítőbb, mintha a lovat az istállóban hagynánk. Ilyenkor is kössük ki mindig alovat, használjunk lábvédőket és mindig kellően tapasztalt ember futószárazzon, haaz edző vagy a lovas nem ér rá.Cavalettin is futószárazhatjuk a lovat, az imént vázolt felszerelés használatával. Fiatalabb lovaknál használjuk a kikötőszárat, idősebb lovaknál (vagy elrontott lovak újraidomításánál) jobb a segédszár alkalmazása.

A ló természete, a nevelés alapelvei

2006-03-17T17:06:00.000+01:00

Ha el akarjuk kerülni, hogy a ló kiképzése során a túlzott követelmények miatt fizikai és pszichikai károsodást szenvedjen, a kiképzőnek a természetszerűen feltételezett lovaglási ismereteken kívül még állatlélektani alapismeretekkel is kell rendelkeznie. A ló idegállapotát a meg nem értő bánásmód gyorsan és tartósan károsítja, meiynek helyrehozása hónapokig, gyakran évekig tart. Közvetlen következmény az idő előtti elhasználódás és károsodás, főként a lábaké. 3 éves korának betöltése előtt ne használják a lovat komoly munkára. Ezután a(kezdő) kategóriára való kiképzés időtartamára legalább 1 évet kall számítani. A kiképző részére az alábbiak szolgálhatnak vezérfonalként a lóval való bánásmódban és kiképzésben: A ló testileg és viselkedésében erősen a futásra specializált állat, amely csoportban él. Legbiztosabban a fajához tartozók között érzi magát. A ló az emhert fajához tartozónak tekinti, tanítómesterként az embernek a magasabb rangú azonos fajút kell képviselnie. Ezt a helyét nem erőszakkal, hanem csak az értelem segítségével nyeri el. Ha a ló az ember befoyása alatt hibát csinál, úgy minden bizonnyal azért, mert nem értette meg az embert. Ahhoz, hogy az embert megértse, a lónak bíznia kell benne. A bizalom a megértés alapja. Az ember számára a lóval való megértetés eszközei a segítségek és segédeszközök: hang, érintés, testsúly, jutalmazás. A biztonságos megértetés a segítségekhez való szoktatás útján érhető el. Szokatlan dolgokhoz az ősidők óta menekülésre beállított lovat ésszerűen és lassan kell hozzászoktatni. Ha a kiképzés bizonytalanságot vagy akár félelmet vált ki, újból előlről kell kezdeni, számolva avva is, hogy a ló emlékezőtehetsége igen fejlett. Igen soká tarthat tehát, míg az egyszer szerzett rossz tapasztalatot elfelejti. A ló tanulásra való alkalmasságának előfeltétele testi érettségének foka. A szervezet és a felfogóképesség iránti túlzott követelés a kiképzésben visszaesést okoz. A ló csak akkor képes adottságait és képességeitteljes mértékben kifejteni, ha fajára jellemző életfeltételei összhangban vannak környezetével, tehát az emberrel is. Az emberrel való együttlét jelentsen a ló számára biztonságot, védettség érzését mindenféle szituációban.A kiképzőnek ezenkívül ismernie kell a ló érzékszerveinek teljesítőképességét is. Legfejiettebb a ló szaglása, ami azonban csak kismértékben érvényesül kedvező értelemben a kiképzés során. Kedvezőtlenül hat néha, amikor a ló számára kellemetlen szag (sertésól vagy sertéslegelő)vagy szagra való emlékezés (füst, kémiai szerek)miatt ellenszegül. Ugyancsak fejlett a ló hallása is. Ebből adódik az a követelmény, hogy mind az istállóban, mind a kiképzés során kerüljük a felesleges zajokat. A ló látása nem rossz, de nem is túlságosan fejlett. A fej oldalán helyezkedő szemek jóval szélesebblátókört biztosítanak neki, mint amilyen az emberé. A ló kifejezetten „mozgást meglátó" -, tehát főkéntoldalról, és a messzeségben mozgó dolgokat hamarabb és jobban meglátja, mint lovasa, kinek számára emiatt az állat

riadtsága gyakran érthetetlen. Jól fejlett a tapintóérzék és a bőr érzékenysége az ingerek iránt. Utóbbinak nagy a jelentősége az érintési segítségek finom alkalmazásakor a kiképzés és a ló további használata során. A szem, fül, farok, horkantás és

izzadás megfigyelése jelentősen segítheti a ló idegállapotának felismerését. A szem a belső tulajdonságok és állapot tükre. Kifejezhet félelmet, jóindulatot, figyelmet vagy bizal-matlanságot.Jól tájékoztathat a fülek játéka is a ló hangulatáról. Hátracsapott fülek mindig rossz kedvet és védekezésre való hajlandóságot jeleznek. Élénk füljáték, felálló,előreirányított fülekkel, figyelmet és„együttműködésre való készséget" mutatnak. A prüszkölés, laza, ingó faroktartással párosulva elengedett izomzatra és munkakészségre utal. Mereven hordott vagy magasra emelt farok mellett azonban a ló féielmét vagy izgalmát fejezi ki. Az izzadás az erőltetésen kívül még különösen izgalom miatt is bekövetkezhet. Ez rendszerint együttjára szívverés és légzés szaporábbá válásával. A ló nevelésekor a legfontosabb tulajdonságok az idomító részéről a megértés, nyugalom és következetesség. Ideges, nyugtalan emberek rendszerint türelmetlenek és nem rendelkeznek a ló kiképzéséhez szükséges nyugalommal és tárgyilagossággal. A ló körüli tevékenységek, pl. megkötése, lábai felemeiése, vezetése, vagy egy helyben tartása állandó, következetes ismétlést kíván, amely megszilárdítja a ló pozitív reflexeit. Dicséret, szidás és néha megfelelő büntetés azok a nevelési eszközök, melyek alkalmazásának mindig arányban kell lennie a várható és a mutatott teljesítménnyel. Cukor, sárgarépa stb. ok nélküli, gyakori etetése a lovat neveletlenné teszi, az ilyen meg fogja adott időben kísérelni, hogy megfordítsa az ember ló rangsort. Ugyanígy az értelmetlen, mérték nélküli büntetés félénkké, ellenszegülővé, sőt később rosszindulatúvá teszik a lovat. Gyakori nagy hiba, ha a ló nevelése és kiképzésesorán tőle emberi reakciókat vagy emberi gondolkodásmódot várnak el. Minden ló valamennyi állathoz hasonlóan mindig a törzsfejlődése során kialakult reflex szerint fog cselekedni. Csak az a kiképző lesz sikeres, aki legalább a ló pszichológiájának alapjait ismeri.

Leopoldo Palacios

2006-03-10T11:58:00.000+01:00

Leopoldo Palacios International Course Designer

(Google video)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 13

2006-03-09T08:59:00.000+01:00

Némethy Bertalan

Győr 1911 - Sarasota (Florida) 2001. január 18

......Nem szeretem a lovaglást tudománynak hívni, ahogy néha nevezik, inkább sportnak, atlétikai tevékenységnek tekintem, amely a legtehetségesebbek kezében művészetté válhat. A lovassportot nem hasonlíthatjuk egy sporthoz sem, mivel itt nemcsak a lovas fizikai képességein és elméleti tudásán múlik minden, hanem az ember és állat közötti kapcsolat igazi megértésén is. A legfontosabb azt a kommunikációs eszközt megtalálni, ami a ló bizalmának elnyeréséhez szükséges, és amellyel elkerülhető a zavar és a félreértettség, ami viszont mindig kedvtelenséghez és ellenszegüléshez vezet. Mivel még csak nem is remélhetjük, hogy csupán erőszakkal és izomerővel uralhatjuk lovunkat, nyilvánvaló, hogy szükségünk van őszinte empátiára a ló iránt (anélkül, hogy gyengének mutatkoznánk) és egészséges, józan észre, amely biztosítja a végső eredményességet..... .....Kurzusok tartása közben szerzett tapasztalataim alapján tisztában vagyok azzal, hogy sok lovas unalmasnak találja a lovaglás alapelveit, illetve a ló fiziológiai felépítésének tárgyalását, és alig várja, hogy akadályokat építsen és megrohamozza őket. Az én tapasztalatom azonban az, hogy ha sosem értik meg teljesen az alapelveket, úgy lovagolni sem tudnak igazánjól megtanulni, függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek. Semmi sem építhető bizonytalan alapokra, és ha a ló és a lovas cselekedetei nem tudatosak, akkor mindig messze elmaradnak képességeik maximális kiaknázásától.....

Előszó Noha számos oktatókönyv jelenik meg évente, mégis nehéz lenne egy ehhez hasonlót találni. Elöször is azért, mert ez teljes mértékben a szerző személyes tapasztalatain alapszik, sok mai könyvvel ellentétben. Másodszor is azért, mert az egész könyvet egymaga írta, ami még ritkabb. De leginkább azért, mert sok olyan mondanivalója van, amely teljesen újszerű, eredeti, mivel a következö oldalakon bemutafott szisztéma számos elemét az író maga gondolta ki. Némethy Bertalan tíz éves korában döntott úgy, hogy életét a lovaknak szenteli. A vívásban és öttusában elért korai versenysikereknek sem sikerült szándékától eltéríteniük, és annak rendje és módja szerint a "Ludovika" tagja lett. Végzés után hamar jelölték a Lovaglótanár Képzöbe, ahol hamarosan kitűnt mint az intézet legfiatalabb lovaglótanara, és a balsorsú 1940-es olimpiai játékok magyar ugróválogatottjának tagja. Ezek révén sokat versenyzett Európa-szerte és kiválasztották a német lovaglótanáiképzö megtekintésére és tanulmányozasára. Sikeres katonatiszt maradhatott volna, ha a második világháború okozta tragédia nem avatkozik közbe. A sors és történelem ezen fordulata nem csupán a lovas tapasztalatok egy lényegesen szélesebb skálájának megszerzését tette lehetövé számáia, hanem ily módon juthatott el az amerikai lovakhoz is. Igy lehetett az U.S.E.T. (amerikai válogatott) az elsődleges élvezője Némethy céltudatos munkájának, amelyet az ugróló szisztematikus kiképzésének szentelt, valamint az edzöként, tanárként és pályaépítöként megnyilvánuló zsenialitásának. Némethy könyvének tartalma, és a fél évszázados gyakorlati tapasztatat önmagukért beszélhek. Értéküket számtatanszor bizonyították azon huszonöt év alatt, mikor a szerzö az U.S.E.T ugrócsapatának edzőjeként tevékenykedett, de az azt követö idökben is a lovassport legmagasabb szintjén, a világkupakon, világbajnokságokon és olimpiai játékokon. Azt is meg kell említenünk, hogy Némethy a ló hátáról is bizonyitotta azt a technikát, amit javasol; minden egyes U.S.E.T. ló, amelynek képe ebben a könyvben szerepel, nemcsak földröl való edzésének, hanem lovaglásának is sokat köszönhet. Ha valaki figyelembe veszi Némethy tanításainak hatását, egyrészt lovasai és ezek tanítványai révén, márészt azokon keresztül, akikre más országokban hatott az elöbbiek példája, akkor aligha becsüthetjük túl fontosságukat. Sok nézö tekinti manapság az amerikai ugróstílust a legmegnyeröbbnek és a leghatékonyabbnak, és az eredmények igazolni látszanak öket. Természetesen több oka van, hogy a dolgok ilyen jól állnak, de ha meg kellene neveznem azt az egy személyiséget, aki a második világháború óta a legtöbbel járult ehhez hozzá, szavazatom "Bert"-re esne. Ennek a messzire nyúló befolyásnak ellenére, viszonylag kevés lovasnak adatott meg, hogy Némethyvel személyesen dolgozhasson, és még ezen szerencsések sem birtokolhatták soha papírra vetett gondolatatt. Így minden lovasembernek hálásnak kell lennie, hogy vette a fáradsagot (ö sem vitatná ezt a szófordulatot), és megörökítette gondolatait nyomtatasban és képekben egy összerendezett, logikus felépítésű könyvben, amit bárki elolvashat, újra olvashat és megfontolhat. Biztos vagyok benne, hogy értékes örökségül fog szolgálni az eltövetkezö lovas generacióknak.

William Steinkraus Olimpiai bajnok, 1968 Az U.S.E.T. elnöke

..... Némethy egy koppenhágai lovas klubban kezdett el oktatni, majd 1951-ben sikerült az USA-ban letelepedési engedélyt kapnia. Itt az U.S. Equestrian Team-hez (U.S.E.T.) került és 25 éven át irányította az amerikai ugróválogatott munkáját. Munkája nyomán az addig mérsékelt nemzetközi sikereket felmutató amerikai ugrócsapat a világ élvonalába került. 1960-ban Rómában már ezüstérmes az amerikai ugróválogatott az olimpián. 1968-ban mexikóban tanítványa, William Steinkraus nyeri a díjugratás egyéni aranyérmét, az amerikai csapat a 4. helyezett. Alaposságát, az igényes munka iránti könyörtelenségét jól jellemzi a szintén tőle hallott "sztori". Az olimpiai faluban való elhelyezkedés után a munka megkezdésénél futószárra vette lovasát, Steinkraust, és ülését igazította. Az ellenfelek mosolyogtak és megjegyzéseket tettek: "Most akarja Némethy a lovasát megtanítani lovagolni? Már késő!" Amikor Steinkraus nyakába akasztották az aranyérmet, koppant a gúnyosan mosolygók álla. Az amerikai lovasok ekkor a versenypályákról "kiselejtezett" nagy termetű, kicsit lomhább mozgású angol telivéreket lovagoltak. Itt kamatozik a telivérek ismerete, idomításuk hatékonyságának tapasztalata. Az amerikai ugrócsapat a mexikói olimpia után a világ élvonalában van, több mint 400 győzelmet aratnak a nemzetközi versenyekben. 1984. Los Angeles az újabb kimagasló csúcs. Itt Némethy Bertalan új filozófiát hirdet. A díjugratás viszonylag fiatal sportág, Dublinban 1864-ben rendezték meg vadászlovak részére az első nyilvános díjugrató versenyt. A II. világháború után a lovassport látványos fejlődésnek indult. Úgy tűnik, hogy a fejlődés a "minél nagyobbat - minél messzebbre" irányba indult el. Egyre nő az akadályok magassága, ezeket már csak hatalmas, nehéz "harci elefántok" tudják megmászni. 1976-ban Montrealban a díjugratás aranyérmese Alwin Schockemöhle Warwick Rex nevű hatalmas hannoveri heréltjén. Némethy Bertalan úgy látja, hogy ezen az úton nincs továbbfejlődési lehetőség. A lovak magasugró rekordja 1949. óta változatlan (Huaso, 247 cm, Chile). Más utat kell keresni! És Némethy Bertalan olyan pályákat épít, amelyek nehézségi fokát nem az akadályok vég nélküli magassága, hanem a pálya vonalvezetése, a kombinációk egymástól való távolsága jelenti. Nem a félóránként hatalmasakat ugró "harci elefántokat" preferálja a pálya, hanem az intelligens, fordulékony, kitűnően idomított, gyors, rugalmas lovakat és lovaglásokat. Los Angelesben 1984-ben Némethy Bertalan építi a pályát. Tanítványai nyerik a díjugratás egyéni arany- és ezüstérmét, és a csapat aranyérmet is. Innentől új fejezet kezdődött a díjugratás történetében. A nyers erő helyett az értelem, a tanulékonyság, az inteligencia jelentik a győzelem feltételét. 1984. (augusztus 17-20.) a szilvásváradi négyesfogat hajtó világbajnokság éve is. Az amerikai négyesfogat hajtó csapat vezetője Némethy Bertalan. Kis meglepetéssel, de kitörő örömmel fogadtuk ezt a hírt. Némethy Bertalan hosszú idő után először járt újra hivatalos úton Magyarországon. Nevetve mesélte, amikor kérdeztük, hogyan jutott neki ez a megtisztelő cím? "Tudjátok, az amerikai csapat tagja egy német fogathajtó, Emil Bernhard Jung. Rendkívül nehezen kezelhető, fegyelmezhetetlen ember. Amikor nem tetszik neki valami, németül káromkodik. Te beszélsz németül, érted azt is, mit káromodik. Katona ember vagy, fegyelmezni is tudsz. Magyarországon születtél, vállald el!" Elvállalta, így jött újra régi hazájába. (Emil Bernhard Jung ma /2002. F./ egy németországi börtönben ül biztosítási csalás miatt, eltörte lovai lábát, hogy magas összegre biztosított lovai után pénzhez jusson.) A hivatalos látogatás régi barátságokat, kapcsolatokat elevenített fel és újakat szült. Kitűnő továbbképzéseket tartott magyar lovasoknak. Lenyűgöző volt hallgatni, mennyire egyszerűen, világosan fogalmazta meg a lovaglás, az idomítás lényegét. 1987-ben a Magyar Lovas Szövetség gróf Széchenyi István Lovas Emlékéremmel tüntette ki. 1995-ben pedig kiemelkedő oktató, nevelő munkájáért, kitűnő könyvéért a Pannon Egyetem díszdoktori címét nyerte el. Nagy öröm volt számunkra is, hogy hosszú évtizedes méltatlan mellőzés után hivatalos elismerések méltatták "a világ legeredményesebb lovas edzőjének" tevékenységét. Kitűnő, hatékony tanítási módszerét írásban is rögzítette, és az Egyesült Államokban 1988-ban jelent meg kitűnő könyve "The de Némethy-Method" címmel. Legutolsó találkozásunkkor megígértem, hogy kitűnő könyvét magyar nyelven is olyan szép formában adjuk olvasóink kezébe, ahogy amerikai és angol lovasok olvashatják ezt a művet. A 2001-es év első felére elhúzódó megjelenést már nem érte meg. A floridai Sarasotában, 2001. január 18-án érte a halál. Egy óriás távozott tőlünk. Öröksége, hagyatéka közöttünk van. Legyünk méltóak hozzá! (furioso írása) www.paci.hu

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 12

2006-03-07T00:05:00.000+01:00

VISY ISTVÁN ny. tüzér alezredes Baksa (Baranya m.), 1906. augusztus 1. - + Salzburg, 2000. március 6. Visy István, az egykori magyar válogatott keret lovasa, az 1936. évi berlini olimpián részt vett magyar military csapat tagja, a military 1937. évi magyar bajnoka, s egyike azoknak, akik az örkényi lovaglótanárképzőnek nemzetközi hírnevet és elismerést vívtak ki a világ lovasainak körében. Visy István Baksán (Baranya m.) született, 1906. augusztus 1-jén. Katonai középiskolába járt, majd tanulmányait a Ludovika Akadémián folytatta. 1928. augusztus 20-i tiszti avatását követően katonai szolgálatra a pécsi tüzérekhez került csapatszolgálatra. Itt nyílott alkalma arra, hogy kölcsönkapott lovakat felkészítsen, s versenyeken induljon. Eredményeinek köszönhetően 1931. szeptember 1-jével az örkényi Lovaglótanárképző Intézetbe vezényelték, s az első évfolyamon tanúsított előmenetele alapján a második évre is felvételt nyert. A tanfolyam elvégzése után - tehetségének köszönhetően -továbbra is a tanárképzőben maradt a válogatott keret tagjaként, majd pedig az 1934. év elején felállított olimpiai csapat ugróosztályába osztották be, s végul a military csapat tagjaként utazott az 1936. évi berlini olimpiára. Visy István a díjlovaglásban a legjobban szerepelt a magyar csapatban, azonban a terepen a balszerencse kísérte, lova, Legény, a cross szakaszban, a 3. és 4. ugrás között, sima gyepen megcsúszott és a lábát törte, és ezzel a csapat nagyon esélyes éremszerzési lehetőségét vesztettük el. Az olimpia után, továbbra is a válogatott keret tagjaként 1939. szeptember 30-ig maradt a tanárképzőben, majd október 1-jén csapatszolgálatra vezényelték. 1943. május 1-jén léptették elő őrnagynak. Alezredesi rangját 1993- ban kapta meg. Szolgált Cegléden, Komáromban, majd 1944 őszétől a magyarországi harctéri műveletekben vett részt. Sebesülten vitték Ausztriába, ahol 1945. május 8-án angol hadifogságba esett. Hadifogsága azonban szerencsés volt: a sors egy angol ezredessel hozta össze, aki már korábban is érdekelt volt a lovassportban. Neki köszönhette, hogy 1952-ig az angol megszálló csapatoknál lovaglótanárként dolgozhatott és nemcsak oktatta az angol tiszteket, hanem velük együtt rendszeresen szerepelt az ausztriai és olaszországi lovasmérkőzéseken. Ennek volt köszönhető, hogy egyaránt jól ismerték Olaszországban és Ausztriában. Az angol megszálló csapatok kivonulása után, 1952-ben Milánóba, majd 1955-ben Salzburgban hívták meg lovaglótanárnak. A római olimpia alkalmával mutatták be az USA Lovas Szövetségének elnökének, aki - ismerve már az örkényi iskolát végzett lovasokat - meghívta az amerikai olimpiai military csapat edzőjének. 1961-től 1975-ig volt az USA military csapatának vezetője. Működése igen eredményes volt: a legnagyobb siker a tokiói olimpián, az 1964-ben szerzett csapat ezüstérem volt, de számos nemzetközi versenyen, amerikai bajnokságon nyert aranyérmet a Visy István által vezetett csapat. Bármekkora sikerei is voltak, visszavágyott Európába és 1975-ben újra Salzburgban telepedett le, véglegesen. Rövid ideig dolgozott még, majd 1977-ben nyugdíjba vonult. A lovassporttal nem szűnt meg a kapcsolata később sem. Rendszeresen működött közre lovasmérkőzések bírói testületében, rövid kurzusokat tartott, s tanácsaival, tapasztalataival mindenkor készséggel állt a lovasok segítségére. Így került újra kapcsolatba a magyar lovasokkal is. Az 1980. évi moszkvai olimpiára való felkészülés alkalmával kérte a közreműködését Monspart Gábor, a magyar military csapat edzője. Szívesen állt rendelkezésünkre, s mint mondta, „... kötelességemnek tartom nemzetközi tapasztalataimat összefoglalva magyar lovasbajtársaimnak rendelkezésére bocsátani". Gondolatait Monspart Gábor jegyezte le és adta közre 1981-ben és 1982-ben a Lovassport és lótenyésztés című lapban. Biztosan lett volna még több mondanivalója is, de sajnos nem kerestük vele a kapcsolatot. Salzburgban, 2000. március 6-án, 93 éves korában hunyt el, és a salzburgi Aigen temetőben helyezték örök nyugalomba. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 11

2006-03-06T22:29:00.000+01:00

TÓTH BÉLA ny. tüzér százados, lovaglótanár, mesteredző Szentpéterszeg (Bihar m.), 1907. december 24. + Budapest, 1991. december 14.

A harmincas évek végek felé, még fiatal lovas volt, amikor a Szent Györgycímű lapban egy rövidke tárcában megrajzolta a napégette, szikkadt alkatú,csak a lovaglással és a tanítványaival foglalkozó, önmagával és környezetével szemben szigorú fegyelmet követelő, aszkétikus, az eredményért és sikerért harcoló „lovaglótanár" portréját. Tóth Béla ezt a megrajzolt eszményképet igyekezett megvalósítani és megteremteni alkatában, és életmódjában. Egy kicsiny, Bihar megyei faluban, 1907. december 24-én született Szentpéterszegen, ahol édesapja református lelkész volt. Debrecenben járt középiskolába, s itt érettségizett 1927-ben, a református gimnáziumban. Az érettségi után a Ludovika Akadémiára került, ahol tüzér szakon végzett 1931-ben. Avatása utáni csapatszolgálatának második évében, 1932. október 1-én vezényelték Sopronba, ahol a féléves tüzér equitáción vett részt. A féléves tanfolyam kiváló eredménnyel való elvégzése után, 1933-tól 1935-ig az Örkénytáborba vezényelték, ahol a kétéves lovaglótanárképző tanfolyam növendéke volt. A tanfolyam befejezése után Komáromba helyezték, és mint fiatal tiszt,1935-től rendszeres résztvevője lett a military és ugró mérkőzéseknek. Lurkó nevű lovával 1936-ban indult először, s mindössze egy helyezést sikerük vele elérni, de a következő években már a legjobb lovak között szerepelt. Nemzetközi lovasmérkőzésen 1937-ben indult először, Berlinben, majd 1938-banés 1939-ben találkozunk nevével a külföldre kiutazott lovasok között. Az országos bajnokságokon is egyre jobban szerepelt, és a bajnoki rangsorban az első öt ugrólovas között találjuk nevét. Versenyeredményei alapján, 1937 őszétől kezdve az olimpiai lovaskeret tagjaként újra Örkénytáborba vezényelték, de 1939-ben, a háborús helyzet miatt, csapatszolgálatra Pécsre helyezték, a versenyzést azonban változatlanul folytatta. 1940. szeptember 1-én léptették elő századosnak. Kiváló lovas teljesítményei alapján 1941-től Ludovika Akadémián lovaglótanárként teljesített szolgálatot. A háboró alatt, hadműveleti területen való szolgálatra csak 1944. október 15-től osztották be. 1945. március 19-én egységével Ausztriába vonult viszsza, ahol május 13-án orosz hadifogságba került. Betegsége következtében rövid idő múlva, már augusztus 24-én haza engedték. 1945. szeptember 1-én székesfehérvári kiegészítő parancsnokságon jelentkezett szolgálatra. Tényleges állományba helyezték és 2. kerületi parancsnokság lóügyi előadója lett1945. október 1-től 1946. február l6-ig, amikor is elbocsátották a honvédségtől. A többi, egykori tiszthez hasonlóan, 1958-ban lefokozták. A honvédségtől való elbocsátása után előbb egy ipari üzemben dolgozot fűtőként, de rövidesen sikerült elhelyezkednie felvásárlóként a Lóértékesítő Szövetkezetnél. A szövetkezet dolgozójaként kapcsolódott be a Tattersallban folyó polgári lovaséletbe. Ebben az időszakban számos követség munkatársa kereste fel a tattersalli bérlovardát. Előbb a Szövetkezet által 1948-ban létrehozott, majd később a Lóértékesítő NV keretében működő bérlovardában dolgozott, de ugyanakkor az Tattersallban felállított öttusa istálló hivatalos edzője is volt. Részt vett az 1948. évi londoni olimpiára kiküldött öttusa csapat felkészítésében a tatai edzőtáborban, sőt a csapatot is elkísérteLondonba. Mint lovasedző ezzel egész életére elkötelezte magát az öttusasportág mellett. A galopp- és ügetőversenyzés államosítása után Lósport Nemzeti Vállalat, majd 1952-től a Lótenyésztési Igazgatóság állományában került, de változatlanul Tattersallban levő öttusaistállónak volt az edzője. A budapesti sportklubok öttusa szakosztályainak, az öttusa válogatott keret és az OTSH keretében működő Öttusa Szövetség (az ötvenes években Lovas és Öttusa Szövetség) meghatározó szakembere, az edzői tanács tagja volt. Minden nagy versenyre, olimpiára és Európa és világbajnokságra elkísérte a csapatot. Emellett, mint nemzetközileg elismert szakember, a Nemzetközi Öttusa Szövetség Technikai Bizottságának a munkájában 1967-től nyugdíjba vonulásáig részt vett és mindent elkövetett annak érdekében, hogy az öttusa sportágbana lovaglási követelményeket ne csökkentsék. Sajnos ezt nem sikerült elérnie, amit nagyon fájlalt. Tóth Béla igen nagy figyelmet szentelt a lovak kiképzésére, s igen sok ló az öttusaistállóból került a válogatott lovaskeret lovai közé (Higany, Dobos, Békés, Szertelen stb.). Szinte egyedülálló teljesítménye volt a Magyarországon megrendezett Öttusa Világbajnokság lovainak felkészítése 1954-ben. Erre a célra száz lovat biztosítottak, amiből a Földművelésügyi Minisztérium által a méntelepek állományából rendelkezésre bocsátott 87 tenyészmén is szerepelt. A keretet Örkénytáborban összpontosították. Mindössze két és félhónap állott rendelkezésre, hogy a fedeztetési állomásokról bevonult lovakat felkészítsék az öttusa lovas versenyszámának, 5 km hosszú terepen levő 28 természetes, 110 cm magas, 350 cm széles ugrásra, 500 m/sec iramra. A világbajnokságon szerepelt lovakkal kapcsolatban jegyezte meg Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke, hogy az öttusázók ilyen jól felkészített lovakon még nem ültek. Tóth Béla magas követelményeket támasztott az öttusázók lovaglási tudásával szemben. Fontosnak, sőt meghatározónak tartotta, hogy a öttusázóka lovaglásban, mint a versenysorozat első számában, jó eredményt érjenekel, mert a kezdeti siker meghatározóan hat a további számok teljesítésére. Egész nap a lovardában tartózkodott. Minden lovasára egyformán ügyelt a lóraülés pillanatából kezdve az istállóba vonulásig. Egyforma odaadással oktatta a kezdőket és a válogatott keret lovasait. Az öttusázók állandó résztvevői voltak a lovas bajnokságoknak, s soraikból jó néhányan véglegesen a lovassport legmagasabb színtű müvelői lettek. Működése alatt öttusázóink 3-3 olimpiai csapat és egyéni aranyat, továbbá 7 világbajnoki csapat és 7 egyéni első helyet szereztek, amiben nem kis szerepet játszottak a jó lovaglási eredmények. Az öttusasport terén kifejtett munkásságáért Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatát kapta meg 1955-ben. Tóth Béla kritikai figyelemmel kísérte a lovassportban tevékenykedő edzőtársait. A mindenáron sikerre és az eredményre való törekvésből adódóan nem egyszer éles vita alakult ki a szakmai megbeszéléseken, szaksajtó oldalain. Ezek a vitacikkek szakirodalmunk legérdekesebb anyaga közé tartoznak. Az ambiciózus Tóth Béla rövidesen, 1958-tól kezdődően válogatott ugrókeret edzői feladatát is megkapta. Lovasaink az ő vezetése alatt 1959-ben Rómában (két első hely), 1960-ban Torinóban (Nemzetek Díja 3. hely) és Rotterdamban (Nemzetek Díja 2. hely) a világ legjobb lovasai ellen vették fela küzdelmet és olyan ellenfelei voltak a nemzetközi élmezőnynek, amellyel számolni kellett és joggal vártak tőlük olimpiai eredményt is. Tóth Béla 1975-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után még kijárta Tattersallban levő öttusa istállóba, ahol rendszeresen lovagolt, 1980-1983.között pedig a Csepel SC öttusa edzője lett. Ezután sem az öttusában, sem a lovassportban nem vállalt aktív szerepet. Hirtelen halt meg 84 éves korában, 1991. december 14-én. A Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

(Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 10

2006-03-06T22:03:00.000+01:00

SZEMERE CSABA ny. huszár őrnagy, lovaglótanár Miskolc, 1911. december 19. + Budapest, 1997 május 27.

Önmagával és környezetével, ismerőseivel, barátaival és növendékeivel szemben egyaránt magas követelményeket támasztó, fegyelmet és lelkiismeretes munkát követelő, az eredményekkel mindig elégedetlen, örökösen zsörtölődő ember volt. Igényes volt lovaival szemben, mert mint mondotta, „kényelmes" lovon szeretett ülni, és ennek érdekében megtanulta, hogy lovát mennél rövidebb idő alatt elengedtesse. A családja a Felvidéken élt, azonban a trianoni szerződés után Budapestre költözött. Szemere Csaba a Lónyai utcai Református Gimnáziumban járt és itt érettségizett 1929-ben. A középiskola után jogi pályára készült, de családja anyagi helyzete miatt végül is a Ludovika Akadémiára jelentkezett, s tulajdonképpen itt került ló közelbe, itt kezdett el lovagolni, hasonlóan, mint a többi, egykori kiváló lovas és lovaglótanár. A Ludovika elvégzése után, a csapatszolgálatra beosztott tisztek equitációjan, 1936-37-ben Komáromban vett részt. Az equitációt Schaurek Ottmár vezette és itt alakult ki a kettejük életét végig kísérő, szoros baráti kapcsolat. Az equitációt „kiváló" minősítéssel végezte el, és ennek alapjan a Lovaglótanárképző Intézetbe vezényelték Örkénybe, ahol az első évi eredménye alapjan további egy évre maradt a tanfolyamon. A tanárképző elvégzése után kezdte el a versenyzést díjlovaglásban és ugratásban. Biztató eredményeket ért el, de versenyezői pályafutását a háború megakadályozta. Elismert lovaglási tudása alapján nevezték ki a Ludovika Akadémiára lovaglótanárnak. 1944 tavaszán Némethy Bertalannal együtt a bombázások elől Krampnitzba áthelyezett hannoveri lovasiskolába vezényelték. 1944 nyarán áthelyezését kéri csapatszolgálatra. Századával részt vesz a Duna-Tisza közi harcokban, majd Budapest védelmében szolgál. Tartsay Vilmoshoz fűződő közeli barátság révén kapcsolatban állott a Kis János altábornagy féle ellenállási csoporttal, azonban személye nem vált ismertté, és így a letartóztatást elkerülte. Sajátos véletlen során, csak a háború befejezése után, 1945 őszén került orosz hadifogságba, ahonnan két év múlva, 1947-ben sikerült hazatérnie. Schaurek Ottmár, aki ekkor még a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, szerette volna, ha visszatér a hadseregbe. Szemere Csaba nem vállalta ezt, inkább a polgári életben keresett megélhetési lehetőséget. 1949-től egészen 1957. május 13-án történt letartóztatásáig, gépkocsivezetőként a svájci nagykövetségen dolgozott. 1957. november 8-án szabadult, de Budapest területéről kitiltották és tartózkodási helyként Nagyantét (Békés m.) jelölték ki. 1961 áprilisában tér vissza Budapestre, ahol kőműves segédmunkás, kórházi betegszállító volt. 1966-ban jó barátja, Schaurek Ottmár a Füzesabonyi Kísérleti Gazdaság poroszlói ménesének felállító istállójaba hívja. Innen kerül Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szenttamási ménes sportistállójához és a lovasidegenforgalmi ágazat vezetője lett. 1972-ben nyugdíjba megy, de rövid idő után - nyugdíját szüneteltetve - a Mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet sportistállóját vezette. Itt dolgozott a legeredményesebben, s rövid idő alatt fiatal lovasok sorát képezte ki és indított el versenyzői pályájukra. Közben az Országos Lótenyésztési Felügyelőség által Parádon szervezett lovastanfolyam tanára is volt. A termelőszövetkezet sportistállójanak megszűnése után, nyugdíjasként, a Pegazus lóértékesítő gazdasági társulás alagi exportistállójában, majd magánlovasoknál dolgozott haláláig. A kétrészre szakadt lovas pályafutása alatt, mint versenyzőnek és mint tanárnak, kiemelkedő eredményeket nem sikerült elérnie. Szakmai tudását azonban mindenki elismerte, tudásához méltó megbízatást, feladatot a lovassport vezetőitől - talán szakmai féltékenység miatt - azonban nem kapott. Egykori növendékei, élete végéig rendszeresen felkeresték, beszámoltak tevékenységükről, további munkájukhoz kérték tanácsait, segítségét. A szakmai tudásának, nevelői munkásságának elismeréseként a MagyarLovas Szövetség 1995-ben a Széchenyi emlékérmet adományozta Szemere Csabának. Hamvait a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

(Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 9

2006-03-05T10:45:00.000+01:00

PLATTHY JÓZSEF

ny. huszár ezredes, lovaglótanár, mesteredző

Karancskeszi, 1900. december 17. + Budapest, 1990. december 22.

Sokan meglepődnek a Platthy fózsef név hallatán, hiszen viselője még az elsővilágháború idejéből, a pécsi hadapródiskolából hozta magával a Platthy Zsiga becézést, amelyből később, a mindenki által tisztelt Platthy Zsiga bácsi lett. A megszólítás változott némileg, a viselője azonban nem: maradt az egyre fehérebb hajú, magát nehezen kifejező, vékony, kissé félszegen mozgó; kisfiús alkatú lovas, aki csak a ló hátán érezte magát jól és biztonságban, itt tudottigazán koncentrálni, ekkor tűnt fel keménysége, ereje és határozott akarata. Zsigáról, Zsiga bácsiról, szórakozottságáról több adoma, történet járta, amelyek mindegyikében a személye iránti szeretet nyilvánult meg. Platthy József a középiskolás éveit Losoncon és Salgótarjánban, majd 1915-1919 között a pécsi és a nagyváradi katonai főreálgimnáziumban töltötte. Az érettségi letétele után a hároméves Ludovika Akadémiát végezte el, tisztté avatását követően pedig Tolnára, majd Sopronba helyezték csapatszolgálatra. A hat hónapos equitáción 1924-1925-ben Komáromban vett részt. Az equitáción, valamint a lovas versenyeken elért jó eredményei alapján vezényelték 1927. szeptember 1-től 1929 augusztusig tartó kétéves lovaglótanári tanfolyamra a Ferenc József Laktanyában működő Lovaglótanárképzőbe(PIK-be). A Lovaglótanárképző elvégzése után, 1929. szeptemberétől kezdve,előbb a Ferenc József Laktanyában, majd 1930-tól Örkénytáborban az olimpiai osztály lovasa lett, s csak a háború kitörése után, 1942-ben vezényelték újból csapatszolgálatra, és 1942 nyarától 1943 elejéig egy önálló lovasszázaddal hadtáp területen teljesített szolgálatot a keleti fronton. 1945. augusztus 1-jén léptették elő alezredesnek, és a háború végéig a lovas pótkeret osztályparancsnoka volt. 1944. október 15-én a Budapesten, az Andrássy Laktanyában tartózkodott, ahol egységével (néhány tucat pótkeretállományba tartozó tartalékos huszár) fegyverrel vették fel a harcot a nyilasokkal. 1945 koratavaszán a pótkerettel Dunántúlra, Szilsárkányba vezényelték (lókiképző és felállító alakulat parancsnoka), majd a front elől nyugatra vonultak vissza, s 1945. május 10-től 1946. szeptember 18-ig angol hadifogságba került. Hazaérkezése után szolgálatra jelentkezett, de csak rendelkezési állományba helyezték. Ekkor szülőfalujába, Karancskeszibe ment testvéreihez, ahol a családja földjén dolgozott 1948-ig. A honvédség 1948. március 1-jén nyugállományba helyezte és számára 50%-os nyugdíjat állapítottak meg. 1994. június 9-én posztumusz léptették elő ezredessé. Platthy József egész élete, kilenc évtized, a lovakhoz kötődött. Gyermekkorban a falusi környezet adta a lovak közelségét, majd a katonai pálya tette lehetővé, hogy a gyerekkori vonzódás szakmai hivatást, elkötelezettséget jelentsen életében. Az I. világháború utáni lovasmérkőzésekről (1920-ban rendezték az elsőt) kevés adatunk van, így nem tudjuk, hogy a Ludovikán 1922-ben végzett Platthy Józsefnek mikor volt az első versenye. Mivel a ludovikás növendékek nem indultak nyilvános lovasmérkőzéseken (a záróünnepségen Platthy József mint csikós lovagolt), valószínű, hogy 1923-ban kezdte el sportbeli szereplését. Régi programfüzet tanúsága szerint 1924-ben, az országos mérkőzéseken, Apacs nevű lovával 1,20 és 1,50 m magas, tehát nem kezdő számokban indult már, s visszaemlékezésében említi, hogy 1924-ben indult a luzerni nemzetközi mérkőzésen is. Ettől kezdve állandó résztvevője a lovasmérkőzéseknek, noha ezekben az években nem szerepel a neve a legeredményesebb lovasok között. Tudását elismerve került 1929-ben – a Lovaglótanárképző elvégzése után - az olimpiai osztályba. Platthy József lovait általában a Lovaglótanárképző Szent György istállójatól kapta, innen került hozzá pl. Gergely vitéz, amellyel a beriini olimpiára készült, majd Kalandor és Sellő. Az olimpia előtt (1936 áprilisában) Gergely vitéz elpusztult, és ezért Gyergyóval lovasították, azonban a berlini olimpián Sellőt lovagolta. Utolsó lova, amely a világháború kitörése idején került hozzá, Románc volt, amelyet különösen tehetségesnek tartott. Mint egykori örkényi lovas, Platthy is közeli kapcsolatba került a galoppversenyzéssel, s az itt szerzett tudása tette alkalmassá, hogy 1948-ban és 1949-ben, a lóversenyzés államosításáig galoppidomárként dolgozzék a versenypályán. Az elkövetkező három évben, 1950 elejetől, 1952 végéig Platthy József távol került a lótól. Mint önéletrajzában írta, 1950-ben lakatosinas volt félévig, majd a Redőnygyárban szerelőként dolgozott. 1953. január 1-től azonban az Állattenyésztési Kutató Intézet bőszénfai ménesében lett edző. Somogy megyei működésének első jele, hogy 1953 nyarán már lovasmérkőzést rendezett Kaposváron. Bőszénfán dolgozott 1957. január 31-ig, a következő napon, február 1-től pedig a kisbéri ménes edzője lett, ahol a pardubitzi akadályversenyekre készített fel lovakat, és amatőr lovasokat. A Kisbéren töltött években, immáron hatvan éven felül is rendszeresen indult a területi lovasmérkőzéseken, sőt területi bajnok is volt 1962-ben. 1957-58-ban a tartalékos és a nyugállományban levő volt katonatisztek legnagyobb részét minden indok nélkül, mint megbízhatatlan személyeket, lefokozták. A bőszénfai és a kisbéri ménes vezetői azonban Platthy József emberi és szakmai érdemeit olyan pozitívan értékelték, hogy alezredesi rangját meghagyták. Platthy József volt a két háború közötti időszak egyik legeredményesebb magyar lovasa. Több mint száz belföldi és 17 nemzetközi mérkőzésen nyert első díjat. Nyolc alkalommal volt a díjugratás magyar bajnoka. A legkiemelkedőbb teljesítménye a berlini olimpia bronzérme. Igazi versenyzői alkat volt. Mennél nagyobb felelősség hárult rá, annál jobban tudott koncentrálni, annál határozottabban lovagolt. Ez hozta, hogy a legnagyobb teljesítményeit az összevetésekben nyújtotta, egyedülálló gyors iramú lovaglásokkal, lovának biztos rendezésével, bravúros fordulataival a mérkőzés legizgalmasabb, legérdekesebb perceit teremtette meg. Platthy Józsefnek sajátos, „egyéni ülése", lovaglási stílusa volt, amit nem sikerült senkinek se utánoznia, de sajnos nem is tudta továbbadni tudását. Nem rejtegette titkát, hiszen bármikor szívesen felült a lóra, igyekezett megmutatni, de a magyarázattal adós maradt. Nyugdíjba vonulása után több alkalommal utazott külföldre, ahol barátai lovait készítette elő versenyekre. Később már csak Budapesten, a Tattersallban lovagolt, ahol mindennapos lovas volt az öttusa istállóban: mindig tartottak számára egy lovat, s csupán halála előtt néhány hónappal, közel 90 éves korában hagyta abba a számára életet adó sportot. A magyar lovasok 1991. január 15-én a Kerepesi úti temetőben vettek végső búcsút Zsiga bácsitól. Szülőfalujában, Karancskeszin helyezték örök nyugalomra. Budapesten, a Nemzeti Lovardában állították fel mellszobrát. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 8

2006-03-05T09:59:00.000+01:00

MONSPART GÁBOR ny. huszár ezredes, lovaglótanár Zalaegerszeg, 1906. április 13. + Kaposvár-Toponár, 1997. július 14.

Monspart Gábor 1924-ben szülővárosában, Zalaegerszegen érettségizett és még ebben az évben vették fel Ludovika Akadémia négyéves tanfolyamára, amelyet 1928-ban fejezett be. Az aktív sportolásba még a ludovikás növendékként az Akadémián bekapcsolódott. Részt vett a Magyarországon először, 1927 áprilisában megtartott öttusa-versenyen. Az öttusával a továbbiakban is foglalkozott, s az öttusa-válogatott keret tagj'a volt. Az Akadémia elvégzése után, először Kecskeméten, majd Nyíregyházán szolgált, és csapatszolgálata alatti equitációt is itt végezte el, 1930-ban. 1932-ben Örkénytáborba, a Lovaglótanárképzőbe vezényelték, ahol a kétéves tanfolyamon vett részt. A tanárképző elvégzése után a 3. sz. Nádasdy huszárezredbe helyezték át. Ebben az időben vett részt rendszeresen az országos lovasmérkőzések ugró-, összetett és military számaiban. Felvidék visszacsatolása után Munkácson majd az Erdélyi bevonulást követően Nagyváradon teljesített csapatszolgálatot. 1941. július 1-től szeptember 15-ig a gyorshadtesttel az orosz fronton volt. A gyorshadtest lovainak szinte katasztrofális méreteket öltő nyeregtörései hívták fel a figyelmét a magyar katonai (35. M.) Bock nyereg hibáira és a fronton szerzett tapasztalatok alapjan egy javított nyeregváltozatot alakított ki,amelyet 42. M nyereg néven rendszeresítettek a honvédségnél (Monspart-féle javított nyereg). 1943-ban léptették elő őrnaggyá. 1944-ben a lovas hadosz- tály kötelékében Lengyelországban, a Bug környéki (a pripetyi mocsarak) fronton volt, október második felétől pedig a Magyarországon, a Duna-Tisza közi harcokban vett részt, majd november elejen osztályával a Csepel-szigeten foglaltak állást. November 5-én repülőtámadás következtében Százhalombattánál megsebesült. Rövid kórházi kezelés után visszatért osztályához, de az értelmetlen harcokban már nem kivánt részt venni, s míg az egysége 1945. március 31-én kivonult az országból, sebesülésére hivatkozva az ország területén maradt. 1945. április 10-én Miskolcon szolgálatra jelentkezett az újonnan alakuló honvédségbe. 1945. április 30-án alezredesnek léptették elő. Az új hadsereg állományában 1946. szeptember 6-ig szolgált, amikor is tartalékos állományba helyezték. Ezután Komáromban Lóértékesítő Szövetkezetnél helyezkedett el, majd 1947-ben lótenyésztési ismeretekből vizsgát tett és az újra szerveződő lótenyésztésben, mint tenyésztési főellenőr dolgozott tovább a komáromi méntelepen. 1950. augusztus 29-én, egykori osztályparancsnokával, Németh Dezsővel együtt letartóztatták. 1951. szeptember 13-án hamis vádak alapján háborús bűnökért nyolc évi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélték. Börtönbüntetését Márianosztrán töltötte. 1954. junius 25-én perének újrafelvételét kérte. A bíróság ugyan változatlanul bűnösnek mondta ki, azonban büntetését mérsékelve, a börtönben addig letöltött időre ítélték el és 1954. december 17-én szabadlábra helyezték. Monspart Gábor letartóztatásakor és a tárgyalásokon is ártatlannak vallotta magát, amit az 1991-ben történt rehabilitálásakor teljes mértékben elfogadtak, visszakapta rangját és ezzel egyidejűleg ezredesnek léptették elő. Szabadulása után újra a komáromi méntelepen helyezkedett el és a devecseri mesterséges termékenyítő fedeztetési állomás vezetője volt, és részt vett a méntelepen folyó lovassport munkában. Közreműködött a területi versenyek szervezésében, a zsürik munkájában. A Pegazus című lapban már 1959-ben megjelentek tanulmányai. Rövidesen, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal - az Országos Lótenyésztési Felügyelőség ajánlására - az 1962-ben létesített nagyvázsonyi lovasiskolájanak vezetőjének vette fel. Noha a lovasiskola idegenforgalmi célra létesült, lehetőség nyílott sporttevékenységre is. Monspart Gábor figyelme elsősorban a military felé fordult, amely Magyarországon ebben az időszakban nagyon elhanyagolt helyzetben volt, szinte nem is létezett már. Abban, hogy néhány dunántúli sportegyesület lelkesedésével ez a sportág újra feltámadt, Monspart Gábornak döntően nagy szerepe volt. A nagyvázsonyi lovasok és lovak rövidesen az élvonalba kerültek. A müncheni olimpiára való felkészülésben is tevékenyen részt vett, azonban a sportvezetőség, személyét mellőzve, végezetül csak az általa előkészített lovakat vette igénybe. Monspart Gábort 1974-ben a Kaposvári Állattenyésztési Főiskola Lovas Akadémiájára hívták meg tanárnak. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Legkedveltebb sportága változatlanul a military maradt, az 1980-as moszkvai olimpiára készülő military csapat vezetője volt. Mint nyugdíjas lovaglótanár több fiatal lovassal foglalkozott Kaposvárott, és igen sok gyakorlati és elméleti cikket, főiskolai jegyzetet írt. Egyik cikkében említette, hogy a börtönben könyvet kért olvasni, s ekkor a pavlovi feltételes reflexekről szóló írásokat kapott. Ezeknek az olvasmányoknak köszönhetően a későbbiekben igen sokatfoglalkozott a feltételes reflexeknek a lovak idomításában való szerepéről. Ezzel kapcsolatban is több írása látott napvilágot a Lótenyésztés és lovassport című folyóiratban. A lovassportban végzett munkásságáért a Magyar Lovas Szövetség Széchenyi emlékérmet adományozott. Monspart Gábor hosszú élete végéig a lovassporttal foglalkozott. 1997. július 14-én hunyt el. Kaposvár-Toponáron helyezték örök nyugalomra, 1997. július 24-én. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 7

2006-03-05T09:13:00.000+01:00

MÁCHÁNSZKY GYULA ny. tüzér ezredes, lovaglótanár, mesteredző Szeged, 1912. június 1. - + Budapest, 1998. március 12.

Jó megjelenésű, de ugyanakkor csendes és szerény ember volt, aki eleganciájával, derűt, bölcsességet és nyugalmat árasztó tekintetével, energikus, vonzó egyéniségével mindenki figyelmét magára vonta. Nagyszerű ember volt: jó tanuló, kiváló katona, aki bizonyítani tudta képességeit a kiképzésben és a legnehezebb harci helyzetekben, tehetséges lovas és kiváló lovaglótanár. Az egyéniségében rejlő fegyelmezett magatartásával nemcsak munkatársai, beosztottjai és tanítványai elötti tekintélyt biztosította, hanem feletteseinek bizalmát és az iránta való tiszteletet is kivívta magának. Máchánszky Gyula édesapja Szegeden volt főorvos. Korai halála és a háborút követő nehéz évek miatt a családnak anyagi gondjai voltak, s ezért az ifjúkorban elképzelt orvosi tanulmányok helyett a katonai pályát választotta. Az érettségi után, 1930-ban a Ludovika Akadémiára jelentkezett és itt végzett a tüzér szakon, 1934-ben. Akadémiáról kikerült fiatal tisztként csapatszolgálatra osztották be, ahonnan 1936. október 1-jén 6 hónapos lovaglótanfolyamra (equitációra) vezényelték. Az equitáció elvégzése után, az 1937. évi, majd az 1938. évi versenyszezonra a Honvéd Versenyistállóhoz helyezték és 5-5 győzelmével az úrlovasok rangsorában az élmezőnyben szerepelt. Ugyanakkor, 1938-ban, ismeretlen származású, Pókos nevű lovával valósággal berobbant az ugrólovasok mezőnyébe. Ettől kezdve a lovasmérkőzések állandó résztvevője lett. Előbb Pókossal aratta győzelmeit, majd a negyvenes években a szürke Mekkorka hozta a sikereket. Az örkényi Lovagló- tanárképzőbe 1938 őszén vezényelték és kétéves tanfolyamon vett részt. A lovaglótanári diplomáját 1940-ben kapta meg és ugyanakkor az olimpiai keret tagja lett. Első nemzetközi szerepléseire 1939-ben került sor. Először a Torinóban megrendezésre került 75%-os nemzetközi militaryban, valamint díjugratásban indult, amelyek közül egy 1,40 számot összevetéssel nyert meg, majd indult a bécsi nemzetközi versenyen, s végül a II. világháború kitörése előtt néhány nappal megtartott aacheni mérkőzéseken, ahol a Nemzetek Díjaban a magyar csapatnak volt tagja és Pókossal a harmadik legjobb egyéni ereclményt érte el. A háború kitörése megakadályozta további nemzetközi szereplését, de az 1943-ig megtartott belföldi versenyeken szerzett eredményei alapján a bajnoki lista 3-4. helyét foglalta el. A háboró kitörésekor csapatszolgálatra osztjak be, 1942-ben, ütegparancsnokként az orosz fronton, a Don melletti harcokban vett részt, ahol legjobban érvényesültek katonai és emberi erényei beosztottai és a helyi lakos- ság iránt. A helyzeteket felismerve, azokat jól értékelve eredményesen tudta a harcot felvenni és a bekerítéstől megóvni csapattestét. Majd később, a doni tragédiából sikerült ütegét, s mellette a csapatuktól elszakadt és az egységéhez került katonákat is hazahoznia, ami annak volt köszönhető, hogy a fegyelmet, a harci szellemet a legzordabb és a legnehezebb időszakokban is fenn tudta tartani. Haza érkezése után - 1943. március 15-én - előbb Örkénytáborba, majd 1944. augusztus 1-től Hajmáskérre vezényelték lovaglótanárnak. Innen 1944. december 6-án vonultak nyugatra, ahol francia hadifogságba került. 1946. március 13-án érkezett haza, szolgálatra jelentkezett, de beosztást nem kapott. A polgári életben tisztviselő lett, amíg is, 1948 áprilisában katonai szolgálatra hívták be. Előbb, 1948. június 23-tól kezdve a Honvédelmi Minisztérium lóügyi osztályán dolgozott, majd 1949. augusztus 1-től a Kossuth Tiszti Iskolán volt tanár. 1948. október 1-jén őrnagynak, 1951. május 1-jen pedig alezredesnek léptették elő. A tiszti iskoláról 1951. október 1-jén a Debrecenbe vezényelték, ahol a hadtest tüzér törzsparancsnoka lett. Innen került 1954-1955-ös tanévben a Zrínyi Akadémiára továbbképzésre (törzstiszti tanfolyamra). A honvédségnél, bár mint régi tiszttel szemben bizalmatlanok voltak, messzemenőn elismerték tudását, fegyelmezett és fegyelmet tartani tudó magatartását, megjelenését: kiváló katonának tartották és minősítették. Saját elhatározásából 1956. november 15-én leszerelt és azonnal polgári pályán helyezkedett el. 1957. tavaszán a tiszti nyilatkozatot nem írta alá, ezért előbb tartalékállományba helyezték, majd 1958. február 19-én lefokozták. Rehabilitaciója és ezredessé való előléptetése 1992. május 18-án történt meg. A hadseregtől elválása után néhány hónapig segédmunkásként dolgozott, de rövid idő után, 1957 febmárjától Magyar Lovas Szövetség irodavezetője lett. A Szövetség irodáját 1958-ig vezette, majd 1958-tól 1961. december 31-ig a military és az ifjúsági válogatott keret szövetségi edzője volt. Az ifjúsági csapattal több nemzetközi mérkőzésen vett részt eredményesen (Velence, Hannover). 1962. január 1-től 1972. június 15-ig, nyugdíjba vonulásáig a Mezőhegyegyesi ménes lovasai az ugratásban és hajtói a fogatsportban az országos élmezőnybe kerültek, míg az általa előkészített mezőhegyesi lovak, akár otthon, a saját csapatban, akár más csapat színeiben az ország legjobb lovai között szerepeltek. Nyugdíjba vonulása után Bredeneekben dolgozott, Németország egyik legnagyobb lókereskedőjenek, Fritzjansen úrnak az istállójában. Két évet töltött Németországban, s amikor haza jött azonnal újra munkába állt: A Szikrai Állami Gazdaság és a Kiskunfélegyház Lenin MgTsz közös lovasiskolát létesített Kecskeméten, amelynek vezetésével bízták meg 1975. január 1-től. Ezt a lovasiskolát vezette 1985. november 29-ig. Kecskemétről megbántva vonult vissza, s később sem kapott hivatalos megbízást Szövetségtől. Budapesten élt családjával és a Lázár-fivérek lovasoktatója lett, akik az ő irányításával és közreműködésével érték el sikereiket a fogathajtásban. 1996-ban történt balesete után teljesen visszavonult. Máchánszky Gyula cikkei a Lovassport és lótenyésztés című folyóiratban jelentek meg. Legfontosabb munkája a dr. Kósa-Reznek Jenővel közösen írt jegyzet, amely a Testnevelési Főiskola lovasoktatói tanfolyamának volt anyaga. A Magyar Lovas Szövetség munkássága elismerésére 1997-ben Széchenyi emlékérmet adományozott. Temetése a Farkasréti Temetőben volt 1998. március 30-án (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 6

2006-03-05T08:57:00.000+01:00

KÓKAY PÁL huszár ezredes, lovaglótanár Szeged, 1898. június 8. + Szeged?

Az első világháború után a PIK-ben végzett lovaglótanárok első nemzedékéhez tartozott. Kortársai szinte kivétel nélkül ugrólovasok lettek, Kókay Pál, noha indult ugrószámokban is, a díjlovaglást választotta. Nyugodt és türelmes lovas volt, a klasszikus elvek szerinti fokozatos, hosszú ideig tartó idomítást követte, az elért eredményekkel sose volt megelégedve. Az érettségi után, 1917. augusztus 17-én hívták be katonának és Ludovika Akadémiára került, amelyet 1920-ban fejezett be. Csapatszolgálata alatt vett részt az equitáción, majd 1923. október 23-tól Pótló Idomító Kerethez vezénylik, amelyet 1924-től hivatalosan is Lovaglótanárképzőnek hívtak. Itt Josipovich Zsigmond egyik legkiválóbb tanítványaként, 1926-ban kapta meg a lovaglótanári oklevelet. A lovaglótanárképző elvégzése után csapatszolgálatra, majd 1931 őszén Örkénytáborba vezénylik, ahol előbb segédoktató, 1932-től pedig az olimpiai osztálynak is tagja volt. A berlini olimpiára Zalavár nevű lovával készült, azonban az olimpiára nem jutott ki. 1942-ben Bábolnára vezényelték, a méneskari tisztek tanfolyamára, lovaglótanárnak. Kókay Pál keveset versenyzett. Az 1920-as években eleinte ugróversenyeken indult, majd a díjlovaglási számok ritka szereplője lett. Lovát soha nem tartotta „versenyre késznek", mindig javított, finomított rajta. Kókay Pál katonai szolgálatának java részét a PIK-ben, illetve az örkényi Lovaglótanárképzőben töltötte. Viszonylag kevés csapatszolgálati ideje volt, de ez nem jelentett akadályt abban, hogy 1936-37-ben elvégezze a törzstiszti tanfolyamot. A méneskari tisztek tanfolyamának befejezése után, 1942-ben a nyíregyházi huszárezredhez vezényelték osztályparancsnoknak. 1944. január 1-jén ezredessé léptették elő. 1944 nyarán a lovas hadosztállyal a lengyelországi fronton volt, ahol szeptember 1-től a 4. (Hadik András) huszárezred parancsnokának nevezték ki. Ezredével részt vett a magyarországi harcokban, majd hadifogságba került. A háború után szülővárosába, Szegedre vonult vissza és itt halt meg az 1960-as években. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 5

2006-03-05T08:43:00.000+01:00

KEMÉRY (KEMPNER) PÁL ny. huszár ezredes Zirc, 1888. - + Budapest, 1957.

Családi nevét az 1930-as évek elején változtatta Keméryre. Keméry Pál szerény, csendes, visszahúzódó ember volt, aki rendkívüli szakmai műveltségével, elméleti és gyakorlati tudásával a magyar lovassport egyik legjelentősebb személye volt. A Magyar Lovas Szövetség egyik alapítója, s 1924-ben történt megalakulástól kezdve aktívan (intézőbizottság, szakbizottságok stb.) részt vett munkájában, s a harmincas években több esetben a FEI közgyűlésén képviselte Magyarországot. A lovas életben részt vevő Keméry Pált, nyugállományú tisztet előbb alezredesnek, majd ezredes léptették elő. Keméry Pál közös hadseregbeli huszár tiszt volt, s már az első világháborút előtti, a Campagne Reitergesellschaft által rendezett díjlovagló és díjugrató versenyeken is részt vett. A világháború befejeztével mint nyugállományú őrnagy szerepelt az első lovasmérkőzéseken. Eleinte a díjugra- tó és military számokban is indult, de a későbbiekben kizárólag díjlovasként szerepelt, de viszonylag kevés versenyen indult, s így nevével ritkán találkozhattunk az eredményes lovasok között. Csintalan nevű lovával először militaryban szerepelt, majd 1926-tól a díjlovagló versenyeken indult, s sikerült ezzel a lovával az olimpiai keretbe kerülnie. Az olimpiára kiutazott díjlovagló csapat, azonban az utolsó pillanatban a versenyeken való részvételt lemondta. Keméry Pál tagja volt annak a csapatnak is, amely a FEI által kiírt és 1931-ben Vichyben tartott Concours International Annuel de Dressage-on, ahol a Szent György díjban második lett. Az 1956. évi olimpiára ugyancsak az olimpiai keret tagja lett, s Berlinben a 18 éves (az olimpián legidősebb ló volt), erősen elhasználódott Csintalannal a 26. he- lyen végzett. Keméry Pál szoros kapcsolatban állott mesterével, Josipovich Zsig- monddal, akinek néhány, cikkét írását fordította magyar nyelvre. Josipovich Zsigmonddal együtt állították össze is írták meg az 1926-ban megjelent „Uta- sítás a lovaglás, hajtás és málhásállatvezetés oktatására" c. tervezetet, amelyet szabályzatként fogadtak el (L. H. M.), ami azért volt fontos, mert a lovaglással kapcsolatos magyar szakkifejezések nem voltak még egyértelműek. A második világháború után, amint megindult a lovasélet a Honved Versenyistállónál és Tattersallban, Keméry Pál szinte azonnal részt vett munkában, Magyar Lovas Szövetség újjászervezéseben, a versenyek elindításában. Közreműködött minden díjlovagló verseny zsűrijében, részt vett az edzéseken, 1955-ben pedig az olimpiára készülő magyar lovasok egyik edzője lett. Részt vett a szerzők nevének feltüntetése nélkül, 1954-ben „Díjlovaglás", valamint „Lovaglás és hajtás" szakkönyvek megírásában. Kritikái, cikkei, fordításai a „Pegazus" című folyóiratban jelentek meg, s éppen egy szakcikkének írása közben érte utol a halál 1957 késő őszén. IIalála után több éven keresztül a legmagasabb követelményű díjlovagló versenyszámot Keméry Pál emlékversenynek írták ki. A Farkasréti Temetőben helyeztek örök nyugalomra. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 4

2006-03-05T05:35:00.000+01:00

HAZSLINSZKY-KRULL GÉZA

ny. testőr alezredes, lovaglótanár, mesteredző Budapest, 1900. február 27. + Hága (Hollandia), 1981. február

Csendes, végtelenül udvarias, a legmagasabb szintek etikettjét is ösztönösen érző és tudó, finom modorú, megjelenésében, magatartásában és alkatában is a barokk kort idéző lovas volt Hazslinszky-Krull Géza huszártiszt, örkényi lovaglótanár, majd a budai várba költözött magyar spanyol lovasiskola, ké- sőbb pedig a lovas testőrség parancsnoka. Hazslinszky-Krull Géza az érettségi után került a Ludovika Akadémiára, ahol 1920-ban végzett. Még ugyan ez év október 1-jén kezdte el a csapatszol- gálatot a budapesti I. huszárezrednél. Három év után, 1923-ban, majd 1925- ben részt vett a féléves equitációkon, amelyeket kiváló eredménnyel fejezett be. 1926-tól a PIK hároméves lovastanárképző tanfolyamára, később, 1930- ban, egy évre a bécsi Spanyol Lovasiskolába vezényelték. Bécsből hazatérve, 1931-től az olimpiai lovas keret tagjaként, majd lovaglótanárként Örkény- táborban tartózkodott. 1933-tól kezdve, Hanthy László mellett közreműködött a spanyol iskolai kiképzésre Örkénybe beosztott lipicai mének idomításában. Ez a keret 1938. június 1-ig volt Örkénytáborban, amikor is a budai várba, a lovas testőrség állományába került át, parancsnoka pedig Hanthy László alezredes lett. 1940. július 1-jén, amikor Hanthy László a lovas testőrség pa- rancsnoka lett, a spanyol lovasiskola vezetésére Hazslinszky-Krull Gézát ne- vezték ki. Hazslinszky-Krull Géza a törzstiszti tanfolyamot 1941-ben végezte el. 1942. április ló-tól október 8-ig - miként minden testőrtisztet - frontszolgá- latra osztották be, ahonnan hazatérve, továbbra is a testőrségnél, a spanyol is- kola parancsnokaként teljesített szolgálatot. Alezredesi kinevezését 1942. ok- tóber 29-én kapta meg. 1943. december 1-én - Hanthy László testőrségtől való felváltásakor - a lovas testőrség parancsnokának nevezték ki. Itt szolgált 1944. október 15-ig. A német megszállás alatt közreműköciött Horthy Miklós és az illegalitásban levő gróf Bethlen István találkozóinak megszervezésében, biztosításában. A testőrség október 15-i fegyveres ellenállása után - amely- ben aktívan részt vett - egy hétig a nyilasok fogságában volt. Fogva tartása után, 1944. október 22-én a méneskari állományba helyezték át és Bábolna parancsnokának nevezték ki. Ez a kinevezés érthetővé válik, ha tudjuk, hogy egykori parancsnoka, Hanthy László ezredes, aki a testőrségtől való felváltá- sa után a lótenyésztési intézetek katonai felügyelőjének a helyettese lett, min- den bizonnyal így tudta az ellenállásban részt vett testőrtisztet a további kel- lemetlenségektől megmenteni. Később, 1945. március 1-től 29-ig Szilsárkány- ba vezényelték, mint a Lovaglótanárképző parancsnokát. 1945. április 1-jén orosz hadifogságba került és április 25-én Győrből vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1948. június 29-én sikerült hazajutnia. 1948. július 1-j'én szol- gálatra jelentkezett, de személyére nem tartottak igényt, és 1948. december 1-jével nyugállományba helyezték az ellátási igény meghagyásával. 1950-ben tartalékos tisztként vették nyilvántartásba, de 1952-ben, Budapestről való ki- telepítésekor, lefokozták. Hazslinszky-Krull Géza a két háború közötti időszakban rendszeresen részt vett az országos lovasmérkőzések díjlovaglásain, azonban kiemelkedő versenyeredménye nem volt, s általában a díjlovaglás országos bajnoki rang- listájában a 4-5. helyeken szerepelt, s csak 1943-ban sikerült a második he- lyet megszereznie. A kitelepítés során Hortobágyra, Borsosra került, és itt, a Borsosi Állami Gazdaságban (a későbbi Borsosi kerület) sertésgondozóként dolgozott, azon- ban bekapcsolódott az ezekben az években Hortobágyon is éledező lovas- sportba, és részt vett a fiatalok oktatásában. A kitelepítések és az internálá- sok 1953. júliusában történt megszüntetése után, lovaglótanári állást kapott Mezőhegyesen, ahol a méntelep, valamint az állami gazdaság ezekben az években kapcsolódott be lovassportba. Ebben az időben az egykori testőrség több altisztje (pl. Magyar Imre, Kiss Imre stb.) dolgozott a méntelep állomá- nyában és vett részt a lovassportban. Hazslinszky-Krull Géza vezetésével a mezőhegyesi lovassport rövidesen az élmezőnybe keríilt. Itt dolgozott 1959. márc. 7-ig, amikor Hollandiába települt ki, ahova meghívást kapott a királyi udvar lovardájának vezetésére. Magyarország elhagyására nagyon nehezen határozta el magát, búcsúzásakor arra kérte barátait, hogy ne kísérjék ki a re- pülőtérre, mert akkor nem lesz ereje elutazni... A királyi udvarban munkásságát igen nagyra értékelték. Országos tekin- télyre tett szert, s udvari lovaglótanári munkája mellett tevékeny részt vállalt a Holland Lovas Szövetség életében, s mint a Szövetség országos szak- felügyelője, a holland díjlovaglás fejlesztésében. Ottani tartózkodás alatt szá- mos cikket írt. A Holland Lovas Szövetségnél betöltött állásából, ismételt ké- résére, 1971-ben ment nyugdíjba, de a királyi udvarnál betöltött lovagló- tanári állását haláláig megtartotta. Munkásságáért a holland Becsületrenddel tüntették ki, majd halála után, a holland lovassport fejlesztésében elért ered- ményeinek elismeréseként örökös vándordíjat alapítottak. Hazslinszky-Krull Géza a legismertebb magyar lovasok közé tartozott, hollandiai tevékenysé- ge során nemzetközi hírnevet szerzett magának és az örkényi lovaglótanár- képzőnek. Hágában helyezték örök nyugalomra. Budapesten, 1982. márciusában az Egyetemi templomban rekviemet tartottak emlékére.

(Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 3

2006-03-04T11:44:00.000+01:00

ENDRŐDY ÁGOSTON

ny. tüzér alezredes, lovaglótanárKassa, 1902. október 13. + Zürich, (Svájc)

Endrődy Ágoston az örkényi lovaglótanárok között első volt, akinek lovasai olimpia aranyérmet szereztek. Endrődy Ágostont az érettségi után, 1920-ban vették fel a négyéves Ludovika Akadémiára, ahol tüzérként végzett, 1924-ben. Csapatszolgálatát 1924.augusztus 20-tól kezdte el, 1926-ban és 1927-ben, hat-hat hónapos lovas továbbképző tanfolyamokon (equitációkon) vett részt. A lovaglásban mutatott kiváló eredmények alapján, 1928-ban került a Lovaglótanárképző hároméves tanfolyamára, amelyet még a budapesti Ferenc József Laktanyában kezdett el,a harmadik évet azonban már Örkénytáborban végezte. Lovaglótanári képesítését 1931-ben kapta meg. Továbbra is, egészen 1940-ig, mint az olimpiaicsapat tagja, majd lovaglótanárként, Örkénytáborban teljesített szolgálatot. Az equitációk és a lovaglótanárképző végzése alatt, 1926-1930 között a megyeri pályán rendszeres indulója volt az úrlovas gát- és akadályversenyeknek. Ebben az időben a concoursokon is indul, de győztesek között mégnem találkozunk nevével. Annál meglepőbb volt, hogy még a tanárképzőhallgatójaként, 1930 késő őszén Malanotti Lajossal és Schaurek Ottmárralegyütt vett részt a New-York-i és a torontói nemzetközi versenyeken. Örkénytáborban az olimpiai keretnek ugró- és díjlovas osztálya volt, ésaz akkori gyakorlat szerint a military csapatot e két osztályból állították kí. Endrődy Ágoston az ugróosztálynak volt tagja, de már 1933-tól kezdve elsősorban military lovasként jött számításba, ugyanakkor az ugrólovasok közöttis az élmezőnyben szerepelt. 1935-ben a military országos bajnoka, majd1936-ban az olimpiai military csapat tagjaként utazott Berlinbe. Az olimpiai militaryn Erdődy Ágoston Pandúr nevű lovával az 5. helyen végzett (ez második legjobb magyar lovas olimpiai eredmény). Az olimpiát követő évektőlkezdve az ugrókeretnek lett állandó, ún. „erős" tagja és a nemzetközi mérkőzések rendszeres résztvevője. A háború kitörése után, 1940. július 1-től csapatszolgálatra vezényeltéka tábori tüzérséghez. 1942. szeptember 29-én őrnagynak, 1944. július 1-énpedig alezredesnek léptették elő. Tábori tüzérosztályával viszont csak1944—1945-ben, a dunántúli és a muravidéki harcokban vett részt. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy embereit ne tegye ki fölösleges kockázatoknak és így egységét „földről származó" veszteség nélkül sikerült megmentenie. Osztálya Ausztriában, a Deutschlandsberg melletti Rettenbach nevű he-lyiségben, 1945. május 11-én adta meg magát a szovjet csapatoknak. Május12-én hadifogolyként a Szovjetunióba vitték, ahol Rosztovban, Szuhumibanvolt fogolytáborban. Rosztovban gépgyárban dolgozott, de megbetegedése miatt (jobb kezén ideggyulladás) a későbbiekben fizikai munkát nem végzett. 1948. november 3-án érkezett haza és november 6-án jelentkezett a honvédségnél. Szolgálatára nem tartottak igényt és a rendelkezési állományból 1949. július 19-én elbocsátották, végigény nélkül. Rövidesen illegálisan nyugatrament (1951. június 13-án keltezett behívóparancsot nem tudták kézbesíteni, mert már nem tartózkodott Magyarországon) és Angliába került, ahol mint lovaglótanár kezdte el működését és az angol military csapat edzője lett. Azangol csapat 1956-ban a Stockholmban tartott lovas olimpián megszerezte csapat aranyérmet. Az olimpiai mérkőzések után, mint megemlékezett róla, az angliai Badmintonban fogott hozzá, hogy régen dédelgetett tervét, lovaglásról szóló könyvét megírja. A gondolat már megszületett Örkényben, és ennek jegyében két kiváló tanulmány jelent meg a Szent Györgyben. A könyv első vázlatai - mint írta könyve Bevezetésében -hadifogolytáborban fogalmazódtak meg, míg végső formáját Angliában nyerte el, ahol 1959-ben látott napvilágot Gíve Your Horse a Chance címen. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Endrődy Ágoston könyve a nemzetközi lovasszakirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely méltóképpen reprezentálja az egykori „örkényi iskola" szemléletét és gyakorlatát. Angliai működése után Svájcban telepedett le, és Zürichben, egy szállodai szobában élt.

(Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 2

2006-03-04T10:31:00.000+01:00

DR. KÓSA-REZNEK JENŐ

ny. tüzér ezredes, lovaglótanár, mesteredző Kézdivásárhely, 1898. február 12. - Budapest, 1965. október 10.

Spártai egyszerűségben, magánosan élő, érdes modorú, a társaságot kerülő, ritkán mosolygó, zárkózott, csak a lovaglással foglalkozó ember volt dr.Kósa-Reznek Jenő (Kósa előnevet 1941-ben vette fel). A jó lovaglási feltételek megteremtéséért harcoló vezető volt, de a lovasokat is keményen bírálta, s ezért sokan szálltak vitába vele. Válaszaiban élesen és harapósan vágott vissza, egyedülálló szakmai ismereteit azonban senki se kérdőjelezte meg. Nagy felkészültségű, még az elzártság, az elszigeteltség éveiben is jól tájékozott, s mint mondta magáról, „Isten-adta tehetséggel" megáldott gyakorlati lovas és nemzetközileg elismert lovaglótanár volt. Kósa-Reznek Jenő a korszerű magyar lovassport egyik meghatározó, nagyon markáns egyénisége volt. 1917-ben fejezte be a középiskolai tanulmányait és az érettségi után azonnal katonai szolgálatra hívták be, Aradra. 1918-ban már főhadnagynak léptették elő. Elvégzi a Ludovika Akadémiát (tüzér szakon), majd az Allam- és Jogtudományi kart, ahol 1927-ben doktorál. A törzstiszti iskolára 1936-ban vezényelték. 1941-ben alezredesnek, 1943-ban pedig ezredesnek léptették elő. Az erdélyi bevonulás időpontjában Örkénytáborban volt lovaglótanár és ekkor csapatszolgálatra való beosztását kérte. Ettől kezdve a lovassporttal nem foglalkozott. Csapatszolgálatát Marosvásárhelyen, Budapesten, Nagykőrösön, Hajmáskéren teljesítette, majd 1944-ben a lengyelországi frontra vezényelt lovas hadosztály tüzérparancsnoka volt. Itt könnyebben megsebesült, amikor a hadosztálytörzset szállító autójuk aknára ment. Részt vett a lovas hadosztály magyországi harcaiban, majd a hadosztállyal együtt 1945. márciusában Németország területére vonult vissza, ahol május 7-től szeptember 14-ig amerikai hadifogságban volt. Szeptember 17-én érkezett haza és azonnal szolgálatra jelentkezett, előbb rendelkezési állományba helyezték, majd 1946-ban ezredesi rangban elbocsátották a hadseregtől. Katonai pályafutása 1920-tól szorosan kapcsolódik a lovagláshoz. 1920- ban és 1921-ben Kecskeméten két equitációt végez el. „Kiváló" eredménye alapján 1924 őszétől a PIK-hez, a Lovaglótanárképzőbe vezénylik. A hároméves iskolát 1927-ben fejezte be. Rövid csapatszolgálat után lovaglótanárnak és a Lovaglótanárképző Intézetben levő olimpiai osztályba vezényelték. 1928 őszétől a kecskeméti tüzértiszti tanfolyam lovaglótanára. 1929 őszén, három tiszttarsaval együtt, az olaszországi pineroloi és Tor-di-Quinto-i lovaglótanarkepző tanfolyamokra küldték ki. Hazatérve Örkénytáborban lett lovaglótanar, 1937-től pedig az Örkénytáborban levő állandó olimpiai ugróosztály vezetője egészen 1940-ig, csapatszolgálatra való bevonulásának időpontjáig. Elso lovasmérkőzésére 1924-ben készült fel, s mint egyik visszaemlékezeseben irta, lovával (Bankár) gyalogmenetben jött fel Szegedről Budapestre. 1935-ig rendszeres résztvevője volt a belföldi és nemzetközi (utoljára Meránban, 1935-ben) lovasmérkőzéseknek. 1928-ban az Amszterdamba kiküldött csapat tagja volt, de az olimpián nem indult lovával (Bushy Leigfoot) 1935 nyárelején megbetegedett és ezután már nagyobb mérkőzéseken nem vettreszt. 1937-től 1940-ig az Örkénytáborban dolgozó Honvéd Olimpiai Ugróosztaly es a nemzetközi versenyekre kiküldött magyar csapat vezetője. A Honvédségtől való elbocsátása után - alkalmanként - a Jóvátételi Bizottságnál, majd a Lóértékesítő Nemzeti Vállalatnál működött közre szakemberként. 1949-ben sikertelenül próbált illegálisan külföldre menni Börtönbe került, majd szabadulása után, az 1950-es évek legelejen a nagytétényi serteshizlaldában dolgozott rövid ideig. 1952-től bekapcsolódott a polgári lovasklubok munkájaba, s 1952-ben részt vett Országos Társadalmi Lovas Szovetség megalapításában, majd az edzői tanács munkájaban. Rövidesen az FM sportistállójának, illetve a válogatott keret istállójanak volt vezetője és ebben a beosztásban, 1953-tól 1958-ig válogatott ugrókeret (így az 1956-osohmpiai ugrócsapat), majd - Keméry Pál halála után - 1958-tól a díjlovasokedzoje lett. Rendkívül magas színvonalú képzettségét ez a legutolsó lovas tevékenysége tükrözi a legjobban: annak ellenére, hogy egész életében elsősorban ugrólovas volt, s mindig az ugrólovasokkal foglalkozott, az olimpíai Nagy Dijra való felkészítést is szakavatottan tudta irányítani. Ez az egykori PIK-ben végzett, Josipovich-tanítványok mindegyikére jellemző volt Igaz - egyik cikkében említette -, hogy Josipovich Zsigmond szerette volna ha az iskolalovaglással kötelezi el magát, de őt inkább az ugrómunka vonzotta. A magyar nyelvű lovassport irodalmának legtermékenyebb szerzője volt Kósa-Reznek Jenő. Első írásai Olaszországba történt vezénylésekor jelentek meg a Szent György című lapban „Pineroloi levelek", illetve „Tor-di-Quintoi levelek" címmel. Ezután rendszeresen ír a lovaglásról, majd az 1936-os olimpia után, az ugrócsapat vezetőjeként, elemző cikkekben számolt be a magyar lovasok külföldi szerepléséről. A háború után cikkei a Pegazusban és a Lovassportban jelentek meg Ezek kozül különösen tanulságosak a ugró- és díjlovagló mérkőzésekről szóló beszámolók és a résztvevők egyéni elemzései. Ezekben nyilvánul meg legjobban személyisége, a lovassport iránti elkötelezettség és a minden lovassal egyformán foglalkozó tanár, az olimpiai csapat tagjának és a kezdő lovasnak egyaránt segíteni akaró edző, a lovassport ügyének elkötelezettje. Személyében kell keresnünk az Országos Társadalmi Lovas Szövetség szakírói munkaközösségének egyik társszerzőjet. Ez a munkaközösség készítette az Útmutató a lovasbajnokságok felkészüléséhez" (1951), a „Lovas ugró-sport" (1952) a „Lovaglás és hajtás" (1954) című műveket. Máchánszky Gyulával közösen készítették el a Magyar Testnevelési Főiskola „Lovaglás" (1962) című jegyzetét, amely az Edzőképző Intézet által szervezett lovasoktatói tanfolyam anyaga volt. Az 1960-as évek elején, a politikai légkör enyhülésével, Kósa-Reznek Jenőnek lehetősége nyílott, hogy meghívásra külföldre menjen. Jó barátja, Adriano Bondi, olasz lókereskedő, aki szinte Pineroloban végzett és rendszeresen vásárolt lovakat Magyarországon, több alkalommal is meghívta Olaszországba. Utolsó olaszországi tartózkodása alatt, 1965-ben lóról esett, súlyos belső sérülésekkel jött haza. Budapesten baleseti kórházba került, ahol rövid idő múlva, 1965. október 10-én meghalt. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. (Ernst József)

Lovaglótanárok arcképcsarnoka 1

2006-03-04T10:03:00.000+01:00

BODÓ IMRE

ny. tüzér alezredes, lovaglótanár, mesteredző Kászonimpér (Csík m). 1898. január 22. - Budapest, 1968. január 5.

Törékeny alkatú, szerény, csendes ember volt, akiben rendkívüli fizikai szilárdság és akaraterő rejtőzött. Önmagával szemben támasztott fegyelem, kötelességtudás, szakmai igényesség, a lovak iránti szeretet, a lovassporttal való elkötelezettség, hivatástudat és ügyszeretet jellemezte munkáját. Ezt várta el tanítványaitól is, nemcsak a lovaglásban, hanem egyéniségük formálásában, az élet támasztotta feladatok teljesítésében. A középiskola alsó osztályait Csíkszeredán végezte. Majd Csík vármegye ösztöndíjasaként, a soproni katonai főreálgimnázium növendéke lett, ahol 1917-ben érettségizett. Ezután Ludovika Akadémiára került, és itt avatták tüzértisztté, 1920-ban. A katonai pályafutása a lovaglással és a lovassporttal forrott össze. Mint lovas tüzértiszt, két equitáción vett részt, és az ezeken tanúsított előmenetele alapján, 1924-ben a PIK-be, illetve a Lovaglótanárképző intézetbe került,ahol Josipovich Zsigmond tanítványa volt. Ezekben az években - több tiszt- társával együtt - rendszeresen lovagolt a megyeri lóversenypályán tartott akadályversenyeken. A lovaglótanári diplomát 1927-ben kapta meg, azonban továbbra is a PIK-ben lovagolt, az olimpiai keret tagjaként. Továbbképzésre, Németh Dezső századossal együtt, 1928. december 1-től 1929. június 30-ig Lengyelországba, a Grudziadzban működő lengyel lovaglótanárképző tanfolyamra vezényelték. Ugyanez év (1929) őszén, három tiszttársával az olaszországi Pinerolo-i, majd a Tor-di-Quinto-i lovaglótanárképző tanfolyamain veszrészt. A tanfolyamokat „kiváló" minősítéssel végezte el. Olaszországból hazatérve, 1930-1931-ben a Lovaglótanárképzőben tanár, majd kétéves csapatszolgálat után, az 1933-35. tanévekben a Ludovika Akadémián a tüzérszakos tisztek lovaglótanára, 1935-1936-ban pedig olimpiai felkészülesre, 1938-39-ben pedig lovaglótanárnak Örkénytáborba vezényelték. Lovasversenyeken 1924-től kezdve vett rész, s mint a válogatott keret lovasaként lovagolt Bécsben, Luzernben, Varsóban, Nápolyban, Palermoban, Rómában, Aachenben, Münchenben. 1927-1928-ban a Ferenc József Laktanyában az amsterdami, majd 1935-1936-ban Örkénytáborban a berlini olimpiára összevont Honvéd Olimpiai Osztály tagja volt. Lovasoktatói tevékenysége mellett több alkalommal vezényelték csapatszolgáiatra. 1940-1941-ben a törzstiszti tanfolyamot végezte el. 1942-ben a keleti fronton volt, ahol súlyosan megsebesült. Ugyanebben az évben léptették elő alezredesnek. Felgyógyulása után, 1943-ban, lábadozóként helyezték vissza Örkenytáborba, innen 1944 nyarán Hajmáskérre vezényelték, parancsnokhelyettesi beosztásban. A front elől 1945 márciusában vonult vissza Ausztriába,ahol 1945. májusában amerikai hadifogságba került. A hadifogságból 1945. október 10-én érkezett haza és ekkor jelentkezett szolgalatra, amikor is ellátás nélküli rendelkezési állományba helyezték. Ettől kezdve, esetenként a Jóvátételi Bizottságnál, majd a Lóértékesítő Nemzeti Vállalatnál dolgozott lóápolóként. 1949. július 1-én szolgálatra hívták be és a pécsi Zrínyi Tüzcr Akadémián tanított 1950. szept. 15-ig, amikor tartalékos ál- lományba helyezték. A civil életben előbb építkezéseknél dolgozott segédmunkasként, majd 1951-től már aktívan részt vett a polgári lovassport megteremtéseben: a Tattersallban a Lósport Vállalat és a Honvéd lovassport istállóknál lovászoktató, lovaskiképző és edző lett, s 1953-ban szakmai vezetője volt a bukaresti nemzetközi versenyre kiutazott csapatnak. A Honvéd Sportistállónál 1953 decemberében - sportistálló átszervezése miatt - megszüntették munkaviszonyát. 1954-ben meghívták a gödöllői Agrártudományi Egyetem sportistállójának vezetésére (az Állattenyésztési Tanszéken volt adjunktusi beosztásban) és nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig dolgozott itt. Nem sokkalkésőbb, nyugdíját egy évig szüneteltetve, az apajpusztai Állami Gazdaságban az Állattenyésztési Kutató Intézet sportló felnevelési kísérletét vezette. Az Agráregyetemen való alkalmazása mellett részt vett a válogatott keret munkájában, így 1955-1956-ban az olimpiai military csapat felkészítésében. Nyugdíjasként, mint társadalmi edző, élete végéig a Budapesti Honvéd Sportegyesületnél tevékenykedett. Közreműködött az Országos Társadalmi Lovas Szövetség 1952-ben történt megalapításában, s élete végéig aktívan részt vett a Szövetség munkájában (bírói és edzői testület tagja és elnöke). Igen jelentős a szakirodalmi tevékenysége: közreműködött a Lovaglás és hajtás c. szakkönyv megírásában,cikkei és a külföldi irodalomból vett fordításai jelentek meg a Pegazus, illetve a Lovassport c. lapban. (Ernst József)

Örkénytábor

2006-02-28T20:00:00.000+01:00

Az örkényi iskola

...Az első kapavágásra 1930. május 17-én került sor, és igen gyors ütemben megkezdődtek az építkezések, olyan formában, hogy a régi épületeket is felhasználták, átalakították az iskola céljainak megfelelően. A telepen elhelyezett négy nyitott lovarda, valamint a terepen levő vágtapálya, akadálypálya, versenypálya stb. ha nem is érte el a pineroloi színvonalat, annak mintájára létesült. Az olasz mintára lehetőleg mindenütt a természet adta lehetőségeket használták ki, csak az olasz iskolában lényeges szerepet játszó csúsztatót kellett mesterséges kialakítani. Az első időben meglehetősen sivárnak tűnt a homokpusztába épített tábor környezete, azonban az építéssel egyidejűleg fásították is a területet, a lovardák környékét, a vágtapályát stb., noha a fiatal csemeték az első években vajmi kevés árnyékot adtak.A tanárképzőt 1930. szeptember 30-án, némi késéssel adták át használatra. A Lovaglótanárképzőben a tanév augusztus 20-tól július 10-ig tartott.A minimum kétéves csapatszolgálat és az elvégzett equitáció után kerülhet-tek a tisztek az örkényi egyéves tanárképző-tanfolyamra. Egy évfolyamon általában 9 tiszt vett részt (négy huszár, négy tüzér és egy vonatcsapatbeli;később a létszámot emelték). Az iskolába egy szolgálati és egy saját tulajdonú hátaslóval kellett bevonulni, a többi lovat az iskola biztosította. Az egyéves tanfolyam után a legjobb hallgatók kerülhettek a II. évfolyamra, amelyalatt már versenyen is indulhattak. A tanfolyam alatt a legnagyobb hangsúlya reggel 7 órától du. 2-ig tartó lovagláson volt, így a pótló kiképzésben (3,5éves csikókkal), a vadászosztályban (ugrólovakkal), a futószáras (díjlovas)osztályban, a szolgálati ló osztályban, a saját ló osztályban, majd az államiménekkel végzett munkán volt. A tanárképzőbe vezényelt tiszteken kívül itt helyezték el az olimpiaikeret idomító- és ugróosztályát is. Joggal feltételezhető, hogy minden valószínűség szerint ez volt az örkényi intézmény létrehozásának a valódi indoka, mert a XX. század közepe táján semmi más nem indokolhatta egy ilyennagyméretü és drága katonai lovasoktató-központ létrehozását. Az olimpiai keret díjlovas- és ugrólovascsapatra oszlott, a militarycsapat tagjai pedig a két csapat tagjai közül kerültek ki. Általában 15-20 lovas-ból állt az olimpiai keret, s legtöbb esetben az intézmény tanárai is tagjaikvoltak. Éppen ez okozza azt, hogy igen nehéz ma már megállapítani, hogy egy-egy lovast oktatóként vagy a válogatott keret tagjaként vezényeltek-e Örkénybe (ugyanis a tisztek beosztása, részben előléptetésük következtében3-5 évenként általában változott). A tanárok között szerepeltek (némilegidőrendi sorrendben) Szunyogh Albert (iskolapk.), Malanotti Lajos (tanár, is-kolapk. táborpk.), Keméry (Kempner) Pál, Binder Ottó (tanár, iskolapk.),Adda Alfréd (tanár, iskolapk.), Kánya Antal (tanár, iskolapk.), Hanthy László,Endrődy Ágoston, Kókay Pál, Németh Dezső, Reznek Jenő, Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Visy István stb. Örkénytáborban, illetve a magyar lovaskiképzésben minden adott volt, hogy egy sajátos stílus alakuljon ki. Mindenekelőtt a Lovaglótanárképzőhelyszíne: túlzás nélkül mondható, hogy akár az otthonukból, akár az istállókból kilépve, a lovas és a ló máris természetes környezetben, a „terepen"érezhette magát. Ebben a környezetben, amelyben minden a lovaglásnakvolt alárendelve, az egykori bécsi iskola felfogása szerint kiképzett tanároka campagne-lovaglásba, a klasszikus iskolába építették be a fiatalabb nemzedék olasz iskola szerint „természetes lovaglás" elveit, ami elsősorban a lovak alapkiképzésében érvényesült. Az idősebbek megértették és elfogadtákaz újat, míg a fiatalabbak, saját tapasztalataik alapján is rájöttek, hogy nagyon jól összeegyeztethető, sőt egymást kiegészíti, és az igazi korszerű felkészülést jelenti a klasszikus elvek alapján idomított lovakkal való „természetes lovaglás", azaz az ugrásokon és a terepen végzett gimnasztika, ügyesség és izomfejlesztő gyakorlatok. Része volt ennek a kiképzésnek a galopp-versenyek úrlovas48 számaiban, a „zászlók közötti" (gát- és akadály-) versenyeken, továbbá a nagyon fontos őszi falkavadászatokon való részvétel. Ér-demes megjegyezni, hogy a sportlovak is részt vettek az őszi falkavadászatokon, s az itt szerzett lendületet és menőkedvet használták ki a téli idomí-tó munkában. Az iskola azt vallotta, s ebben nem különbözött a többi isko-lától sem, hogy minden lovat azonos módon kell kiképezni egy meghatáro-zott szintig, s csak a kiképzett, jól idomított lóval lehet valamilyen irányba(díjlovaglás, díjugratás, military, sőt galoppverseny) folytatni a munkát. Azörkényi kiképzés során nemcsak az alapmunkával, az alapkiképzéssel ismerkedtek meg az iskola növendékei, hanem a magasabb szintű „folytatásban" is (a lóhasználat, a sport minden ágában) részt kellett venniük, s a leg-magasabb szinten kellett „érzést" szerezniük. Ez határozta meg az örkényilovasok szemléletét: bármilyen munkát is végeztek, mindig az idomító, a terep, az ugró- és a galopplovas szemléletével, érzésével dolgoztak. Mindezekhez még hozzá kell vennünk a katonai fegyelmet, ami a lo-vaglótanárok kiképzésében érvényesült. Mindenkinek úgy kellett lovagolnia.ahogy azt a lovaglótanára megkövetelte. Ennek következtében - noha, mintsportolók később teljes önállósággal dolgoztak - a magyar lovasokat mindig egységes stílusuk jellemezte. Az örkényí iskola módszerét megteremtőik es tanítványaik soha nemtartották különösnek, speciálisnak, egyszerűen csak a helyes lovaglásnakmondották. Az örkényi tanárképző fennállása mindössze 14 tanévet (a PIKéveit is számítva 23 év) tett ki, amelyből öt háborús esztendő volt. Az, hogyezen rövid idő alatt egy iskola alakult ki, az már csak működése megszűné-se után vált egyértelművé. Működése alatt ugyanis nem sok kiemelkedő sikert értek el a magyar lovasok: díjugratásban mindössze egy Nemzetek Díjelső helyezését csapat (Salzburg, 1931), egy Nemzetek Díjában való egyénielső helyet (Aachen, 1935. Schaurek 0., Mr. Spokes.), egy olimpiai bronzérmet (Berlin, 1936), valamint militaryban olimpiai 5. helyet sikerült szereznünk. De az iskola várható hatásáról Reznek Jenő 1931-ben már a követ-kezőket írta: „...most van az az idő, mikor a lovaskiképzés helyes alapokon(modern viszonyok között) megkezdődhet és felépülhet, de ezért ne legyünktúl nagyigényűek kezdetben azokkal szemben, akiknek az új, helyesen fel-épített kiképzésről világviszonylatban kell számot adniok, mert egy ugrásszerű fejlődés máról holnapra be nem következhetik, hanem csak pár év múlva lehet ...számon kérní és követelni az átlagos, világviszonylati nívót. Örkény igazi sikere és az „örkényi iskola" mítosza, hírneve a másodikvilágháború után keletkezett, elsősorban Némethy Bertalan, Endrődy Ágoston, Hazslinszky-Krull Géza és Visy István sikerei nyomán....

Berlin, 1936

2006-02-24T15:55:00.000+01:00

A két világháború közötti időszak legnagyobb szabású olimpiáját, mcly egyben az addigi legnagyobb lovasolimpia is volt, Berlinben rendezték. A németek pénzt, fáradtságot, aprólékos pontosságot, egyszóval mindent beleadtak és sikerült is maradandót, magas színvonalút és felejthetetlenül szépet alkotniok, nem beszélve a német „durchmarsról". Ez az olimpia a német lovasok olimpiája volt. Mind a hat számot a németek nyerik, a military-csapatot ugyan csak nagy szerencsével. Pollay, Stubbendorf ésHasse két-két aranyat szerez. Argcntína lovaspólósai is dupláznak és azóta is bánják, hogy a póló, ez a többezer éves játék nem szerepel az olimpiák műsorán. Lovas szempontból azonban nemcsak a szépség, a nemes küzdelem, az élmény a legfontosabb. Mérföldkő volt Párizs 1924-ben, minden rendezési hiányossága ellenére, mert ott szerepclt első ízben a lovassport a korszerű három verseny-számmal, egységes elgondolás, irányítás, szabályok és bíráskodás körülményei között. Berlin volt a következő mérföldkő, ahol a díjlovaglás, a háromnaposverseny (military) és az ugratás követelményei először érték el a mai korszerű szintet. Itt tartalmazza először az olimpiai díjlovaglás programja a magasiskola ele-meit. Helyet kapott benne a már 1928 óta szereplő sorozatos ugrásváltáson kívüla piaffe, a passage, a perdülések. Szép és nagy követelmény, melyet 1956-ban bizony az indulóknak még csak egy kis része tudott elfogadhatóan bemutatni. Baj van azonban a bíráskodással. A helyezéseket nem a versenyzők által elért összes pontszámok összege alapján döntik el, hanem az cgyes vcrsenybíráknál elért helyezési sorrendjeiket veszik alapul ós ez visszás helyzetet teremt. A zsüritagok mindegyike saját nemzete lovasait helyezi előre. Így olyan nemzet versenyzője, akinek nincs képvíselete a versenybírák között, nemigen számíthat helyezésre. A militaryt itt már bátran nevezhetjük mai nevén háromnapos versenynek. Az egymást naponta követő részversenyek teljes mértékben kidomborítják erőpróba jellegét. Az idomítottsági vizsga programja, ha nem is szóról szóra azonosa maival, de lényegében azonos részfeladatokból tevődik össze. Elbírálása az elért pontszámok összege alapján történik, amit azóta az olimpiai díjlovaglásnál is igen helyescn, átvettek. A második napi terepverseny távja, irama, útvonalbeosztása azonos a maival. A sok ízléssel és szakértelemmel felépített tereppályán az alábbi 55 darab maxi-málisan 1,10 méter magas és 2 méter széles akadály állt:

1. söveny 2. mászató árok 3. útátjáró 4. tóbaugrás 5. bélelt mocsaras árok 6-7. sövény-cölöpkerítés 8. kocsi szálfákkal 9. korlát 10-11. kapu 12. oxer 13. korlát 14. korlát 15-16. útbevágás 17. lövészárok 18. kőfal 19. vizesárok 20. felugrás 21. sövény 22-23. mászatóárok-korlát 24. fatörzsek 25. farakás 26. oxer 27. kettős korlát 28. sorompó 29. korlát 30. deszkakerítés 31. sövény 32-33. útátjáró 34. földhányás sövénnyel 35. Trakheneni árok. Az ugróvizsga pályája a mai olimpiákon is megfelelne. Vonalvezetése igennehéz, éles fordulókkal és egy hajtűkanyarral. A pontozás teljesen azonos volt a ma militaryben használatossal. Az ugratás olimpiai nagydíja Berlinben folyt a világon először 1,60 méter magas pályán. Lényeges különbség a maival szemben azonban, hogy itt a pályát mindenkinek csak egy ízben kellett végig lovagolnia, továbbá, hogy bár hibátlan nem volt, az összevetós akadályait mégis emelték. Összevetésben ugyanazon a magasságon döntötték el az 1-2. hely sorsát, mint a 3-5. helyezést. A szép, de nehéz vonalvezetésű pálya az itt következő akadályokból épült fel: 1. vasúti sorompó 1,30 méter 2. fehér kerítés 1,40 méter 3. kettős korlát 1,30 méter X 1,40 méter X 1,60 méter 4-5. Hollandi kapu 1,50 méter, ettől 7 méter távolságra barna kőfal 1,60 métcr 6-7-8. 3 méteres vizesárok, előtte 0,90 méteres korláttal, utána 11,85 méter nyírfakorlát, 1,40 méter majd 7 méter svájci kapu, 1,40 méter 9. piros kőfal 1,60 méter 1o.oxer 1,50 méter X 1,40 méter X 1,50 méter 11-12-15. korlát, 1,40 méter, ettől 7 méterre 1,50 méter széles száraz árok, előtte 1,50 méteres korlát, utána 11 méterre 1,50 méteres árok, mögötte 1,50 méteres korláttal. 14. rácsos kapu, 1,50 méter 15. sövény, fölötte két rúddal, 1,60 méter 16. 5 méteres vizesárok, 0,60 méteres elugró sövénnyel 17. gerendakapu, 1,50 méter 18-19-20. azonos a 11-12-15. számú hármasugrással, csak az ellenkező oldalról ugratva. Nézzük ezek után a versenyek lefolyását: A díjlovaglásban 11 nemzet indult 29 lovassal. Egyéni helyezés: 1. Pollay, Németország, Kronos nevű lovon 2. Gerhard, Németország, Absinth nevű lovon 5. Podhajsky, Ausztria, Nero ncvű lovonMagyarok: 14. Pados-Ficsur; 18. Magasházy-Tücsök és 26. Keméri-Csintalan Csapat helyezés: 1. Németország 2. Franciaország 5. Svédország Magyarország csapata a 6. helyen végzett. A magas követelményű feladatot csak kevés lovas tudta megfelelően bemutatni. A klasszikus módon belovagolt lovakon aprólékos pontossággal dolgozó németek nagy sikert arattak. A viszonyag jó produkciókat bemutató magyarok számára nagy hátrány volt a magyar zsüritag hiánya. Militaryben is rekord született: 19 nemzet 50 lovasa állt rajthoz. Végeredmény: Egyéni: 1. Stubbendorf, Németország, Nurmi nevű lovon 2. Thompson, USA, Jenny Camp nevű lovon 5. Lunding, Dánia, Jason nevű lovon A magyar Endrődy Panduron 5., Jankovich Irány nyergében 9. (Endrődy az1956-os olimpia aranyérmes angol csapatának, Visy pedig az USA 1964-ben Tokióban ezüstérmet nyert csapatának edzője jelenleg.) Csapatban: 1. Némctország 2. Anglia 5. Csehszlovákia A pálya nehézségét, a követelmények komolyságát az előbbiekben már láttuk. A verseny folyamán késhegyre menő harc fejlődött ki a magyar és a német csapat között, amire óriási balszerencsénk tett pontot: legjobb lovunk, Legény, melyet Visy István lovagolt, a nyílt pályán, a 3. és 4. akadály közötti területen egy pocsolyában megcsúszott és lábát törte. Nyerési esélyeinket világosan mutatja, hogy a német csapat három lovasa 676,65 összhibaponttal győzött. Endrődyés Jankovich hibapontjainak összege 260 volt. Ha Visy Legénnyel 415 hibapontot szedett volna össze - ami legjobb együttesünk lévén, egészen valószínűtlen -,még akkor is miénk az aranyérem. Még egy epizód, ami lovaink keménységét és kitűnő előkészítését bizonyítja: a fél pálya megtétele után egy zászló meg nem kerülése miatt Jankovichot Iránynevű lován bírói tévedés folytán kizárták. Az azonnali óvásnak a zsüri helytadott és Irány másodszori kezdés után, összesen egy megállással abszolválta a másfélszeres távot. Még néhány jellemző szám: a terepen 20 lovat, tehát az indulók 40%-át ki-zárták. Öten végeztek hibátlanul, köztük a mi Pandurunk, egynek, a mi Irányunknak volt egy megállása, a többiek mind több hibapontot szereztek. Érdekes, és még nem fordult elő a lovasolimpiák történetében, hogy az ezüstérmet kétszer egymás után ugyanaz a lovas, ugyanazon a lovon nyerje. Ez abravúr az amerikai Thompsonnak sikerült Jenny Camp nyergében. Thompson 1932-ben és 1948-ban az amerikai military-csapat tagjaként két aranyérmet is nyert. Ugratásban is itt állt először 18 ország 54 lova rajthoz, olimpia keretében. A nehéz 1,60 méteres pályán a következő sorrend alakult ki: Ugratás egyéni: 1. Hasse, Németország, Thora nevű lovon, 4 hp. és 4 hp. 2. Rang, Románia, Delfis nevű lovon, 4 hp. és 4 hp. (rosszabb idővel) 3. Platthy, Magyarország, Sellő nevű lovon, 8 hp. és o hp. Csapatban:1. Németország 44 hibapont, 2. Hollandia 51,5hibapont, 3. Portugália 56hibapont . A pálya igen nehéz. Kizártak 16 lovast, ami az összes induló 30%-a. Ezzel egyidejűleg a 18 csapatból 11 elvesztette reményét a helyezésre. Hibátlan lovaglás nem volt. Ketten végeztek az alappályán 4 hibaponttal: a német Hasse Thorán és a román Rang Delfisen. A harmadik helyért a három nyolc hibapontos: a magyar Platthy, Sellőn, a belga Ibrahim és az amerikaiRagusa, Dakotán küzdhetett tovább. Az izgalmas összevetés emelt és szélesített hat akadályon folyt (ma, ha azösszevetés nem hibátlanok között folyik, a pályát nem emelik). Az alappályánThora a n. akadályt, Delfis a 19. akadályt ütötte (20-ból!). Az összevetésben végre, 55 lovas teljesítményét figyelembe véve, Ibrahim megy végig először hibátlanul, ideje 69 mp. Az összevetésben egyébként Thora és Delfis egyaránt az utolsó akadályt ütötték. Thora ideje jobb volt és ez döntött. A harmadik helyre pályázók közül elsőnek a belga Ibrahim indult, ugyanazona pályán. Hibátlan. Utána az amerikai Ragusa egyet ütött. Most következett ami Platthynk, aki az időre lovaglás mestere. Rövid fordulóval, ferde ugrásaival az összevetésekben különösen, ha azok időre mentek, verhetetlen volt. Hibátlan és az ideje jobb, mint a belgáé. Miénk a bronzérem. Csapatunk másik két tagja: Schaurek 55 hibaponttal végzett, Barcza pedig nem tudott végigmenni a pályán. Kizárták. A nagyszerű magyar lovasról így írt Gustav Rau, híres könyvében, melyet a berlini lovasversenyek értékelésének szentelt („A világ lovasművészete az1956-05 olimpián"): „Sellőt lovagolta Platthy lovasmester. Légies lovaglás, légies ugrásokkal csodálatos lendület. Müvészi és mégis energikus lovaglással vezette kancáját a nagytudású lovas és összesen két hibát vétett az egész versenyben. Egyike volt a nap legszebb lovaglásának. Tökéletes harmónia, alig észrevehetö befolyás." Platthy annál a hármas kombinációnál hibázott, amely a lovasoknak a legtöbb gondot okozta. Érdekes, hogy 1955-ban a berlini olimpia ugróversenyének pályaját egy magyar versenyen felépítették, de alacsonyabb akadályokkal. Tizenkét induló közül nyolcan buktak, ez is bizonyítja, hogy milyen „fogós" parcours volt a berlini. A magyarországi pályán egyébként Lászai bizonyult a legjobbnak. Végül még egy külföldi idézet az 1936-0s év nagy magyar lovas sikeréről. Igy ír a Schweizer Kavallerist: „llyen utólag kikristályosodott élmény a magyar Platthy teljesítménye, a kitűnő Sellőn. A Nemzetek Díjában a bronzéremért folyó össze-vetésben ez a „par excellence" lovas felülmúlta az arany és ezüstérem nyerteseit. Mesteri lovaglása, mellyel hibátlanul és a kitünö Ibrahímnál 6 másodperccel- rövidebb idő alatt vette az összevetés hat akadályát, egyike ennek a mozgalmas délután legnagyobb és legmaradandóbb élményeinek." Platthy József ma is» jóval 60 éven felül, egyik előmozdítója a magyar lovassport fejlődésének. Reggelente a válogatott keret tagjaival együtt a lovardában találhatjuk meg és mínt „Bereiter", páratlan tudásának átadásával segíti legjobbjaink felkészülését.

(Részlet: Radó Oszkár, Sivó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… c. könyvből. 1965 )

PLATTHY JÓZSEF

(1900 - 1990)

Sellő — Olimpia — 1936 — Berlin

".......Sütvényben tenyésztett Sellőről, akkor 10 éves telivér pej kanca (apa Sándor,anya Ballsirene), szerintem tanulságosnak ítélt pályafutásáról, olympiai szerepléséről és ottani lovaglásról adok tájékoztatást. Magamról annyit, hogy rendszeresen a Ludovika Akadémián kezdtem lovagolni, ahol a lovaskülönítmény parancsnoka, a bécsi Reitlehrer Institut-ot végzett Perczel Olivér volt, kinek kitűnően idomított, puhán, elengedetten, rugalmasan mozgó lovait gyakran lovagoltam. 1922. aug. 20-án a felavatási ünnepségen a konkurpályát női nyeregben, mint női lovas, szőrén pedig, mint csikós ugrattam. Az 1924. évi Luzerni Nemzetközi Lovasmérkőzésre való kiküldetésem és kettő, féléves equitació elvégzése után kerültem1928-ban a budapesti - akkor Pótló Idomító Keretnek (PIK) nevezett - Lovaglótanárképzőbe, hol a bécsi, a K.u.K. „Reithlehrer Institut-ot" és „Spanis-che Reitschule"-t végzett, Európa-hírű Josipovich Zsigmond ny. ezds. volt az iskolaosztályi tanárom, aki az elengedettségből jövő átengedettség elérésének mesteri tanítója volt. Mindig igyekeztem tanításait értékesíteni. 1933-ig voltam a válogatott díjugrató keret lovasa, majd annak vezetője. Sellő 1931-ben mint Gömbös Gyula hadügyminiszter lova került a PIK-be. A heves vérmérsékletű, ideges, időnként sárlós kancát többször lovagoltam, ugrókészségét hamar kimutatta. Ez év közepén kapta meg Dr. Reznek Jenő, ki nagy türelemmel évekig lovagolta. Első bemutatkozása Kisvárdán,1933. május 25-én nem volt sikeres, továbbiakban változó teljesítményt nyújtott 120 cm-es pályákon. 1934-ben a Hadsereg Bajnokság díját nyerte meg és 120-140 cm-es pályákon volt helyezve. 1935-ben jó helyezések után a budapesti nemzetközi lovasmérkőzésen 140 cm-es Vadászugratásban Bodó Imrével III. lett, 0 hibaponttal. Wien-i jún.23-30-i nemzetközi mérkőzésen a kétlovas Preis von Schönbrunn 130 cm-es vadászugratást Kalandorral párosítva ugyancsak Bodó Imrével nyerte meg. Ezután, dr. Reznek Jenő betegsége miatt Sellő hozzám került. Jó kondícióban kaptam meg, de alaptermészetében sokat nem változott. Lovaglás kezdetén a csizmám érintkezése idegesítette; úgy viselkedett, mintha vesebajos lenne, a későbbiekben azt megszokta - tűrte a csizmasegítségeket és arra reagált. Ezért, egymás kímélése végett, felülés előtt futószáron mindig lejárattam. Sarkantyúhasználatra gondolni sem lehetett. (Úgy tudom, az olimpián én voltam egyedül, ki sarkantyú nélkül lovagolt.) Sokat gyakoroltam a be-ki ugrásokat és annak variációit; későbbiekben a kettőskorlátugrást visszájáról ugrattam, hogy a hátsó rúd 30-40 cm-rel volt alacsonyabb. Örkénytáborban gyakran ugrattam Sellőt futószáron; főleg szárazárkot és vizesárkot rúddal. Utána néha kimentem az akadály pályára egyes és dupla - nagyobb - szárazárkot ugratni. Első nyilvános szereplésünk 1935. szept. 11-17-i Insterburg-i nemzetközi mérkőzésen volt, ahol résztvettek a legjobb német lovasok és lovak, köztük a későbbi olimpiai csapat. Az igen nehéz pályákon, a puissance kivételével, minden pálya vizesárokkal kezdődött. Egy nehéz számban VI. helyezés után a Nemzetek Díja két fordulóját 3 hp-tal teljesítette. Legértékesebb eredménye a puissance 4hibapontos II. helyezése. Itt nem annyira a 3 db 160 cm-es akadályt, hanema trakheneni ugrást respektáltam, hol a jó 2 m széles, 150 cm mély, meredek falú szárazárok közepén, földszinttől le-fel 150 cm volt rudakkal beépítve - a közeledő lovas és ló 3 m-es rúdfalat látott. Jól ugrotta. Akkor még nem gondoltam, hogy Sellőnek ez volt a főpróbája az olimpia előtt. A 25 induló közül 11 kiesett. A szept. 28-okt. 7-i varsói nemzetközi mérkőzés 130 cm-es Vadászug-ratásában l60 ló indult. A lOO.-nak indult Sellő átvette a vezetést Ábránd II-tol (lov. Inkey Lajos) és megvédte elsőségét a rohamozó olaszok előtt, kikÁbránd II. előtt a II.-III. helyezettek lettek. Sellőnek nehezebb számokbanvolt még egy III. és egy VI. helyezése. 1936. február végén Örkényben 0 hibaponttal nyerte a 140 cm-es olimpiai előkészítő versenyt, az ugyancsak 0 hp-os Gergelyvitéz előtt. Budapesten márc. 21-25-én a 120 cm-es vadászugratásban 0 hp V., a 130 cm-es díjugratásban 4 hp. Valószínű nem volt már rendben, mert utána, Gergelyvitézzel együtt influenzás lett, mely súlyos betegségnek bizonyult. Gergelyvitéz kimúlt, Sellőt pedig sokáig kellett kezelni. Siófokon jún. 6-9-i Előkészítő verseny helyett 130 cm-es vadászugratásban indult, hol hibátlanul Grófné mögött a II. helyen végzett. Düsseldorfban júl. 2-5-i nemzetközi mérkőzésen volt olimpia előtti utolsó nyilvános szereplése. A „Preis von Hofgarten" 140 cm-es vadászugratásbanhibátlanul II., a „Preis der Köln" 140 cm-es díjugratásban ugyancsak a II. lett. Augusztus l6-i olimpia előtt, júliusban még két nehezebb előkészítőpályát ment Örkénytáborban, 31-én szálláshelyére érkezett meg és aug.1-én már lovagoltam (a mindig szokásos futószárazás után), pinerolkán ugrattam. 2-án csak futószáraztam. 3-7-ig közepes ugrómunkát végzett, 3,5 méteres vizesárkot kétszer ugrott. 8-án jobb ugrómunka végén duplaugrás: 150 cm-es korlát, 7 m 125 X 150 X 180 cm 9-én parcours - jól ment. Másnap kézen sétált. 11-én futószáron dolgozott, utána vágtamunka. 12-én csak futószárazás. 13-án erősen sárlott, igen ideges volt, rosszul vágtázott, rosszul ugrott. 14-én még sárlott, nagyon nyugtalan volt - úgyszintén én is. Futószáron ugrattam, rosszul ment. Kikötőszárral, majd orrfékkel kissé dombos helyen futószáraztam, utána az istállónál lovagoltam, keveset vágtáztam, lényeges javulást észleltem. 15-én futószárazás után tűrhetően ment, keveset ugrattam. Mielőtt az olimpiai nap eseményeit leírnám, az 1937-es Szent György októberi számából két külföldi sportlap utólagos véleményét közlöm: Reit und Polosport, szeptember: „...ez a pálya nagyon nehéznek bizonyult ...ez nem az akadályok mé- reteiben, hanem összeállításában rejlett. A két hármas ugrás, a 6-7-8, vala- mint a 11-12-13 (ez vissza is, Szerk.) volt a legveszélyesebb... a szokatlan távolságok még fokozták a nehézséget... Ezenkívül az akadályok igen könynyen leestek... A pálya talaja nem felelt meg a lovaknak, a tükörsima új gyep még nem gyökerezett meg eléggé és a pénteki nagy esőzések következté- ben felázott! Paris Sport: „...A pálya rendkívül nehéz volt és az a nézetünk, hogy már nehezebb nem is lehetett volna..." Preis derNationen.Vadaszugmtas, Berlin, 1936. aug. l6-án. 18 nemzet, összesen 54 ló. Pályahossz 1050 m, lovaglási idő 160 mp. 13 akadály, 20 ugrás (egy kettes- és 3 hármasugrás) Pályanézés után Sellőt orrfékkel lefutószáraztam. Kevés vágtában nyugodtan, de visszatartva ment, kis előrehajtás után felültem. Az előzmények miatt kíméletesen akartam dolgozni. Néhány kis ugrás után párszor a fordított kettőskorlátot (elöl 110 cm, hátul 80 cm) ugrottam, majd rálovagoltam a 130 cm-es dupla nyírfaugrásra, de leállt. (Talán lábát előzőleg megütötte?)Erélyesen meghajtottam, jó ütemben oda-vissza legalább négyszer folyamatosan ugrattam; folytatólagosan egy 150 cm-es kaput és 150-160 cm-es kőfa-lat. Jól ugrott, leszálltam, a nézőtérre mentem. Láttam Barcza Elemért, a külföldi származású Kópén, 5 hibátlan ugrás után flegmatikusan ment rá az első hármasugrásra [a) 3 m-es vizesárok, előtte 90 cm-es koriát 11,80 m-re, b) 140cm-es, levegős nyírfarudak, c) 7 m-re svájci kapuj, a korlátot verte, utána3-szor leállt. Schaurek jól kezdett irlandi lován, de vége fele sorozatban vert. Hibapontja: 35. Sellő utolsónak indult. Folyamatosan, középerős ütemben vágtázva jól ugrott. A duplaugrás 140 cm-es oxerje után a 7 m távolság, a 150 cm-es kapu előtt kissé szűknek bizonyult, de szerencsésen igazítottam. Az első hármasugrást, hol Barcza kiesett, jól ugrotta, még kopogást sem hallottam, utólag tudtam meg, hogy a középső ugrásnál hibáztam. A következő tetőfedős meredek kőfalnál is szerencsésen igazítottam: l60 cm magas volt. Még két160 cm-es ugrást, az 5 m-es vizesárkot stb. biztosan vette. 2. hármasugrás:a) nyírfakerítés rúddal, 140 cm - 7 m, b) keskeny zöld sövény felett 130 cm-es rúd, mögötte szárazárok kb. 180-190 cm - 11 m-re, c) hasonló árok és ugrás; Sellőnek a nyírfakerítés után kitörési kísérlete volt, jobbra - melynél bal lábam a kengyelvasat elvesztette -, de az azonnali erélyes előrehajtásomra elég lendületesen ugrott. Kis koppanást hallottam. Itt lett a második verőhibám. A hármasugrás után sikerült a kengyelvasat azonnal felvenni. A következő ugrásokat és végén az előbbi szárazárkos ugrásokat fordított sor rendben biztosan ugrotta. Az arany- és bronzérmekért folytatott összevetés hat ugrása: 1. a 140-es stéget mint kezdő ugrást nehezítették, 2. 160-as kőfal, 3. a vízesárkot 5,50-re szélesítették, 4-5. a szárazárkos ugrásokat 140-re emelték, 6. utánuk levő 140 cm-es nyírfaugrást kb. 17-18 m-re vitték, mögéje1,80 széles oxert építettek. Csak a holland Ibrahim és Sellő mentek hibátlanul. Mint utolsó lovas igen sebesen lovagoltam. Ezért lehetséges, hogy a két szárazárkos dupla-ugrás közt egy galoppugrás után már elugrott. Az ugrás felett éreztem, hogy egészen az elejére kerül. Ezért - talán még földet sem fogott - máris egy hirtelen rövid szárhúzással egy pillanat alatt összefogtam és erélyesen előrelovagoltam. A szükségmegoldásomat Gustav Rau így jellemezte: „Rittmeistervon Platthy macht das Pferd zum Gummiball..." /// Cavallo Italiano: „A legnagyobb gyorsaság a magyar reprezentánsnak, Platthy századosnak juttatta a bronzérmet, aki nagy energiával küzdött látszóan az övénél tehetségesebb lovak ellen." Sellőt, Gömbös Gyula miniszterelnöktől Pasman D. holland úrlovas vásárolta meg. 1937-ben első és helyezett lovaglásai közt Aachenben a nemzetközi mérkőzésen megnyerte a „Preis vom Schloss Rahe"-t. Eredményeiről többet nem tudok. 1972-ben Jankovich Endre tüzértiszt azt telefonálta, hogy Sellő 1945 júliusában többedmagával együtt a karinthiai Hüttenberg (angol zóna) foot-ballpályáján lett elföldelve. Nem látta, de hallotta. 1982-ben egy alkalmazott is ugyanezt mondta és személyesen látta is, amikor az elföldelést végző kanizsai tüzérek mondták: Platthy lova volt, az olimpia III. helyezettje, Sellő. Örkénytábor főépület előterében márványtábla hirdette olympiai szereplését. Erdős Sándor sporttárs szerint az néhány év előtt Örkénytáborbanvolt, így annak még ott kellene lenni!......."

( Gondolatok a lovaglásról Platthy József kézirat )

Róma 1960

2006-02-21T06:14:00.000+01:00

Minden út Rómába vezet. Lovas csapatunk 1960-ban még olimpiai útnak is hívta, és népes mezőnnyel vett részt. Következzen a beszámoló kedves könyvem részlete:

Róma, 1960

Az 196o-as olimpiai játékokat Rómában, a kultúra, a tudomány, a műveszet két- ezeréves fellegvárában rendezték meg. Róma, mint a történelem folyamán már annyiszor megmutatta, hogy nagy és csodálatos. Versenyzők és nézők, szakértők és sportrajongók, valamint az egész világsajtó méltán csak felsőfokban emlékezett meg nemcsak a környezetről, a rendezésről, de a teljesítményekről is. Itt mindenkinek rendkívülit kellett nyújtania szorgalomban, kitartásban, küzdőképességben, győzniakarásban, ha helyezéshez akart jutni. Nem volt kivé- tel. Így volt ez minden sportban, a lovassportban is. Winkler díjugratásban megszerezte harmadik olimpiai aranyérmét de a d’Inzeo-fivérek is arattak. Raymondo, Posillipo hátán nyeri a d’Inzeok első aranyát, Piero „a sziklán", Rockon a második ezüstöt, majd csapatban mindket ten bronzzal 8-ra szaporítják éremgyűjteményüket. A díjlovaglás olimpiai nagydíja a világ legszebb concours-pályáján a Piazz dí Sineán folyt le. A program azonos a ma érvényes feladattal, tartalmazza a magasiskola látványos elemeit. Csak egyéni verseny folyt, csapat-helyezést nem értékeltek. Mivel eddig még minden olimpián sok kifogás érte a bíráskodást, a következő újításokat alkalmazták, teljes sikerrel: miután minden versenyző előlovagolta a versenyprogramot, a versenybíróság az első öt helyre jelölt lova- sokat visszahívta és újra lovagoltatta. Közben filmet készítettek a produkcióról, melyet a verseny befejezése után lepergettek a zsüri előtt és csak ezen három- szoros kontroll után hozták meg a végleges döntést és hirdettek eredményt. A verseny színvonala a maga nemében páratlan volt. Mély benyomást keltett a nézőkre az esélyes lovasok dinamikától duzzadó bemutatása, amely mögött vasszorgalom, megalkuvás nélküli következetesség, célratörés, továbbá az ido- mítás magas fokú mestersége és precizitása volt érzékelhető. A military-lovak idomítottsági vizsgája is jó nívón mozgott, de a versenyt a terep döntötte el. Pályájának felépítéséről rengeteg kritika jelent meg, óriási sajtóvitát eredményezett. Egyik tábor véleménye szerint megengedhetetlenül ne- hezek voltak az akadályok. A másik tábor viszont azt állította, túl sok volt a hosszú egyenes vonal, ami a versenyzőket lovaik túlhajszolására csábította és a kimerült lovak a pálya második felében rengeteget hibáztak. Akár így, akár úgy - de gyilkos pálya volt. Zajos a sebesültszállító helikopterek zúgásától, mentőautók szirénázásától. Aki ezt végig lovagolta, nagy és veszélyes élményt mondhat magáénak. Férfias sport ez, egész embert kíván. Olyat, akinek bátor a szíve, akiben van lendület, akarat és aki ezeket az erényeket jó lovaglással tudja magában párosítani. Jellemző a nehézség fokára, hogy a 54 500 méteres pályán 73 ló közül csak 41 ért célba, a 18 elindult csapat közül pedig csak hat! Kiestek olyan nagy military-hagyománnyal rendelkező nemzetek, mint Németor- szág, Svédország, az USA és a Szovjetunió. A harmadik napi ugróvizsga a terep követelményeihez viszonyítva igen könnyű volt és a két nap alatt kialakult helyezési sorrenden nem változtatott. Az ugratás olimpiai nagydíjánál újítás, hogy külön napon és külön pályán rendezték az egyéni és külön a csapatversenyt. Természetesen mindkét alkalom- mal, minden lovasnak két ízben kellett a pályát ugratnia, mint Stockholmban. Ebben a versenyszámban a magyarok is indultak. Az egyéni verseny pályája a ló teljesítőképességének, ügyességének és rutinos- ságának legfelső határán mozgott és a lovastól a lovaglás magas fokú művészetét követelte. Az indulóknak csak 6o%-a volt képes egyáltalán végigmenni rajta. A nehézség nem is annyira az akadályok magasságában, mint építésük módjában, az összetett ugrásokban és a pálya vonalvezetésében rejlett.

1. sövény rúddal 1,30 métcr 2. kőfal rúddal 1,40 méter 3. kőfal 1,50 méter 4. vizesárok 5 méter 5. kapu rúddal 1,40 méter 6. oxer, benne kőfallal 1,40X1,40X1,70 méter 7. hármas ugrás: a) kőfal 1,50 méter, utána 7,50 méterre b) triple barre 1,50X1,80 méter, majd 9 méterre c) stég 1,45X1,50X1,70 méter 8. stég vizesárokkal 1,40X1,40X2 méter 9. oxer, benne kőfallal 1,35X1,40X1,70 méter 10. útelzáró 1,60 méter 11. kettes ugrás: a) oxer 1,40X1,40X1,60 méter, majd 8 méterre b) stég 1,45X1,50X1,60 méter 12. rács rudakkal 1,50 méter 13. viadukt 1,60 méter 14. oxer, benne kőfallal, 1,50X1,50X1,75 méter

Sokan állítják, hogy a római olimpia egyéni ugratóversenyének pályájánál még nem építettek nehezebbet. Mások szerint a berlini pálya nehézségi foka is meg- közelítette a Piazza de Siena parcours-át. Kicsit olyan ez a vita, mint amikor a labdarúgó szurkolók azon elmélkednek, hogy vajon a 3o-as évek válogatott csatársora volt-e jobb, avagy a mai. De amíg az ugróversenyek pályáját mindig fel lehet építeni „1:1" arányban, addig az „öreg harcosokat", a lovakat és a régi dicsőséget megért lovasokat már nem lehet ismét csatasorba állítani. Érdekes, hogy a Piazza di Siena - méretre - pontos mását Olaszországban, Passo Coreseben is megtalálhatjuk. Itt gyakoroltak az olasz lovasok az olimpia előtt. Voltak, akik hangot adtak annak az észrevételüknek, hogy a hihetetlenül nehéz pálya a két d'Inzeo számára azért lehetett könnyebb, mert ha nem is pon- tosan ugyanazon a felépítésű, de hasonló pályán gyakorolhattak a nagy verseny előtt. Fentiekre talán soha nem derül fény. Egy azonban kétségtelen. A d'lnzeo- fívérek a világ kimagasló lovas-egyéniségei ma is, akik 10 olimpiai érmük mellé megszámlálhatatlan sok világversenyben diadalmaskodtak már és bizonyítottak elvitathatatlan tudásukat. Mindenki azt remélte, hogy az olaszok az egyéni verseny rossz tapasztalatai alapján könnyebb pályát építenek a csapatverseny számára. Sajnos, nem. Ok következetesek maradtak. Hogyan folytak le a versenyek? Díjlovaglásban, mint már előbb említettük, a színvonal hatalmasat emelkedett. Sajnálatos azonban az, hogy az indulók száma csupán 18, pontosan fele a stock- holmi résztvevőknek. Díjlovagló-hagyománnyal rendelkező nagy nemzetek ma- radtak távol, vagy csak egy lovast indítottak. Ez bizony a lovaglás ezen klasszi- kusan szép ágának visszaesését mutatja, aminek káros kihatásai lehetnek a lovag- lás egyéb ágainak művelésére is. Helyezési sorrend:

1. Filatov, Szovjetunió, Absent nevű lovon, 2144 pont 2. Fischer, Svájc, Wald nevű lovon 2087 pont 3. Neckermann, Németország, Asbach nevű lovon 2082 pont

Mint látjuk, Filatov 57 pontos fölényes győzelmet aratott, míg az ezüst- és bronzérmest csupán öt pontnyi különbség választotta el egymástól. Militaryben a pálya építője. a tereplovaglás nagy ismerője, a terepakadályok építésének művésze, dús fantáziával, de kíméletlen kivitelezéssel végezte szép feladatát. A military-lovasok vívták az olimpián a leghősiesebb versenyt. Itt nem születhetett véletlen győzelem. Biztos, hogy csak a legjobb lovasok és lovak jutottak végig a pályán és úgyszólván senki által nem sejtett ausztrál siker született:

Military egyéni helyezés: 1. Morgan, Ausztrália, Salad Days nevű lovon +7,15 poot 2. Lavis, Ausztrália, Mirrabooka nevű lovon -16,50 pont 3. Bühler, Svájc, Gay Spark nevű lovon -51,21 pont
Mindhárom ló angol telivér volt.
Csapatban: 1. Ausztrália -128,18 pont 2. Svájc -586,02 pont 3. Fraciaország -515,71 pont

Hibapont nélkül csak az aranyérmes Morgan végzett. A győztes ausztrál csapat hihetetlen példáját mutatta a győzniakarásnak és küzdőképességnek. Morgan, mint a fergeteg, rekordidő alatt, hibátlanul ment végig a tereppályán. Kitűnően sikerült Lavis lovaglása is. Harmadik lovasuk, Röycroft súlyosan bukott, eszmé- letlenül hordágyra fektették. Pár pillanat múlva magához tért, felsegíttette ma- gát lovára és végigugratta a pályát. Utána kórházba szállították. Diagnózis: váll- törés, agyrázkódás. Negyedik lovasuk is jól szerepelt, de a másnapi ugróvizsga előtt a kötelező állatorvosi vizsgálat negyedik lovukat sántának találta, nem indulhatott. Erre Morganék autóba ültek, kihozták a kórházból a törött vállú Roycroftot, lóra ültették és megnyerték a csapat aranyérmet is!! Ugratásban a magyar csapat is részt vett. Karcsu Imre Aranyossal és Suti István Szépleánnyal eséllyel indult. Somlai lova, Okulj és Móra Szertelenje vi- szont ilyen óriási teljesítményre nem volt alkalmas. ; Egyéniben a rendkívül nehéz pályát csak az aranyérmes Raymondo d'Inzeónak sikerült hibátlanul leküzdeni, neki is csak az első fordulóban. A másodikban már 12 hibapontot szerez. Aranyos impozáns formában, kitűnően kezd. A pálya feléig csak 4 hibapontja van, s ekkor történik a tragédia. Karcsu az óriási idegi megterhelés súlya alatt egy pillanatra kihagy, nem kerüli meg a fordulózászlót és kizárják. Suti Szépleánnyal 28 és fél hibaponttal a 10. helyen végez. És ra- gyogó példa a díjugrató-versenyek örök és dicső bizonytalanságára: Suti az utolsó akadálynál hibázott - többek között -, és ha Szépleány nem kerül összeütközésbe az akadály rúdjával, a fiatal lovas hibapontjainak száma: 24 és egynegyed. Ezzel Suti az ötödik lehetett volna. És még ha időn belül is lovagol? De erről ne is beszéljünk. Újabb bronzérmet nyerhettük volna lovaglásban. A Stockholmi kétszeres aranyérmes Winkler pedig 25 hibaponttal az ötödik lett. Suti István akkor mindössze 20 éves volt. És ami késik, nem múlik!! Egyéni végeredmény:

1. Raymondo d'Inzeo, Olaszország, Posillippo nevű lovon 12 hibapont 2. Piero d'Inzeo, Olaszország, The Rock nevű lovon 16 hibapont 3. Broome, Nagy-Britannia, Sunsalve nevű lovon 25 hibapont

Csapatversenyben a magyarok közül újra csak Suti állta meg helyét. A töb- bieket kizárják, így helyezéshez nem jutottunk.

Csapat végeredmény: 1. Németország 46,50 hibapont 2. Egyesült Államok 66 hibapont 3. Olaszország 80,50 hibapont

(Részlet: Radó Oszkár, Sivó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… c. könyvből. 1965 )

Aranyos

2006-02-17T10:20:00.000+01:00

Ez akár egy jelző is lehetne, de nekünk lovasoknak egy Ló neve ugrik be egyből. Versenysorozatot is neveztek el róla, de ki is volt Ő? Lovasedzőm Tóth István - Pista bácsi - sokat mesélt róla és lovasairól. Visszaemlékezve a szép estékre szeretném közreadni a következő történetet kedves könyvem soraival, Pista bácsira emlékezve.

Sori

A nagy egyéniségek alakját gyakran teszik meg legendás történetek főszereplő- jévé. A szájhagyomány megtörtént epizódokat kerekít „story"-vá, a sejtelmes nimbusz csillagporával díszítve a Nagy ö-t. A háborút követő években a rendőrség igyekezett feltölteni megtizedelt ló- állományát, különböző vásárokon a felvezetett lovakból kiszemelt egyedeket vá- sárolva meg. 1947 nyarán a kiskunmajsai vásár zenés, lármás, lacikonyhás forga- tagában több lovat kínált eladásra egy szódavízárus. Különösen az egyíktől igye- kezett megszabadulni. Ez a kis sárga még kocsiba fogva is mindenáron ugrani Akart és akkoriban a biztosítás intézményét ilyen természetű üzleti károkra még Nem terjesztették ki. A vékony, alig 165 centiméter magas lovacska láttán nem csapott túlságosan magasra a hatóság vásárlókedve, de a szódás addig ajánlgatta „portékáját", amíg egy másik lóval együtt elkelt. Megfelelő nyerget nehezen ta- láltak rá, de azért beosztást nyert a kiskunhalasí rendőr lovasiskola parancsnok- ságán. Heves vérmérsékletű, nehezen fegyelmezhető ló volt, arányait meghazud- tolóan vakmerő, akadályt nem ismerő vadóc. Akít csak lehetett, megharapott, feldöntött. Nehezen is akadt rá lovas, a hosszú életre vágyók kissé tartottak tőle, Úgy hozta a sors, hogy a battonyaí őrs helyett az örkényi lovasiskola tisztí továbbképző tanfolyamára „helyezték" át. Egyes verziók szerint a londoní olim- piára készülő öttusázók „edzőpartnere" is volt Tatán. Itt Szondyval, aki nyilván nem vágyott Sándor Móric örökébe lépni, átugratott egy gyerekkocsit. Különö- sebb baj nem történt, szemtanúk állítása szerint a kocsiban alvó gyermek fel sem ébredt. Ugyanezen év augusztusában a Kossuth Akadémián indult először versenyen Tokaji MÍháUyal nyergében. Izmosodott, felcseperedett, sárga szőre fényesedni kezdett, el is nevezték Aranyosnak. Minden idők legjobb magyar ugrólova lett. A lovas tanosztály feloszlott, megkezdődött Aranyos pesti karrierje. A Bástya majd a Dózsa SE istállóiban ropogtatta a zabot és eleinte hajlamainak megfe- lelően távol- és magasugró versenyeken csillogtatta rendkívüli képességeit. A hi- vatalos magasugró csúcsot 207 centiméterrel ma is Aranyos tartja Szatola Albert- tel. Trénere, Tóth István rendőrőrnagy - maga is kitűnő díjlovas, magyar bajnok -, elmondotta, hogy Aranyos 224 centiméteres ugrást is produkált, sőt csak lovasa lélekjelenléte akadályozta meg, hogy egy 2 és félméteres kőfalat - melynek tete- jét az elmaradhatatlan keskeny drótsövény csipkézte - át ne ugorjon. Szatola idejében „kiszállt", látta, milyen merényletre készül a sárga és Aranyos meg- állt. Számára lovas nélkül az egésznck semmi értelme nem volt. Válogatotfc lova- sunk, Szabados Gyula is megpróbálkozott egyszer Sorival - így becézték -, de mint a nagy kísérletezők néhanapján, örült, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot. Elszakadt a szár és Aranyos önállósítva magát, fatönköket kezdett átugrálni. Egy nemzetközi versenyen Bukarestben a parcours-t övcző kerítésen át kiugrott a pályáról, majd visszatért, de a rideg szabálytudósok az ilyesmit megbocsáthatat- lan bűnnek tekintík, és lovasával együtt kizárták……

(Részlet: Radó Oszkár, Sívó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperiál és a többiek.... /1965/c. könyvből)

Könyvajánló

2006-02-14T13:53:00.000+01:00

Kedvenc könyveim egyike, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

Előszó

MAGYAR IMRE 1910-ben született Tarpán, ESZE TAMÁS szülőföldjén. Édesapja törpebirtokosként nevelte kilenc gyermekét. Fiát mégis taníttat- ta, aki iskolái elvégzése után 1929-ben került a komáromi huszárokhoz. Tehetségére felfigyeltek, és 1931-ben az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképzö Iskolához vezényelték, amelyet kiváló eredménnyel vég- zett el. 1933. szeptember 1-én ugyanitt alakult meg a magyarországi Spanyol Lovasiskola, ahová őt is beosztották, és amelynek - egy év kivételével - megszűnéséig lovasa volt. Mint főidomár lovasművészetét olyan szintre fejlesztette, ami a legjobb bécsi idomárok, így PODHAJSKY és POLÁK elismerését is kiváltotta. A negyvenes évektől már nemcsak lova- golt, hanem oktatta is a fiatalabb lovasokat. A spanyoliskolát a háború vihara elsodorta, lóállománya csaknem teljesen megsemmisült, emberei szétszéledtek. MAGYAR IMRE a fogságból hazatérve rögtön bekapcsolódott az újjá- éledő lovaséletbe. A körülmények rendkívül nehezek voltak, mégis nagy lendülettel látott munkához. Először Cegléden alakított lovasszakosz- tályt, amely rövid idő alatt jelentős fejlődést ért el. Csak néhány jellemző adat: 35 lovon ötven lovas tanult heti két-két alkalommal, volt fedett lovardájuk is. Az 1948-asjubileumi versenyt közel húszezren tekintették meg. Ö maga egyszemélyben volt edzö, versenyző, indult síkversenyen, ugrószámokban, tanított, szervezett, versenyzett. A lovak edzettségére jellemzö, hogy a budapesti Mezőgazdasági Kiállításra nyereg alatt érkez- tek, és az itatási időt (20 perc) nem számítva, 3 óra 15 perc alatt tették meg a 70 kilométeres utat. Az ezt követö kondícióvizsgán mind a harminc ló friss és egészséges volt. Sajnos az ötvenes évek sok negatív jelensége rányomta bélyegét lo- vassportunkra is. Kiváló szakemberek kerültek háttérbe bizalmatlanság, téves előítéletek miatt. MAGYAR IMRE azok közé tartozott, akik a mostoha körülmények ellenére is kitartottak választott hivatásuk mellett. 1949-től a jászberényi méntelepen dolgozott. 1953 nyarán már a díjlovagló válogatott keret tagja volt, ahol KEMÉRY PÁL irányítása alatt folyt a felkészülés. A keret további tagjai TÓTH ISTVÁN, SZENTMIHÁLYI JÁNOS és MENYHÁRT BÉLA voltak. Az elsö nemzetközi versenyen, Bukarestben MAGYAR harmadik lett. A hazai díjlovaglás lassan magára talált. Az élmezőnyben SOMOGYI IST- VÁN, VlGH BÉLA, KÖSZEGFALVI IMRE, BONDOR ANDRÁS, ERDÖS SÁNDOR ÓS HALMAI ANDRÁS foglalt helyet. MAGYAR IMRE a szaporodó versenyeken egyrejobb eredményeket ért el. 1954-ben Orosházán közép A kategóriá- ban elsö, 1955-ben a budapesti országos versenyen pótlóban első, könnyű- osztályban harmadik, középosztályban szintén harmadik helyezett. Ugyanebben az évben Békéscsabán könnyűosztályban és pótlóban első, középosztályban második. 1956-ban a válogatott keret csoportvezetője lett, majd a következő év tavaszán Mezőhegyesre került, ahol régi edzője, HAZSLINSZKY KRULL GÉZA dolgozott. Az országos bajnokságot 1957-ben fölényesen nyerte és nemzetközi sikereket is aratott; Lipcsében Szt. György Díjban negyedik, Bukarestben Szt. György Díjban és Intermédierben harmadik helyezett. 1958-ban az ötfordulós bajnokságban ismét első lett. Még abban az évben mindhárom lovát eladták, Homokmégy és Enyiske Hollandiába, Neapolitánó Svédor- szágba került. A következő évek nagy felfedezettje Harta, amelyet MAGYAR IMRE választott a bajai méntelepröl, ahol mint selejt mén állt. Versenyek, baj- nokságok sorát nyerte vele, míg el nem adták Svájcba. Új lovasa, WIL- HELM GRUNDBACHER elismeröen nyilatkozott a lóról. Több sikeres szerep- lés után 1964-ben az olimpiai főpróbának számító aacheni nemzetközi versenyen nehézosztályban első helyen végzett... MAGYAR IMRE 1957-től 1964-ig megszakítás nélkül nyolc alkalommal volt országos bajnok, eredményei alapján elnyerte a „Magyar díjlovaglás örökös bajnoka" címet. Hűséges társairól se feledkezzünk meg: Müvész- röl, Fényesröl, Rahóról. 1965-ben fejezte be a versenyzést és edzöként dolgozott tovább a keszthelyi ATE lovasszakosztályában 1970-ig, nyug- díjba vonulásáig. 1974-ben halt meg, életével példát mutatva ajövő lovas- nemzedékeinek. Kézirata a legmagasabb szintű kiképzési anyagot tartalmazza. Mun- káját a legjobb hazai és nemzetközi szakirodalom alapján rendszereztem és egészítettem ki. Az egykori magyarországi Spanyol Lovasiskola törté- netét MAGYAR IMRE önéletrajzából állítottam össze, kiegészítve saját kuta- tási anyagomból. Remélem, a könyv hasznos tanácsokkal szolgál edzők- nek és lovasoknak egyaránt, hozzájárulva ezzel lovaskultúránk fejlődé- séhez. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik munkámhoz segítsé- get nyújtottak, mindenekelőtt özv. MAGYAR IMRÉNÉNEK, aki a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta, HANTHY LÁszLÓNÉnak, valamint a volt spa- nyoliskolásoknak: SOMOGYI ISTVÁNNAK, SZENTMIHÁLYI JÁNOSNAK és BON- DOR ANDRÁSNAK. Budapest, 1987 március GYÖRFFY-VILLÁM ANDRÁS

Az iskola vezetője és idomárjai 1941-ben (balról jobbra): Hazslinszky Géza, Szentmihályi János, Szerencsi Sándor, Virág János, Kovács Sándor, Magyar Imre, Bondor András.

Egy rövid idézet Magyar Imrétől: „.. .a megtalált két ló közül Tára sorsát ismerem. Elöbb Böszénfára, majd Gyöngyösre került, mint fedezömén. Évek múltán, 1952-ben láttam viszont Gyöngyösön. Felültem rá, és negyedórás idomítómunka után lelovagoltam a magasiskola jár- módjait, valamint minden ugrásra váltást végeztem vele, végül egy ballotá- dot és egy kapriolt hajtottam végre. Számomra ez volt a legszebb bizonyí- téka a ló emlékezötehetségének és az idomítás maradandóságának. Az esti abrakoláskor bementem az istállóba és a régi becenevén szólítottam: - „Muki!" a ló a hangra abbahagyta a zabolást, felfigyelt. Másodszor is szólítottam, mire az elülső lábával kaparni kezdett és halkan nyerített. Amit akkor éreztem, azt nehéz szavakba önteni, de azt hiszem, lovasembernek nem is kell magyaráznom... Tárát kilenc évig lovagoltam. Minden lovamjó barátommá vált, de valamennyi közül ö volt a legkedve- sebb. Fiatalon, kétéves csikóként került hozzám, mint „kisgyerek", tiszta volt és romlatlan, ezért sikerült vele elérnem rövid idő alatt a legnagyobb teljesítményeket..."

Michael Whitaker Puissance

2006-02-14T11:08:00.000+01:00

Michael Whitaker látványos bukása 1997 London karácsonyi kupa Puissance. A kőfal magassága 2.13m! A bukás után profi elgurulást látunk.

....................... Wallpapers........................

2006-02-13T23:17:00.000+01:00

Összegyűjtöttem néhány háttérképet. Letöltés, majd kicsomagolás, :) Kattints ide!

Samsung World Cup

2006-02-12T10:43:00.000+01:00

Régi lovasképek

2006-02-12T09:18:00.000+01:00

???

Krucsó Ferenc - Vadrózsa (Mezőhegyesi MEDOSZ) Ákos Ajtony - Terike, Bálvány (BHSE)

Balogi András - Artemis (Mezőhegyesi MEDOSZ)

Raátz József - Saraboló nevű lovával (GEAC)

Móra László - Zavaros (1979 OB dontő)

Somi Zoltán (BHSE) ?

Krucsó Ferenc - Vadrózsa (Mezőhegyesi MEDOSZ)

Hargitai János - Mohikán nevű lovával Stelczer Viktor - Peer Gynt (BLK) Balogi András - Artemis (Mezőhegyesi MEDOSZ) Kiss Pál - Rezeda Kázmér nevű lovával (GEAC) Raátz József - Bobherceg nevű lovával (GEAC)

Benedek János - André nevű lovával (GEAC)

A képeket egy már akkor is öregnek számító géppel készítettem, és a fürdőszobában hívtam elő egy szintén gyengus készülék segítségével. A minőség ezért gyenge.

Lovak és lovasok, akadályok .......

2006-02-12T09:07:00.000+01:00

Ha tetszettek a képek nézd meg ezt az oldalt: http://www.toffi-images.de/