Lovaglótanárok arcképcsarnoka

BÍRÓ JÓZSEF ÁRPÁD, vitéz huszáralezredes (1941-ig csendőrőrnagy) (Prázsmár, 1899. I. 1. -Budapest, 1949. I. 8.) Anyja: Makranczy Ilona. Apja: Bíró Mihály csendőrségi őrsparancsnok. Vallása: r. k. A hadiérettségi letétele után, 1918 tavaszán azonnal az olasz hadszíntérre vezényelték. Karpaszományos tüzérként sebesült meg. 1918. XI. 1-én felvették a hivatásos csendőrtiszti állományba. A 20-as években mint oktató tiszt az Egyesített Csendőriskolák ceglédi gyalogtanosztálya ceglédi alosztályánál szolgált. 1929-ben hasonló beosztásban a szintén Cegléden mega-lakuló, majd 1936-tól Kiskunhalason működő lovas-tanosztályhoz került át. 1924. V. 1-én csendőr főhadnaggyá, 1930. V 1-én pedig csendőr századossá léptették elő. 1937. VIII. 1. és 1943. X. 26. között Örkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán mint olimpiai lovas, majd az olimpiai díjlovaglócsoport vezetője tevékenykedett. Közben 1941. XII. 16-i legfelsőbb elhatározásra, 1941. XI. 1-i őrnagyi ranggal a m. kir, csendőrségtől a lovassághoz helyezték át. 1942. X. 1-én alezredessé léptették elő. 1943. X. 26-ától Nyíregyházán az 1. lovashadosztály-parancsnokság mozgósítási előadója volt, majd 1944. V. 1-től lovaglótanárként és alosztályparancsnokként ismét a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán teljesített szolgálatot. A tanintézet Dunántúlra telepítését követően 1945. IV 7-én Csepregen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. VI. 28-án tért vissza. 1949. I. 6-án az ÁVO letartóztatta, s a családdal rövidesen azt közölték, hogy a börtönben öngyilkos (sic!) lett. A 90-es években visszakapta korábban elvett rendfokozatát, és egyben ezredessé léptették elő. Kitüntetései: * ELSŐ OSZTÁLYÚ EZÜST VITÉZSÉGI ÉREM. * KÁROLY CSAPATKERESZT, * KORMÁNYZÓI DÍCSÉRŐ ELISMERÉS, MAGYAR KORONÁS EZÜSTÉREM ÉS BRONZÉREM, * SEBESÜLTEK ÉRME EGY KÖZÉPSÁVVAL, * HÁBORÚS EMLÉKÉREM, * III. OSZTÁLYÚ TISZTI KATONAI SZOLGÁLATI JELVÉNY, * FELVIDÉKI EMLÉKÉREM, * SZÉCHENYI ISTVÁN LOVAS EMLÉKÉREM - Több mint hetven évvel ezelőtt látott először napvilágot vitéz Bíró József Árpád egykori díjlovagló-bajnok könyve, amelyben a szakavatott szerző a csendőrlovak - ma természetesen rendőrlovak - tartásáról, hatékony kiképzéséről ír a hajdani klasszikus iskola szabályai szerint. Az általános tudnivalókat összegző bevezető részt követően taglalja a "lovardatartással" kapcsolatos tudnivalókat, az egyes műveleteket a vezényszavak apropóján. A harmadik részben a szerző a lovaglás egyik legösszetettebb műveletére, az ugratásra koncentrál, áttekintve a betanítás lépéseinek fázisait. A kiadvány bevezetőjében a szerző fiai emlékeznek tragikus halált halt édesapjukra, a magyar díjlovaglás háromszoros bajnokára. A szöveget fekete-fehér ábrák kísérik.

The Bitless Bridle by Dr. Robert Cook

Franke Sloothaak and Legurio

Egy új lehetőség ló és lovas számára, a fájdalommentes kapcsolat fenntartására. Klikk!