Tuesday, February 14, 2006

Könyvajánló

Kedvenc könyveim egyike, mindenkinek ajánlom elolvasásra.
Előszó
MAGYAR IMRE 1910-ben született Tarpán, ESZE TAMÁS szülőföldjén. Édesapja törpebirtokosként nevelte kilenc gyermekét. Fiát mégis taníttat- ta, aki iskolái elvégzése után 1929-ben került a komáromi huszárokhoz. Tehetségére felfigyeltek, és 1931-ben az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképzö Iskolához vezényelték, amelyet kiváló eredménnyel vég- zett el. 1933. szeptember 1-én ugyanitt alakult meg a magyarországi Spanyol Lovasiskola, ahová őt is beosztották, és amelynek - egy év kivételével - megszűnéséig lovasa volt. Mint főidomár lovasművészetét olyan szintre fejlesztette, ami a legjobb bécsi idomárok, így PODHAJSKY és POLÁK elismerését is kiváltotta. A negyvenes évektől már nemcsak lova- golt, hanem oktatta is a fiatalabb lovasokat. A spanyoliskolát a háború vihara elsodorta, lóállománya csaknem teljesen megsemmisült, emberei szétszéledtek. MAGYAR IMRE a fogságból hazatérve rögtön bekapcsolódott az újjá- éledő lovaséletbe. A körülmények rendkívül nehezek voltak, mégis nagy lendülettel látott munkához. Először Cegléden alakított lovasszakosz- tályt, amely rövid idő alatt jelentős fejlődést ért el. Csak néhány jellemző adat: 35 lovon ötven lovas tanult heti két-két alkalommal, volt fedett lovardájuk is. Az 1948-asjubileumi versenyt közel húszezren tekintették meg. Ö maga egyszemélyben volt edzö, versenyző, indult síkversenyen, ugrószámokban, tanított, szervezett, versenyzett. A lovak edzettségére jellemzö, hogy a budapesti Mezőgazdasági Kiállításra nyereg alatt érkez- tek, és az itatási időt (20 perc) nem számítva, 3 óra 15 perc alatt tették meg a 70 kilométeres utat. Az ezt követö kondícióvizsgán mind a harminc ló friss és egészséges volt. Sajnos az ötvenes évek sok negatív jelensége rányomta bélyegét lo- vassportunkra is. Kiváló szakemberek kerültek háttérbe bizalmatlanság, téves előítéletek miatt. MAGYAR IMRE azok közé tartozott, akik a mostoha körülmények ellenére is kitartottak választott hivatásuk mellett. 1949-től a jászberényi méntelepen dolgozott. 1953 nyarán már a díjlovagló válogatott keret tagja volt, ahol KEMÉRY PÁL irányítása alatt folyt a felkészülés. A keret további tagjai TÓTH ISTVÁN, SZENTMIHÁLYI JÁNOS és MENYHÁRT BÉLA voltak. Az elsö nemzetközi versenyen, Bukarestben MAGYAR harmadik lett. A hazai díjlovaglás lassan magára talált. Az élmezőnyben SOMOGYI IST- VÁN, VlGH BÉLA, KÖSZEGFALVI IMRE, BONDOR ANDRÁS, ERDÖS SÁNDOR ÓS HALMAI ANDRÁS foglalt helyet. MAGYAR IMRE a szaporodó versenyeken egyrejobb eredményeket ért el. 1954-ben Orosházán közép A kategóriá- ban elsö, 1955-ben a budapesti országos versenyen pótlóban első, könnyű- osztályban harmadik, középosztályban szintén harmadik helyezett. Ugyanebben az évben Békéscsabán könnyűosztályban és pótlóban első, középosztályban második. 1956-ban a válogatott keret csoportvezetője lett, majd a következő év tavaszán Mezőhegyesre került, ahol régi edzője, HAZSLINSZKY KRULL GÉZA dolgozott. Az országos bajnokságot 1957-ben fölényesen nyerte és nemzetközi sikereket is aratott; Lipcsében Szt. György Díjban negyedik, Bukarestben Szt. György Díjban és Intermédierben harmadik helyezett. 1958-ban az ötfordulós bajnokságban ismét első lett. Még abban az évben mindhárom lovát eladták, Homokmégy és Enyiske Hollandiába, Neapolitánó Svédor- szágba került. A következő évek nagy felfedezettje Harta, amelyet MAGYAR IMRE választott a bajai méntelepröl, ahol mint selejt mén állt. Versenyek, baj- nokságok sorát nyerte vele, míg el nem adták Svájcba. Új lovasa, WIL- HELM GRUNDBACHER elismeröen nyilatkozott a lóról. Több sikeres szerep- lés után 1964-ben az olimpiai főpróbának számító aacheni nemzetközi versenyen nehézosztályban első helyen végzett... MAGYAR IMRE 1957-től 1964-ig megszakítás nélkül nyolc alkalommal volt országos bajnok, eredményei alapján elnyerte a „Magyar díjlovaglás örökös bajnoka" címet. Hűséges társairól se feledkezzünk meg: Müvész- röl, Fényesröl, Rahóról. 1965-ben fejezte be a versenyzést és edzöként dolgozott tovább a keszthelyi ATE lovasszakosztályában 1970-ig, nyug- díjba vonulásáig. 1974-ben halt meg, életével példát mutatva ajövő lovas- nemzedékeinek. Kézirata a legmagasabb szintű kiképzési anyagot tartalmazza. Mun- káját a legjobb hazai és nemzetközi szakirodalom alapján rendszereztem és egészítettem ki. Az egykori magyarországi Spanyol Lovasiskola törté- netét MAGYAR IMRE önéletrajzából állítottam össze, kiegészítve saját kuta- tási anyagomból. Remélem, a könyv hasznos tanácsokkal szolgál edzők- nek és lovasoknak egyaránt, hozzájárulva ezzel lovaskultúránk fejlődé- séhez. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik munkámhoz segítsé- get nyújtottak, mindenekelőtt özv. MAGYAR IMRÉNÉNEK, aki a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta, HANTHY LÁszLÓNÉnak, valamint a volt spa- nyoliskolásoknak: SOMOGYI ISTVÁNNAK, SZENTMIHÁLYI JÁNOSNAK és BON- DOR ANDRÁSNAK. Budapest, 1987 március GYÖRFFY-VILLÁM ANDRÁS
Az iskola vezetője és idomárjai 1941-ben (balról jobbra): Hazslinszky Géza, Szentmihályi János, Szerencsi Sándor, Virág János, Kovács Sándor, Magyar Imre, Bondor András.
Egy rövid idézet Magyar Imrétől: „.. .a megtalált két ló közül Tára sorsát ismerem. Elöbb Böszénfára, majd Gyöngyösre került, mint fedezömén. Évek múltán, 1952-ben láttam viszont Gyöngyösön. Felültem rá, és negyedórás idomítómunka után lelovagoltam a magasiskola jár- módjait, valamint minden ugrásra váltást végeztem vele, végül egy ballotá- dot és egy kapriolt hajtottam végre. Számomra ez volt a legszebb bizonyí- téka a ló emlékezötehetségének és az idomítás maradandóságának. Az esti abrakoláskor bementem az istállóba és a régi becenevén szólítottam: - „Muki!" a ló a hangra abbahagyta a zabolást, felfigyelt. Másodszor is szólítottam, mire az elülső lábával kaparni kezdett és halkan nyerített. Amit akkor éreztem, azt nehéz szavakba önteni, de azt hiszem, lovasembernek nem is kell magyaráznom... Tárát kilenc évig lovagoltam. Minden lovamjó barátommá vált, de valamennyi közül ö volt a legkedve- sebb. Fiatalon, kétéves csikóként került hozzám, mint „kisgyerek", tiszta volt és romlatlan, ezért sikerült vele elérnem rövid idő alatt a legnagyobb teljesítményeket..."

1 Comments:

Anonymous Jan S. Maiburg said...

I would like to know more about this Spanish Riding school in Budapest.. There is NO Museum or offical goverment department who does recognize this school from 1938 in 1945. The buildings are being destroyed in 1953

9:19 AM  

Post a Comment

<< Home

UV térkép