Aranyos

Ez akár egy jelző is lehetne, de nekünk lovasoknak egy Ló neve ugrik be egyből. Versenysorozatot is neveztek el róla, de ki is volt Ő? Lovasedzőm Tóth István - Pista bácsi - sokat mesélt róla és lovasairól. Visszaemlékezve a szép estékre szeretném közreadni a következő történetet kedves könyvem soraival, Pista bácsira emlékezve.

Sori

A nagy egyéniségek alakját gyakran teszik meg legendás történetek főszereplő- jévé. A szájhagyomány megtörtént epizódokat kerekít „story"-vá, a sejtelmes nimbusz csillagporával díszítve a Nagy ö-t. A háborút követő években a rendőrség igyekezett feltölteni megtizedelt ló- állományát, különböző vásárokon a felvezetett lovakból kiszemelt egyedeket vá- sárolva meg. 1947 nyarán a kiskunmajsai vásár zenés, lármás, lacikonyhás forga- tagában több lovat kínált eladásra egy szódavízárus. Különösen az egyíktől igye- kezett megszabadulni. Ez a kis sárga még kocsiba fogva is mindenáron ugrani Akart és akkoriban a biztosítás intézményét ilyen természetű üzleti károkra még Nem terjesztették ki. A vékony, alig 165 centiméter magas lovacska láttán nem csapott túlságosan magasra a hatóság vásárlókedve, de a szódás addig ajánlgatta „portékáját", amíg egy másik lóval együtt elkelt. Megfelelő nyerget nehezen ta- láltak rá, de azért beosztást nyert a kiskunhalasí rendőr lovasiskola parancsnok- ságán. Heves vérmérsékletű, nehezen fegyelmezhető ló volt, arányait meghazud- tolóan vakmerő, akadályt nem ismerő vadóc. Akít csak lehetett, megharapott, feldöntött. Nehezen is akadt rá lovas, a hosszú életre vágyók kissé tartottak tőle, Úgy hozta a sors, hogy a battonyaí őrs helyett az örkényi lovasiskola tisztí továbbképző tanfolyamára „helyezték" át. Egyes verziók szerint a londoní olim- piára készülő öttusázók „edzőpartnere" is volt Tatán. Itt Szondyval, aki nyilván nem vágyott Sándor Móric örökébe lépni, átugratott egy gyerekkocsit. Különö- sebb baj nem történt, szemtanúk állítása szerint a kocsiban alvó gyermek fel sem ébredt. Ugyanezen év augusztusában a Kossuth Akadémián indult először versenyen Tokaji MÍháUyal nyergében. Izmosodott, felcseperedett, sárga szőre fényesedni kezdett, el is nevezték Aranyosnak. Minden idők legjobb magyar ugrólova lett. A lovas tanosztály feloszlott, megkezdődött Aranyos pesti karrierje. A Bástya majd a Dózsa SE istállóiban ropogtatta a zabot és eleinte hajlamainak megfe- lelően távol- és magasugró versenyeken csillogtatta rendkívüli képességeit. A hi- vatalos magasugró csúcsot 207 centiméterrel ma is Aranyos tartja Szatola Albert- tel. Trénere, Tóth István rendőrőrnagy - maga is kitűnő díjlovas, magyar bajnok -, elmondotta, hogy Aranyos 224 centiméteres ugrást is produkált, sőt csak lovasa lélekjelenléte akadályozta meg, hogy egy 2 és félméteres kőfalat - melynek tete- jét az elmaradhatatlan keskeny drótsövény csipkézte - át ne ugorjon. Szatola idejében „kiszállt", látta, milyen merényletre készül a sárga és Aranyos meg- állt. Számára lovas nélkül az egésznck semmi értelme nem volt. Válogatotfc lova- sunk, Szabados Gyula is megpróbálkozott egyszer Sorival - így becézték -, de mint a nagy kísérletezők néhanapján, örült, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot. Elszakadt a szár és Aranyos önállósítva magát, fatönköket kezdett átugrálni. Egy nemzetközi versenyen Bukarestben a parcours-t övcző kerítésen át kiugrott a pályáról, majd visszatért, de a rideg szabálytudósok az ilyesmit megbocsáthatat- lan bűnnek tekintík, és lovasával együtt kizárták……

(Részlet: Radó Oszkár, Sívó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperiál és a többiek.... /1965/c. könyvből)