Örkénytábor

Az örkényi iskola

...Az első kapavágásra 1930. május 17-én került sor, és igen gyors ütemben megkezdődtek az építkezések, olyan formában, hogy a régi épületeket is felhasználták, átalakították az iskola céljainak megfelelően. A telepen elhelyezett négy nyitott lovarda, valamint a terepen levő vágtapálya, akadálypálya, versenypálya stb. ha nem is érte el a pineroloi színvonalat, annak mintájára létesült. Az olasz mintára lehetőleg mindenütt a természet adta lehetőségeket használták ki, csak az olasz iskolában lényeges szerepet játszó csúsztatót kellett mesterséges kialakítani. Az első időben meglehetősen sivárnak tűnt a homokpusztába épített tábor környezete, azonban az építéssel egyidejűleg fásították is a területet, a lovardák környékét, a vágtapályát stb., noha a fiatal csemeték az első években vajmi kevés árnyékot adtak.A tanárképzőt 1930. szeptember 30-án, némi késéssel adták át használatra. A Lovaglótanárképzőben a tanév augusztus 20-tól július 10-ig tartott.A minimum kétéves csapatszolgálat és az elvégzett equitáció után kerülhet-tek a tisztek az örkényi egyéves tanárképző-tanfolyamra. Egy évfolyamon általában 9 tiszt vett részt (négy huszár, négy tüzér és egy vonatcsapatbeli;később a létszámot emelték). Az iskolába egy szolgálati és egy saját tulajdonú hátaslóval kellett bevonulni, a többi lovat az iskola biztosította. Az egyéves tanfolyam után a legjobb hallgatók kerülhettek a II. évfolyamra, amelyalatt már versenyen is indulhattak. A tanfolyam alatt a legnagyobb hangsúlya reggel 7 órától du. 2-ig tartó lovagláson volt, így a pótló kiképzésben (3,5éves csikókkal), a vadászosztályban (ugrólovakkal), a futószáras (díjlovas)osztályban, a szolgálati ló osztályban, a saját ló osztályban, majd az államiménekkel végzett munkán volt. A tanárképzőbe vezényelt tiszteken kívül itt helyezték el az olimpiaikeret idomító- és ugróosztályát is. Joggal feltételezhető, hogy minden valószínűség szerint ez volt az örkényi intézmény létrehozásának a valódi indoka, mert a XX. század közepe táján semmi más nem indokolhatta egy ilyennagyméretü és drága katonai lovasoktató-központ létrehozását. Az olimpiai keret díjlovas- és ugrólovascsapatra oszlott, a militarycsapat tagjai pedig a két csapat tagjai közül kerültek ki. Általában 15-20 lovas-ból állt az olimpiai keret, s legtöbb esetben az intézmény tanárai is tagjaikvoltak. Éppen ez okozza azt, hogy igen nehéz ma már megállapítani, hogy egy-egy lovast oktatóként vagy a válogatott keret tagjaként vezényeltek-e Örkénybe (ugyanis a tisztek beosztása, részben előléptetésük következtében3-5 évenként általában változott). A tanárok között szerepeltek (némilegidőrendi sorrendben) Szunyogh Albert (iskolapk.), Malanotti Lajos (tanár, is-kolapk. táborpk.), Keméry (Kempner) Pál, Binder Ottó (tanár, iskolapk.),Adda Alfréd (tanár, iskolapk.), Kánya Antal (tanár, iskolapk.), Hanthy László,Endrődy Ágoston, Kókay Pál, Németh Dezső, Reznek Jenő, Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Visy István stb. Örkénytáborban, illetve a magyar lovaskiképzésben minden adott volt, hogy egy sajátos stílus alakuljon ki. Mindenekelőtt a Lovaglótanárképzőhelyszíne: túlzás nélkül mondható, hogy akár az otthonukból, akár az istállókból kilépve, a lovas és a ló máris természetes környezetben, a „terepen"érezhette magát. Ebben a környezetben, amelyben minden a lovaglásnakvolt alárendelve, az egykori bécsi iskola felfogása szerint kiképzett tanároka campagne-lovaglásba, a klasszikus iskolába építették be a fiatalabb nemzedék olasz iskola szerint „természetes lovaglás" elveit, ami elsősorban a lovak alapkiképzésében érvényesült. Az idősebbek megértették és elfogadtákaz újat, míg a fiatalabbak, saját tapasztalataik alapján is rájöttek, hogy nagyon jól összeegyeztethető, sőt egymást kiegészíti, és az igazi korszerű felkészülést jelenti a klasszikus elvek alapján idomított lovakkal való „természetes lovaglás", azaz az ugrásokon és a terepen végzett gimnasztika, ügyesség és izomfejlesztő gyakorlatok. Része volt ennek a kiképzésnek a galopp-versenyek úrlovas48 számaiban, a „zászlók közötti" (gát- és akadály-) versenyeken, továbbá a nagyon fontos őszi falkavadászatokon való részvétel. Ér-demes megjegyezni, hogy a sportlovak is részt vettek az őszi falkavadászatokon, s az itt szerzett lendületet és menőkedvet használták ki a téli idomí-tó munkában. Az iskola azt vallotta, s ebben nem különbözött a többi isko-lától sem, hogy minden lovat azonos módon kell kiképezni egy meghatáro-zott szintig, s csak a kiképzett, jól idomított lóval lehet valamilyen irányba(díjlovaglás, díjugratás, military, sőt galoppverseny) folytatni a munkát. Azörkényi kiképzés során nemcsak az alapmunkával, az alapkiképzéssel ismerkedtek meg az iskola növendékei, hanem a magasabb szintű „folytatásban" is (a lóhasználat, a sport minden ágában) részt kellett venniük, s a leg-magasabb szinten kellett „érzést" szerezniük. Ez határozta meg az örkényilovasok szemléletét: bármilyen munkát is végeztek, mindig az idomító, a terep, az ugró- és a galopplovas szemléletével, érzésével dolgoztak. Mindezekhez még hozzá kell vennünk a katonai fegyelmet, ami a lo-vaglótanárok kiképzésében érvényesült. Mindenkinek úgy kellett lovagolnia.ahogy azt a lovaglótanára megkövetelte. Ennek következtében - noha, mintsportolók később teljes önállósággal dolgoztak - a magyar lovasokat mindig egységes stílusuk jellemezte. Az örkényí iskola módszerét megteremtőik es tanítványaik soha nemtartották különösnek, speciálisnak, egyszerűen csak a helyes lovaglásnakmondották. Az örkényi tanárképző fennállása mindössze 14 tanévet (a PIKéveit is számítva 23 év) tett ki, amelyből öt háborús esztendő volt. Az, hogyezen rövid idő alatt egy iskola alakult ki, az már csak működése megszűné-se után vált egyértelművé. Működése alatt ugyanis nem sok kiemelkedő sikert értek el a magyar lovasok: díjugratásban mindössze egy Nemzetek Díjelső helyezését csapat (Salzburg, 1931), egy Nemzetek Díjában való egyénielső helyet (Aachen, 1935. Schaurek 0., Mr. Spokes.), egy olimpiai bronzérmet (Berlin, 1936), valamint militaryban olimpiai 5. helyet sikerült szereznünk. De az iskola várható hatásáról Reznek Jenő 1931-ben már a követ-kezőket írta: „...most van az az idő, mikor a lovaskiképzés helyes alapokon(modern viszonyok között) megkezdődhet és felépülhet, de ezért ne legyünktúl nagyigényűek kezdetben azokkal szemben, akiknek az új, helyesen fel-épített kiképzésről világviszonylatban kell számot adniok, mert egy ugrásszerű fejlődés máról holnapra be nem következhetik, hanem csak pár év múlva lehet ...számon kérní és követelni az átlagos, világviszonylati nívót. Örkény igazi sikere és az „örkényi iskola" mítosza, hírneve a másodikvilágháború után keletkezett, elsősorban Némethy Bertalan, Endrődy Ágoston, Hazslinszky-Krull Géza és Visy István sikerei nyomán....

Berlin, 1936

A két világháború közötti időszak legnagyobb szabású olimpiáját, mcly egyben az addigi legnagyobb lovasolimpia is volt, Berlinben rendezték. A németek pénzt, fáradtságot, aprólékos pontosságot, egyszóval mindent beleadtak és sikerült is maradandót, magas színvonalút és felejthetetlenül szépet alkotniok, nem beszélve a német „durchmarsról". Ez az olimpia a német lovasok olimpiája volt. Mind a hat számot a németek nyerik, a military-csapatot ugyan csak nagy szerencsével. Pollay, Stubbendorf ésHasse két-két aranyat szerez. Argcntína lovaspólósai is dupláznak és azóta is bánják, hogy a póló, ez a többezer éves játék nem szerepel az olimpiák műsorán. Lovas szempontból azonban nemcsak a szépség, a nemes küzdelem, az élmény a legfontosabb. Mérföldkő volt Párizs 1924-ben, minden rendezési hiányossága ellenére, mert ott szerepclt első ízben a lovassport a korszerű három verseny-számmal, egységes elgondolás, irányítás, szabályok és bíráskodás körülményei között. Berlin volt a következő mérföldkő, ahol a díjlovaglás, a háromnaposverseny (military) és az ugratás követelményei először érték el a mai korszerű szintet. Itt tartalmazza először az olimpiai díjlovaglás programja a magasiskola ele-meit. Helyet kapott benne a már 1928 óta szereplő sorozatos ugrásváltáson kívüla piaffe, a passage, a perdülések. Szép és nagy követelmény, melyet 1956-ban bizony az indulóknak még csak egy kis része tudott elfogadhatóan bemutatni. Baj van azonban a bíráskodással. A helyezéseket nem a versenyzők által elért összes pontszámok összege alapján döntik el, hanem az cgyes vcrsenybíráknál elért helyezési sorrendjeiket veszik alapul ós ez visszás helyzetet teremt. A zsüritagok mindegyike saját nemzete lovasait helyezi előre. Így olyan nemzet versenyzője, akinek nincs képvíselete a versenybírák között, nemigen számíthat helyezésre. A militaryt itt már bátran nevezhetjük mai nevén háromnapos versenynek. Az egymást naponta követő részversenyek teljes mértékben kidomborítják erőpróba jellegét. Az idomítottsági vizsga programja, ha nem is szóról szóra azonosa maival, de lényegében azonos részfeladatokból tevődik össze. Elbírálása az elért pontszámok összege alapján történik, amit azóta az olimpiai díjlovaglásnál is igen helyescn, átvettek. A második napi terepverseny távja, irama, útvonalbeosztása azonos a maival. A sok ízléssel és szakértelemmel felépített tereppályán az alábbi 55 darab maxi-málisan 1,10 méter magas és 2 méter széles akadály állt:

1. söveny 2. mászató árok 3. útátjáró 4. tóbaugrás 5. bélelt mocsaras árok 6-7. sövény-cölöpkerítés 8. kocsi szálfákkal 9. korlát 10-11. kapu 12. oxer 13. korlát 14. korlát 15-16. útbevágás 17. lövészárok 18. kőfal 19. vizesárok 20. felugrás 21. sövény 22-23. mászatóárok-korlát 24. fatörzsek 25. farakás 26. oxer 27. kettős korlát 28. sorompó 29. korlát 30. deszkakerítés 31. sövény 32-33. útátjáró 34. földhányás sövénnyel 35. Trakheneni árok. Az ugróvizsga pályája a mai olimpiákon is megfelelne. Vonalvezetése igennehéz, éles fordulókkal és egy hajtűkanyarral. A pontozás teljesen azonos volt a ma militaryben használatossal. Az ugratás olimpiai nagydíja Berlinben folyt a világon először 1,60 méter magas pályán. Lényeges különbség a maival szemben azonban, hogy itt a pályát mindenkinek csak egy ízben kellett végig lovagolnia, továbbá, hogy bár hibátlan nem volt, az összevetós akadályait mégis emelték. Összevetésben ugyanazon a magasságon döntötték el az 1-2. hely sorsát, mint a 3-5. helyezést. A szép, de nehéz vonalvezetésű pálya az itt következő akadályokból épült fel: 1. vasúti sorompó 1,30 méter 2. fehér kerítés 1,40 méter 3. kettős korlát 1,30 méter X 1,40 méter X 1,60 méter 4-5. Hollandi kapu 1,50 méter, ettől 7 méter távolságra barna kőfal 1,60 métcr 6-7-8. 3 méteres vizesárok, előtte 0,90 méteres korláttal, utána 11,85 méter nyírfakorlát, 1,40 méter majd 7 méter svájci kapu, 1,40 méter 9. piros kőfal 1,60 méter 1o.oxer 1,50 méter X 1,40 méter X 1,50 méter 11-12-15. korlát, 1,40 méter, ettől 7 méterre 1,50 méter széles száraz árok, előtte 1,50 méteres korlát, utána 11 méterre 1,50 méteres árok, mögötte 1,50 méteres korláttal. 14. rácsos kapu, 1,50 méter 15. sövény, fölötte két rúddal, 1,60 méter 16. 5 méteres vizesárok, 0,60 méteres elugró sövénnyel 17. gerendakapu, 1,50 méter 18-19-20. azonos a 11-12-15. számú hármasugrással, csak az ellenkező oldalról ugratva. Nézzük ezek után a versenyek lefolyását: A díjlovaglásban 11 nemzet indult 29 lovassal. Egyéni helyezés: 1. Pollay, Németország, Kronos nevű lovon 2. Gerhard, Németország, Absinth nevű lovon 5. Podhajsky, Ausztria, Nero ncvű lovonMagyarok: 14. Pados-Ficsur; 18. Magasházy-Tücsök és 26. Keméri-Csintalan Csapat helyezés: 1. Németország 2. Franciaország 5. Svédország Magyarország csapata a 6. helyen végzett. A magas követelményű feladatot csak kevés lovas tudta megfelelően bemutatni. A klasszikus módon belovagolt lovakon aprólékos pontossággal dolgozó németek nagy sikert arattak. A viszonyag jó produkciókat bemutató magyarok számára nagy hátrány volt a magyar zsüritag hiánya. Militaryben is rekord született: 19 nemzet 50 lovasa állt rajthoz. Végeredmény: Egyéni: 1. Stubbendorf, Németország, Nurmi nevű lovon 2. Thompson, USA, Jenny Camp nevű lovon 5. Lunding, Dánia, Jason nevű lovon A magyar Endrődy Panduron 5., Jankovich Irány nyergében 9. (Endrődy az1956-os olimpia aranyérmes angol csapatának, Visy pedig az USA 1964-ben Tokióban ezüstérmet nyert csapatának edzője jelenleg.) Csapatban: 1. Némctország 2. Anglia 5. Csehszlovákia A pálya nehézségét, a követelmények komolyságát az előbbiekben már láttuk. A verseny folyamán késhegyre menő harc fejlődött ki a magyar és a német csapat között, amire óriási balszerencsénk tett pontot: legjobb lovunk, Legény, melyet Visy István lovagolt, a nyílt pályán, a 3. és 4. akadály közötti területen egy pocsolyában megcsúszott és lábát törte. Nyerési esélyeinket világosan mutatja, hogy a német csapat három lovasa 676,65 összhibaponttal győzött. Endrődyés Jankovich hibapontjainak összege 260 volt. Ha Visy Legénnyel 415 hibapontot szedett volna össze - ami legjobb együttesünk lévén, egészen valószínűtlen -,még akkor is miénk az aranyérem. Még egy epizód, ami lovaink keménységét és kitűnő előkészítését bizonyítja: a fél pálya megtétele után egy zászló meg nem kerülése miatt Jankovichot Iránynevű lován bírói tévedés folytán kizárták. Az azonnali óvásnak a zsüri helytadott és Irány másodszori kezdés után, összesen egy megállással abszolválta a másfélszeres távot. Még néhány jellemző szám: a terepen 20 lovat, tehát az indulók 40%-át ki-zárták. Öten végeztek hibátlanul, köztük a mi Pandurunk, egynek, a mi Irányunknak volt egy megállása, a többiek mind több hibapontot szereztek. Érdekes, és még nem fordult elő a lovasolimpiák történetében, hogy az ezüstérmet kétszer egymás után ugyanaz a lovas, ugyanazon a lovon nyerje. Ez abravúr az amerikai Thompsonnak sikerült Jenny Camp nyergében. Thompson 1932-ben és 1948-ban az amerikai military-csapat tagjaként két aranyérmet is nyert. Ugratásban is itt állt először 18 ország 54 lova rajthoz, olimpia keretében. A nehéz 1,60 méteres pályán a következő sorrend alakult ki: Ugratás egyéni: 1. Hasse, Németország, Thora nevű lovon, 4 hp. és 4 hp. 2. Rang, Románia, Delfis nevű lovon, 4 hp. és 4 hp. (rosszabb idővel) 3. Platthy, Magyarország, Sellő nevű lovon, 8 hp. és o hp. Csapatban:1. Németország 44 hibapont, 2. Hollandia 51,5hibapont, 3. Portugália 56hibapont . A pálya igen nehéz. Kizártak 16 lovast, ami az összes induló 30%-a. Ezzel egyidejűleg a 18 csapatból 11 elvesztette reményét a helyezésre. Hibátlan lovaglás nem volt. Ketten végeztek az alappályán 4 hibaponttal: a német Hasse Thorán és a román Rang Delfisen. A harmadik helyért a három nyolc hibapontos: a magyar Platthy, Sellőn, a belga Ibrahim és az amerikaiRagusa, Dakotán küzdhetett tovább. Az izgalmas összevetés emelt és szélesített hat akadályon folyt (ma, ha azösszevetés nem hibátlanok között folyik, a pályát nem emelik). Az alappályánThora a n. akadályt, Delfis a 19. akadályt ütötte (20-ból!). Az összevetésben végre, 55 lovas teljesítményét figyelembe véve, Ibrahim megy végig először hibátlanul, ideje 69 mp. Az összevetésben egyébként Thora és Delfis egyaránt az utolsó akadályt ütötték. Thora ideje jobb volt és ez döntött. A harmadik helyre pályázók közül elsőnek a belga Ibrahim indult, ugyanazona pályán. Hibátlan. Utána az amerikai Ragusa egyet ütött. Most következett ami Platthynk, aki az időre lovaglás mestere. Rövid fordulóval, ferde ugrásaival az összevetésekben különösen, ha azok időre mentek, verhetetlen volt. Hibátlan és az ideje jobb, mint a belgáé. Miénk a bronzérem. Csapatunk másik két tagja: Schaurek 55 hibaponttal végzett, Barcza pedig nem tudott végigmenni a pályán. Kizárták. A nagyszerű magyar lovasról így írt Gustav Rau, híres könyvében, melyet a berlini lovasversenyek értékelésének szentelt („A világ lovasművészete az1956-05 olimpián"): „Sellőt lovagolta Platthy lovasmester. Légies lovaglás, légies ugrásokkal csodálatos lendület. Müvészi és mégis energikus lovaglással vezette kancáját a nagytudású lovas és összesen két hibát vétett az egész versenyben. Egyike volt a nap legszebb lovaglásának. Tökéletes harmónia, alig észrevehetö befolyás." Platthy annál a hármas kombinációnál hibázott, amely a lovasoknak a legtöbb gondot okozta. Érdekes, hogy 1955-ban a berlini olimpia ugróversenyének pályaját egy magyar versenyen felépítették, de alacsonyabb akadályokkal. Tizenkét induló közül nyolcan buktak, ez is bizonyítja, hogy milyen „fogós" parcours volt a berlini. A magyarországi pályán egyébként Lászai bizonyult a legjobbnak. Végül még egy külföldi idézet az 1936-0s év nagy magyar lovas sikeréről. Igy ír a Schweizer Kavallerist: „llyen utólag kikristályosodott élmény a magyar Platthy teljesítménye, a kitűnő Sellőn. A Nemzetek Díjában a bronzéremért folyó össze-vetésben ez a „par excellence" lovas felülmúlta az arany és ezüstérem nyerteseit. Mesteri lovaglása, mellyel hibátlanul és a kitünö Ibrahímnál 6 másodperccel- rövidebb idő alatt vette az összevetés hat akadályát, egyike ennek a mozgalmas délután legnagyobb és legmaradandóbb élményeinek." Platthy József ma is» jóval 60 éven felül, egyik előmozdítója a magyar lovassport fejlődésének. Reggelente a válogatott keret tagjaival együtt a lovardában találhatjuk meg és mínt „Bereiter", páratlan tudásának átadásával segíti legjobbjaink felkészülését.

(Részlet: Radó Oszkár, Sivó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… c. könyvből. 1965 )

PLATTHY JÓZSEF

(1900 - 1990)

Sellő — Olimpia — 1936 — Berlin

".......Sütvényben tenyésztett Sellőről, akkor 10 éves telivér pej kanca (apa Sándor,anya Ballsirene), szerintem tanulságosnak ítélt pályafutásáról, olympiai szerepléséről és ottani lovaglásról adok tájékoztatást. Magamról annyit, hogy rendszeresen a Ludovika Akadémián kezdtem lovagolni, ahol a lovaskülönítmény parancsnoka, a bécsi Reitlehrer Institut-ot végzett Perczel Olivér volt, kinek kitűnően idomított, puhán, elengedetten, rugalmasan mozgó lovait gyakran lovagoltam. 1922. aug. 20-án a felavatási ünnepségen a konkurpályát női nyeregben, mint női lovas, szőrén pedig, mint csikós ugrattam. Az 1924. évi Luzerni Nemzetközi Lovasmérkőzésre való kiküldetésem és kettő, féléves equitació elvégzése után kerültem1928-ban a budapesti - akkor Pótló Idomító Keretnek (PIK) nevezett - Lovaglótanárképzőbe, hol a bécsi, a K.u.K. „Reithlehrer Institut-ot" és „Spanis-che Reitschule"-t végzett, Európa-hírű Josipovich Zsigmond ny. ezds. volt az iskolaosztályi tanárom, aki az elengedettségből jövő átengedettség elérésének mesteri tanítója volt. Mindig igyekeztem tanításait értékesíteni. 1933-ig voltam a válogatott díjugrató keret lovasa, majd annak vezetője. Sellő 1931-ben mint Gömbös Gyula hadügyminiszter lova került a PIK-be. A heves vérmérsékletű, ideges, időnként sárlós kancát többször lovagoltam, ugrókészségét hamar kimutatta. Ez év közepén kapta meg Dr. Reznek Jenő, ki nagy türelemmel évekig lovagolta. Első bemutatkozása Kisvárdán,1933. május 25-én nem volt sikeres, továbbiakban változó teljesítményt nyújtott 120 cm-es pályákon. 1934-ben a Hadsereg Bajnokság díját nyerte meg és 120-140 cm-es pályákon volt helyezve. 1935-ben jó helyezések után a budapesti nemzetközi lovasmérkőzésen 140 cm-es Vadászugratásban Bodó Imrével III. lett, 0 hibaponttal. Wien-i jún.23-30-i nemzetközi mérkőzésen a kétlovas Preis von Schönbrunn 130 cm-es vadászugratást Kalandorral párosítva ugyancsak Bodó Imrével nyerte meg. Ezután, dr. Reznek Jenő betegsége miatt Sellő hozzám került. Jó kondícióban kaptam meg, de alaptermészetében sokat nem változott. Lovaglás kezdetén a csizmám érintkezése idegesítette; úgy viselkedett, mintha vesebajos lenne, a későbbiekben azt megszokta - tűrte a csizmasegítségeket és arra reagált. Ezért, egymás kímélése végett, felülés előtt futószáron mindig lejárattam. Sarkantyúhasználatra gondolni sem lehetett. (Úgy tudom, az olimpián én voltam egyedül, ki sarkantyú nélkül lovagolt.) Sokat gyakoroltam a be-ki ugrásokat és annak variációit; későbbiekben a kettőskorlátugrást visszájáról ugrattam, hogy a hátsó rúd 30-40 cm-rel volt alacsonyabb. Örkénytáborban gyakran ugrattam Sellőt futószáron; főleg szárazárkot és vizesárkot rúddal. Utána néha kimentem az akadály pályára egyes és dupla - nagyobb - szárazárkot ugratni. Első nyilvános szereplésünk 1935. szept. 11-17-i Insterburg-i nemzetközi mérkőzésen volt, ahol résztvettek a legjobb német lovasok és lovak, köztük a későbbi olimpiai csapat. Az igen nehéz pályákon, a puissance kivételével, minden pálya vizesárokkal kezdődött. Egy nehéz számban VI. helyezés után a Nemzetek Díja két fordulóját 3 hp-tal teljesítette. Legértékesebb eredménye a puissance 4hibapontos II. helyezése. Itt nem annyira a 3 db 160 cm-es akadályt, hanema trakheneni ugrást respektáltam, hol a jó 2 m széles, 150 cm mély, meredek falú szárazárok közepén, földszinttől le-fel 150 cm volt rudakkal beépítve - a közeledő lovas és ló 3 m-es rúdfalat látott. Jól ugrotta. Akkor még nem gondoltam, hogy Sellőnek ez volt a főpróbája az olimpia előtt. A 25 induló közül 11 kiesett. A szept. 28-okt. 7-i varsói nemzetközi mérkőzés 130 cm-es Vadászug-ratásában l60 ló indult. A lOO.-nak indult Sellő átvette a vezetést Ábránd II-tol (lov. Inkey Lajos) és megvédte elsőségét a rohamozó olaszok előtt, kikÁbránd II. előtt a II.-III. helyezettek lettek. Sellőnek nehezebb számokbanvolt még egy III. és egy VI. helyezése. 1936. február végén Örkényben 0 hibaponttal nyerte a 140 cm-es olimpiai előkészítő versenyt, az ugyancsak 0 hp-os Gergelyvitéz előtt. Budapesten márc. 21-25-én a 120 cm-es vadászugratásban 0 hp V., a 130 cm-es díjugratásban 4 hp. Valószínű nem volt már rendben, mert utána, Gergelyvitézzel együtt influenzás lett, mely súlyos betegségnek bizonyult. Gergelyvitéz kimúlt, Sellőt pedig sokáig kellett kezelni. Siófokon jún. 6-9-i Előkészítő verseny helyett 130 cm-es vadászugratásban indult, hol hibátlanul Grófné mögött a II. helyen végzett. Düsseldorfban júl. 2-5-i nemzetközi mérkőzésen volt olimpia előtti utolsó nyilvános szereplése. A „Preis von Hofgarten" 140 cm-es vadászugratásbanhibátlanul II., a „Preis der Köln" 140 cm-es díjugratásban ugyancsak a II. lett. Augusztus l6-i olimpia előtt, júliusban még két nehezebb előkészítőpályát ment Örkénytáborban, 31-én szálláshelyére érkezett meg és aug.1-én már lovagoltam (a mindig szokásos futószárazás után), pinerolkán ugrattam. 2-án csak futószáraztam. 3-7-ig közepes ugrómunkát végzett, 3,5 méteres vizesárkot kétszer ugrott. 8-án jobb ugrómunka végén duplaugrás: 150 cm-es korlát, 7 m 125 X 150 X 180 cm 9-én parcours - jól ment. Másnap kézen sétált. 11-én futószáron dolgozott, utána vágtamunka. 12-én csak futószárazás. 13-án erősen sárlott, igen ideges volt, rosszul vágtázott, rosszul ugrott. 14-én még sárlott, nagyon nyugtalan volt - úgyszintén én is. Futószáron ugrattam, rosszul ment. Kikötőszárral, majd orrfékkel kissé dombos helyen futószáraztam, utána az istállónál lovagoltam, keveset vágtáztam, lényeges javulást észleltem. 15-én futószárazás után tűrhetően ment, keveset ugrattam. Mielőtt az olimpiai nap eseményeit leírnám, az 1937-es Szent György októberi számából két külföldi sportlap utólagos véleményét közlöm: Reit und Polosport, szeptember: „...ez a pálya nagyon nehéznek bizonyult ...ez nem az akadályok mé- reteiben, hanem összeállításában rejlett. A két hármas ugrás, a 6-7-8, vala- mint a 11-12-13 (ez vissza is, Szerk.) volt a legveszélyesebb... a szokatlan távolságok még fokozták a nehézséget... Ezenkívül az akadályok igen könynyen leestek... A pálya talaja nem felelt meg a lovaknak, a tükörsima új gyep még nem gyökerezett meg eléggé és a pénteki nagy esőzések következté- ben felázott! Paris Sport: „...A pálya rendkívül nehéz volt és az a nézetünk, hogy már nehezebb nem is lehetett volna..." Preis derNationen.Vadaszugmtas, Berlin, 1936. aug. l6-án. 18 nemzet, összesen 54 ló. Pályahossz 1050 m, lovaglási idő 160 mp. 13 akadály, 20 ugrás (egy kettes- és 3 hármasugrás) Pályanézés után Sellőt orrfékkel lefutószáraztam. Kevés vágtában nyugodtan, de visszatartva ment, kis előrehajtás után felültem. Az előzmények miatt kíméletesen akartam dolgozni. Néhány kis ugrás után párszor a fordított kettőskorlátot (elöl 110 cm, hátul 80 cm) ugrottam, majd rálovagoltam a 130 cm-es dupla nyírfaugrásra, de leállt. (Talán lábát előzőleg megütötte?)Erélyesen meghajtottam, jó ütemben oda-vissza legalább négyszer folyamatosan ugrattam; folytatólagosan egy 150 cm-es kaput és 150-160 cm-es kőfa-lat. Jól ugrott, leszálltam, a nézőtérre mentem. Láttam Barcza Elemért, a külföldi származású Kópén, 5 hibátlan ugrás után flegmatikusan ment rá az első hármasugrásra [a) 3 m-es vizesárok, előtte 90 cm-es koriát 11,80 m-re, b) 140cm-es, levegős nyírfarudak, c) 7 m-re svájci kapuj, a korlátot verte, utána3-szor leállt. Schaurek jól kezdett irlandi lován, de vége fele sorozatban vert. Hibapontja: 35. Sellő utolsónak indult. Folyamatosan, középerős ütemben vágtázva jól ugrott. A duplaugrás 140 cm-es oxerje után a 7 m távolság, a 150 cm-es kapu előtt kissé szűknek bizonyult, de szerencsésen igazítottam. Az első hármasugrást, hol Barcza kiesett, jól ugrotta, még kopogást sem hallottam, utólag tudtam meg, hogy a középső ugrásnál hibáztam. A következő tetőfedős meredek kőfalnál is szerencsésen igazítottam: l60 cm magas volt. Még két160 cm-es ugrást, az 5 m-es vizesárkot stb. biztosan vette. 2. hármasugrás:a) nyírfakerítés rúddal, 140 cm - 7 m, b) keskeny zöld sövény felett 130 cm-es rúd, mögötte szárazárok kb. 180-190 cm - 11 m-re, c) hasonló árok és ugrás; Sellőnek a nyírfakerítés után kitörési kísérlete volt, jobbra - melynél bal lábam a kengyelvasat elvesztette -, de az azonnali erélyes előrehajtásomra elég lendületesen ugrott. Kis koppanást hallottam. Itt lett a második verőhibám. A hármasugrás után sikerült a kengyelvasat azonnal felvenni. A következő ugrásokat és végén az előbbi szárazárkos ugrásokat fordított sor rendben biztosan ugrotta. Az arany- és bronzérmekért folytatott összevetés hat ugrása: 1. a 140-es stéget mint kezdő ugrást nehezítették, 2. 160-as kőfal, 3. a vízesárkot 5,50-re szélesítették, 4-5. a szárazárkos ugrásokat 140-re emelték, 6. utánuk levő 140 cm-es nyírfaugrást kb. 17-18 m-re vitték, mögéje1,80 széles oxert építettek. Csak a holland Ibrahim és Sellő mentek hibátlanul. Mint utolsó lovas igen sebesen lovagoltam. Ezért lehetséges, hogy a két szárazárkos dupla-ugrás közt egy galoppugrás után már elugrott. Az ugrás felett éreztem, hogy egészen az elejére kerül. Ezért - talán még földet sem fogott - máris egy hirtelen rövid szárhúzással egy pillanat alatt összefogtam és erélyesen előrelovagoltam. A szükségmegoldásomat Gustav Rau így jellemezte: „Rittmeistervon Platthy macht das Pferd zum Gummiball..." /// Cavallo Italiano: „A legnagyobb gyorsaság a magyar reprezentánsnak, Platthy századosnak juttatta a bronzérmet, aki nagy energiával küzdött látszóan az övénél tehetségesebb lovak ellen." Sellőt, Gömbös Gyula miniszterelnöktől Pasman D. holland úrlovas vásárolta meg. 1937-ben első és helyezett lovaglásai közt Aachenben a nemzetközi mérkőzésen megnyerte a „Preis vom Schloss Rahe"-t. Eredményeiről többet nem tudok. 1972-ben Jankovich Endre tüzértiszt azt telefonálta, hogy Sellő 1945 júliusában többedmagával együtt a karinthiai Hüttenberg (angol zóna) foot-ballpályáján lett elföldelve. Nem látta, de hallotta. 1982-ben egy alkalmazott is ugyanezt mondta és személyesen látta is, amikor az elföldelést végző kanizsai tüzérek mondták: Platthy lova volt, az olimpia III. helyezettje, Sellő. Örkénytábor főépület előterében márványtábla hirdette olympiai szereplését. Erdős Sándor sporttárs szerint az néhány év előtt Örkénytáborbanvolt, így annak még ott kellene lenni!......."

( Gondolatok a lovaglásról Platthy József kézirat )

Róma 1960

Minden út Rómába vezet. Lovas csapatunk 1960-ban még olimpiai útnak is hívta, és népes mezőnnyel vett részt. Következzen a beszámoló kedves könyvem részlete:

Róma, 1960

Az 196o-as olimpiai játékokat Rómában, a kultúra, a tudomány, a műveszet két- ezeréves fellegvárában rendezték meg. Róma, mint a történelem folyamán már annyiszor megmutatta, hogy nagy és csodálatos. Versenyzők és nézők, szakértők és sportrajongók, valamint az egész világsajtó méltán csak felsőfokban emlékezett meg nemcsak a környezetről, a rendezésről, de a teljesítményekről is. Itt mindenkinek rendkívülit kellett nyújtania szorgalomban, kitartásban, küzdőképességben, győzniakarásban, ha helyezéshez akart jutni. Nem volt kivé- tel. Így volt ez minden sportban, a lovassportban is. Winkler díjugratásban megszerezte harmadik olimpiai aranyérmét de a d’Inzeo-fivérek is arattak. Raymondo, Posillipo hátán nyeri a d’Inzeok első aranyát, Piero „a sziklán", Rockon a második ezüstöt, majd csapatban mindket ten bronzzal 8-ra szaporítják éremgyűjteményüket. A díjlovaglás olimpiai nagydíja a világ legszebb concours-pályáján a Piazz dí Sineán folyt le. A program azonos a ma érvényes feladattal, tartalmazza a magasiskola látványos elemeit. Csak egyéni verseny folyt, csapat-helyezést nem értékeltek. Mivel eddig még minden olimpián sok kifogás érte a bíráskodást, a következő újításokat alkalmazták, teljes sikerrel: miután minden versenyző előlovagolta a versenyprogramot, a versenybíróság az első öt helyre jelölt lova- sokat visszahívta és újra lovagoltatta. Közben filmet készítettek a produkcióról, melyet a verseny befejezése után lepergettek a zsüri előtt és csak ezen három- szoros kontroll után hozták meg a végleges döntést és hirdettek eredményt. A verseny színvonala a maga nemében páratlan volt. Mély benyomást keltett a nézőkre az esélyes lovasok dinamikától duzzadó bemutatása, amely mögött vasszorgalom, megalkuvás nélküli következetesség, célratörés, továbbá az ido- mítás magas fokú mestersége és precizitása volt érzékelhető. A military-lovak idomítottsági vizsgája is jó nívón mozgott, de a versenyt a terep döntötte el. Pályájának felépítéséről rengeteg kritika jelent meg, óriási sajtóvitát eredményezett. Egyik tábor véleménye szerint megengedhetetlenül ne- hezek voltak az akadályok. A másik tábor viszont azt állította, túl sok volt a hosszú egyenes vonal, ami a versenyzőket lovaik túlhajszolására csábította és a kimerült lovak a pálya második felében rengeteget hibáztak. Akár így, akár úgy - de gyilkos pálya volt. Zajos a sebesültszállító helikopterek zúgásától, mentőautók szirénázásától. Aki ezt végig lovagolta, nagy és veszélyes élményt mondhat magáénak. Férfias sport ez, egész embert kíván. Olyat, akinek bátor a szíve, akiben van lendület, akarat és aki ezeket az erényeket jó lovaglással tudja magában párosítani. Jellemző a nehézség fokára, hogy a 54 500 méteres pályán 73 ló közül csak 41 ért célba, a 18 elindult csapat közül pedig csak hat! Kiestek olyan nagy military-hagyománnyal rendelkező nemzetek, mint Németor- szág, Svédország, az USA és a Szovjetunió. A harmadik napi ugróvizsga a terep követelményeihez viszonyítva igen könnyű volt és a két nap alatt kialakult helyezési sorrenden nem változtatott. Az ugratás olimpiai nagydíjánál újítás, hogy külön napon és külön pályán rendezték az egyéni és külön a csapatversenyt. Természetesen mindkét alkalom- mal, minden lovasnak két ízben kellett a pályát ugratnia, mint Stockholmban. Ebben a versenyszámban a magyarok is indultak. Az egyéni verseny pályája a ló teljesítőképességének, ügyességének és rutinos- ságának legfelső határán mozgott és a lovastól a lovaglás magas fokú művészetét követelte. Az indulóknak csak 6o%-a volt képes egyáltalán végigmenni rajta. A nehézség nem is annyira az akadályok magasságában, mint építésük módjában, az összetett ugrásokban és a pálya vonalvezetésében rejlett.

• 1. sövény rúddal 1,30 métcr 2. kőfal rúddal 1,40 méter 3. kőfal 1,50 méter 4. vizesárok 5 méter 5. kapu rúddal 1,40 méter 6. oxer, benne kőfallal 1,40X1,40X1,70 méter 7. hármas ugrás: a) kőfal 1,50 méter, utána 7,50 méterre b) triple barre 1,50X1,80 méter, majd 9 méterre c) stég 1,45X1,50X1,70 méter 8. stég vizesárokkal 1,40X1,40X2 méter 9. oxer, benne kőfallal 1,35X1,40X1,70 méter 10. útelzáró 1,60 méter 11. kettes ugrás: a) oxer 1,40X1,40X1,60 méter, majd 8 méterre b) stég 1,45X1,50X1,60 méter 12. rács rudakkal 1,50 méter 13. viadukt 1,60 méter 14. oxer, benne kőfallal, 1,50X1,50X1,75 méter

Sokan állítják, hogy a római olimpia egyéni ugratóversenyének pályájánál még nem építettek nehezebbet. Mások szerint a berlini pálya nehézségi foka is meg- közelítette a Piazza de Siena parcours-át. Kicsit olyan ez a vita, mint amikor a labdarúgó szurkolók azon elmélkednek, hogy vajon a 3o-as évek válogatott csatársora volt-e jobb, avagy a mai. De amíg az ugróversenyek pályáját mindig fel lehet építeni „1:1" arányban, addig az „öreg harcosokat", a lovakat és a régi dicsőséget megért lovasokat már nem lehet ismét csatasorba állítani. Érdekes, hogy a Piazza di Siena - méretre - pontos mását Olaszországban, Passo Coreseben is megtalálhatjuk. Itt gyakoroltak az olasz lovasok az olimpia előtt. Voltak, akik hangot adtak annak az észrevételüknek, hogy a hihetetlenül nehéz pálya a két d'Inzeo számára azért lehetett könnyebb, mert ha nem is pon- tosan ugyanazon a felépítésű, de hasonló pályán gyakorolhattak a nagy verseny előtt. Fentiekre talán soha nem derül fény. Egy azonban kétségtelen. A d'lnzeo- fívérek a világ kimagasló lovas-egyéniségei ma is, akik 10 olimpiai érmük mellé megszámlálhatatlan sok világversenyben diadalmaskodtak már és bizonyítottak elvitathatatlan tudásukat. Mindenki azt remélte, hogy az olaszok az egyéni verseny rossz tapasztalatai alapján könnyebb pályát építenek a csapatverseny számára. Sajnos, nem. Ok következetesek maradtak. Hogyan folytak le a versenyek? Díjlovaglásban, mint már előbb említettük, a színvonal hatalmasat emelkedett. Sajnálatos azonban az, hogy az indulók száma csupán 18, pontosan fele a stock- holmi résztvevőknek. Díjlovagló-hagyománnyal rendelkező nagy nemzetek ma- radtak távol, vagy csak egy lovast indítottak. Ez bizony a lovaglás ezen klasszi- kusan szép ágának visszaesését mutatja, aminek káros kihatásai lehetnek a lovag- lás egyéb ágainak művelésére is. Helyezési sorrend:

• 1. Filatov, Szovjetunió, Absent nevű lovon, 2144 pont 2. Fischer, Svájc, Wald nevű lovon 2087 pont 3. Neckermann, Németország, Asbach nevű lovon 2082 pont

Mint látjuk, Filatov 57 pontos fölényes győzelmet aratott, míg az ezüst- és bronzérmest csupán öt pontnyi különbség választotta el egymástól. Militaryben a pálya építője. a tereplovaglás nagy ismerője, a terepakadályok építésének művésze, dús fantáziával, de kíméletlen kivitelezéssel végezte szép feladatát. A military-lovasok vívták az olimpián a leghősiesebb versenyt. Itt nem születhetett véletlen győzelem. Biztos, hogy csak a legjobb lovasok és lovak jutottak végig a pályán és úgyszólván senki által nem sejtett ausztrál siker született:

• Military egyéni helyezés: 1. Morgan, Ausztrália, Salad Days nevű lovon +7,15 poot 2. Lavis, Ausztrália, Mirrabooka nevű lovon -16,50 pont 3. Bühler, Svájc, Gay Spark nevű lovon -51,21 pont
• Mindhárom ló angol telivér volt.
• Csapatban: 1. Ausztrália -128,18 pont 2. Svájc -586,02 pont 3. Fraciaország -515,71 pont

Hibapont nélkül csak az aranyérmes Morgan végzett. A győztes ausztrál csapat hihetetlen példáját mutatta a győzniakarásnak és küzdőképességnek. Morgan, mint a fergeteg, rekordidő alatt, hibátlanul ment végig a tereppályán. Kitűnően sikerült Lavis lovaglása is. Harmadik lovasuk, Röycroft súlyosan bukott, eszmé- letlenül hordágyra fektették. Pár pillanat múlva magához tért, felsegíttette ma- gát lovára és végigugratta a pályát. Utána kórházba szállították. Diagnózis: váll- törés, agyrázkódás. Negyedik lovasuk is jól szerepelt, de a másnapi ugróvizsga előtt a kötelező állatorvosi vizsgálat negyedik lovukat sántának találta, nem indulhatott. Erre Morganék autóba ültek, kihozták a kórházból a törött vállú Roycroftot, lóra ültették és megnyerték a csapat aranyérmet is!! Ugratásban a magyar csapat is részt vett. Karcsu Imre Aranyossal és Suti István Szépleánnyal eséllyel indult. Somlai lova, Okulj és Móra Szertelenje vi- szont ilyen óriási teljesítményre nem volt alkalmas. ; Egyéniben a rendkívül nehéz pályát csak az aranyérmes Raymondo d'Inzeónak sikerült hibátlanul leküzdeni, neki is csak az első fordulóban. A másodikban már 12 hibapontot szerez. Aranyos impozáns formában, kitűnően kezd. A pálya feléig csak 4 hibapontja van, s ekkor történik a tragédia. Karcsu az óriási idegi megterhelés súlya alatt egy pillanatra kihagy, nem kerüli meg a fordulózászlót és kizárják. Suti Szépleánnyal 28 és fél hibaponttal a 10. helyen végez. És ra- gyogó példa a díjugrató-versenyek örök és dicső bizonytalanságára: Suti az utolsó akadálynál hibázott - többek között -, és ha Szépleány nem kerül összeütközésbe az akadály rúdjával, a fiatal lovas hibapontjainak száma: 24 és egynegyed. Ezzel Suti az ötödik lehetett volna. És még ha időn belül is lovagol? De erről ne is beszéljünk. Újabb bronzérmet nyerhettük volna lovaglásban. A Stockholmi kétszeres aranyérmes Winkler pedig 25 hibaponttal az ötödik lett. Suti István akkor mindössze 20 éves volt. És ami késik, nem múlik!! Egyéni végeredmény:

• 1. Raymondo d'Inzeo, Olaszország, Posillippo nevű lovon 12 hibapont 2. Piero d'Inzeo, Olaszország, The Rock nevű lovon 16 hibapont 3. Broome, Nagy-Britannia, Sunsalve nevű lovon 25 hibapont

Csapatversenyben a magyarok közül újra csak Suti állta meg helyét. A töb- bieket kizárják, így helyezéshez nem jutottunk.

• Csapat végeredmény: 1. Németország 46,50 hibapont 2. Egyesült Államok 66 hibapont 3. Olaszország 80,50 hibapont

(Részlet: Radó Oszkár, Sivó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… c. könyvből. 1965 )

Aranyos

Ez akár egy jelző is lehetne, de nekünk lovasoknak egy Ló neve ugrik be egyből. Versenysorozatot is neveztek el róla, de ki is volt Ő? Lovasedzőm Tóth István - Pista bácsi - sokat mesélt róla és lovasairól. Visszaemlékezve a szép estékre szeretném közreadni a következő történetet kedves könyvem soraival, Pista bácsira emlékezve.

Sori

A nagy egyéniségek alakját gyakran teszik meg legendás történetek főszereplő- jévé. A szájhagyomány megtörtént epizódokat kerekít „story"-vá, a sejtelmes nimbusz csillagporával díszítve a Nagy ö-t. A háborút követő években a rendőrség igyekezett feltölteni megtizedelt ló- állományát, különböző vásárokon a felvezetett lovakból kiszemelt egyedeket vá- sárolva meg. 1947 nyarán a kiskunmajsai vásár zenés, lármás, lacikonyhás forga- tagában több lovat kínált eladásra egy szódavízárus. Különösen az egyíktől igye- kezett megszabadulni. Ez a kis sárga még kocsiba fogva is mindenáron ugrani Akart és akkoriban a biztosítás intézményét ilyen természetű üzleti károkra még Nem terjesztették ki. A vékony, alig 165 centiméter magas lovacska láttán nem csapott túlságosan magasra a hatóság vásárlókedve, de a szódás addig ajánlgatta „portékáját", amíg egy másik lóval együtt elkelt. Megfelelő nyerget nehezen ta- láltak rá, de azért beosztást nyert a kiskunhalasí rendőr lovasiskola parancsnok- ságán. Heves vérmérsékletű, nehezen fegyelmezhető ló volt, arányait meghazud- tolóan vakmerő, akadályt nem ismerő vadóc. Akít csak lehetett, megharapott, feldöntött. Nehezen is akadt rá lovas, a hosszú életre vágyók kissé tartottak tőle, Úgy hozta a sors, hogy a battonyaí őrs helyett az örkényi lovasiskola tisztí továbbképző tanfolyamára „helyezték" át. Egyes verziók szerint a londoní olim- piára készülő öttusázók „edzőpartnere" is volt Tatán. Itt Szondyval, aki nyilván nem vágyott Sándor Móric örökébe lépni, átugratott egy gyerekkocsit. Különö- sebb baj nem történt, szemtanúk állítása szerint a kocsiban alvó gyermek fel sem ébredt. Ugyanezen év augusztusában a Kossuth Akadémián indult először versenyen Tokaji MÍháUyal nyergében. Izmosodott, felcseperedett, sárga szőre fényesedni kezdett, el is nevezték Aranyosnak. Minden idők legjobb magyar ugrólova lett. A lovas tanosztály feloszlott, megkezdődött Aranyos pesti karrierje. A Bástya majd a Dózsa SE istállóiban ropogtatta a zabot és eleinte hajlamainak megfe- lelően távol- és magasugró versenyeken csillogtatta rendkívüli képességeit. A hi- vatalos magasugró csúcsot 207 centiméterrel ma is Aranyos tartja Szatola Albert- tel. Trénere, Tóth István rendőrőrnagy - maga is kitűnő díjlovas, magyar bajnok -, elmondotta, hogy Aranyos 224 centiméteres ugrást is produkált, sőt csak lovasa lélekjelenléte akadályozta meg, hogy egy 2 és félméteres kőfalat - melynek tete- jét az elmaradhatatlan keskeny drótsövény csipkézte - át ne ugorjon. Szatola idejében „kiszállt", látta, milyen merényletre készül a sárga és Aranyos meg- állt. Számára lovas nélkül az egésznck semmi értelme nem volt. Válogatotfc lova- sunk, Szabados Gyula is megpróbálkozott egyszer Sorival - így becézték -, de mint a nagy kísérletezők néhanapján, örült, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot. Elszakadt a szár és Aranyos önállósítva magát, fatönköket kezdett átugrálni. Egy nemzetközi versenyen Bukarestben a parcours-t övcző kerítésen át kiugrott a pályáról, majd visszatért, de a rideg szabálytudósok az ilyesmit megbocsáthatat- lan bűnnek tekintík, és lovasával együtt kizárták……

(Részlet: Radó Oszkár, Sívó Róbert Kincsem, Aranyos, Imperiál és a többiek.... /1965/c. könyvből)

Könyvajánló

Kedvenc könyveim egyike, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

Előszó

MAGYAR IMRE 1910-ben született Tarpán, ESZE TAMÁS szülőföldjén. Édesapja törpebirtokosként nevelte kilenc gyermekét. Fiát mégis taníttat- ta, aki iskolái elvégzése után 1929-ben került a komáromi huszárokhoz. Tehetségére felfigyeltek, és 1931-ben az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképzö Iskolához vezényelték, amelyet kiváló eredménnyel vég- zett el. 1933. szeptember 1-én ugyanitt alakult meg a magyarországi Spanyol Lovasiskola, ahová őt is beosztották, és amelynek - egy év kivételével - megszűnéséig lovasa volt. Mint főidomár lovasművészetét olyan szintre fejlesztette, ami a legjobb bécsi idomárok, így PODHAJSKY és POLÁK elismerését is kiváltotta. A negyvenes évektől már nemcsak lova- golt, hanem oktatta is a fiatalabb lovasokat. A spanyoliskolát a háború vihara elsodorta, lóállománya csaknem teljesen megsemmisült, emberei szétszéledtek. MAGYAR IMRE a fogságból hazatérve rögtön bekapcsolódott az újjá- éledő lovaséletbe. A körülmények rendkívül nehezek voltak, mégis nagy lendülettel látott munkához. Először Cegléden alakított lovasszakosz- tályt, amely rövid idő alatt jelentős fejlődést ért el. Csak néhány jellemző adat: 35 lovon ötven lovas tanult heti két-két alkalommal, volt fedett lovardájuk is. Az 1948-asjubileumi versenyt közel húszezren tekintették meg. Ö maga egyszemélyben volt edzö, versenyző, indult síkversenyen, ugrószámokban, tanított, szervezett, versenyzett. A lovak edzettségére jellemzö, hogy a budapesti Mezőgazdasági Kiállításra nyereg alatt érkez- tek, és az itatási időt (20 perc) nem számítva, 3 óra 15 perc alatt tették meg a 70 kilométeres utat. Az ezt követö kondícióvizsgán mind a harminc ló friss és egészséges volt. Sajnos az ötvenes évek sok negatív jelensége rányomta bélyegét lo- vassportunkra is. Kiváló szakemberek kerültek háttérbe bizalmatlanság, téves előítéletek miatt. MAGYAR IMRE azok közé tartozott, akik a mostoha körülmények ellenére is kitartottak választott hivatásuk mellett. 1949-től a jászberényi méntelepen dolgozott. 1953 nyarán már a díjlovagló válogatott keret tagja volt, ahol KEMÉRY PÁL irányítása alatt folyt a felkészülés. A keret további tagjai TÓTH ISTVÁN, SZENTMIHÁLYI JÁNOS és MENYHÁRT BÉLA voltak. Az elsö nemzetközi versenyen, Bukarestben MAGYAR harmadik lett. A hazai díjlovaglás lassan magára talált. Az élmezőnyben SOMOGYI IST- VÁN, VlGH BÉLA, KÖSZEGFALVI IMRE, BONDOR ANDRÁS, ERDÖS SÁNDOR ÓS HALMAI ANDRÁS foglalt helyet. MAGYAR IMRE a szaporodó versenyeken egyrejobb eredményeket ért el. 1954-ben Orosházán közép A kategóriá- ban elsö, 1955-ben a budapesti országos versenyen pótlóban első, könnyű- osztályban harmadik, középosztályban szintén harmadik helyezett. Ugyanebben az évben Békéscsabán könnyűosztályban és pótlóban első, középosztályban második. 1956-ban a válogatott keret csoportvezetője lett, majd a következő év tavaszán Mezőhegyesre került, ahol régi edzője, HAZSLINSZKY KRULL GÉZA dolgozott. Az országos bajnokságot 1957-ben fölényesen nyerte és nemzetközi sikereket is aratott; Lipcsében Szt. György Díjban negyedik, Bukarestben Szt. György Díjban és Intermédierben harmadik helyezett. 1958-ban az ötfordulós bajnokságban ismét első lett. Még abban az évben mindhárom lovát eladták, Homokmégy és Enyiske Hollandiába, Neapolitánó Svédor- szágba került. A következő évek nagy felfedezettje Harta, amelyet MAGYAR IMRE választott a bajai méntelepröl, ahol mint selejt mén állt. Versenyek, baj- nokságok sorát nyerte vele, míg el nem adták Svájcba. Új lovasa, WIL- HELM GRUNDBACHER elismeröen nyilatkozott a lóról. Több sikeres szerep- lés után 1964-ben az olimpiai főpróbának számító aacheni nemzetközi versenyen nehézosztályban első helyen végzett... MAGYAR IMRE 1957-től 1964-ig megszakítás nélkül nyolc alkalommal volt országos bajnok, eredményei alapján elnyerte a „Magyar díjlovaglás örökös bajnoka" címet. Hűséges társairól se feledkezzünk meg: Müvész- röl, Fényesröl, Rahóról. 1965-ben fejezte be a versenyzést és edzöként dolgozott tovább a keszthelyi ATE lovasszakosztályában 1970-ig, nyug- díjba vonulásáig. 1974-ben halt meg, életével példát mutatva ajövő lovas- nemzedékeinek. Kézirata a legmagasabb szintű kiképzési anyagot tartalmazza. Mun- káját a legjobb hazai és nemzetközi szakirodalom alapján rendszereztem és egészítettem ki. Az egykori magyarországi Spanyol Lovasiskola törté- netét MAGYAR IMRE önéletrajzából állítottam össze, kiegészítve saját kuta- tási anyagomból. Remélem, a könyv hasznos tanácsokkal szolgál edzők- nek és lovasoknak egyaránt, hozzájárulva ezzel lovaskultúránk fejlődé- séhez. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik munkámhoz segítsé- get nyújtottak, mindenekelőtt özv. MAGYAR IMRÉNÉNEK, aki a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta, HANTHY LÁszLÓNÉnak, valamint a volt spa- nyoliskolásoknak: SOMOGYI ISTVÁNNAK, SZENTMIHÁLYI JÁNOSNAK és BON- DOR ANDRÁSNAK. Budapest, 1987 március GYÖRFFY-VILLÁM ANDRÁS

Az iskola vezetője és idomárjai 1941-ben (balról jobbra): Hazslinszky Géza, Szentmihályi János, Szerencsi Sándor, Virág János, Kovács Sándor, Magyar Imre, Bondor András.

Egy rövid idézet Magyar Imrétől: „.. .a megtalált két ló közül Tára sorsát ismerem. Elöbb Böszénfára, majd Gyöngyösre került, mint fedezömén. Évek múltán, 1952-ben láttam viszont Gyöngyösön. Felültem rá, és negyedórás idomítómunka után lelovagoltam a magasiskola jár- módjait, valamint minden ugrásra váltást végeztem vele, végül egy ballotá- dot és egy kapriolt hajtottam végre. Számomra ez volt a legszebb bizonyí- téka a ló emlékezötehetségének és az idomítás maradandóságának. Az esti abrakoláskor bementem az istállóba és a régi becenevén szólítottam: - „Muki!" a ló a hangra abbahagyta a zabolást, felfigyelt. Másodszor is szólítottam, mire az elülső lábával kaparni kezdett és halkan nyerített. Amit akkor éreztem, azt nehéz szavakba önteni, de azt hiszem, lovasembernek nem is kell magyaráznom... Tárát kilenc évig lovagoltam. Minden lovamjó barátommá vált, de valamennyi közül ö volt a legkedve- sebb. Fiatalon, kétéves csikóként került hozzám, mint „kisgyerek", tiszta volt és romlatlan, ezért sikerült vele elérnem rövid idő alatt a legnagyobb teljesítményeket..."

Michael Whitaker Puissance

Michael Whitaker látványos bukása 1997 London karácsonyi kupa Puissance. A kőfal magassága 2.13m! A bukás után profi elgurulást látunk.

....................... Wallpapers........................

Összegyűjtöttem néhány háttérképet. Letöltés, majd kicsomagolás, :) Kattints ide!

Samsung World Cup

Régi lovasképek

???

???

Krucsó Ferenc - Vadrózsa (Mezőhegyesi MEDOSZ) Ákos Ajtony - Terike, Bálvány (BHSE)

Balogi András - Artemis (Mezőhegyesi MEDOSZ)

Raátz József - Saraboló nevű lovával (GEAC)

Móra László - Zavaros (1979 OB dontő)

Somi Zoltán (BHSE) ?

Krucsó Ferenc - Vadrózsa (Mezőhegyesi MEDOSZ)

Hargitai János - Mohikán nevű lovával Stelczer Viktor - Peer Gynt (BLK) Balogi András - Artemis (Mezőhegyesi MEDOSZ) Kiss Pál - Rezeda Kázmér nevű lovával (GEAC) Raátz József - Bobherceg nevű lovával (GEAC)

Benedek János - André nevű lovával (GEAC)

A képeket egy már akkor is öregnek számító géppel készítettem, és a fürdőszobában hívtam elő egy szintén gyengus készülék segítségével. A minőség ezért gyenge.

Lovak és lovasok, akadályok .......

Ha tetszettek a képek nézd meg ezt az oldalt: http://www.toffi-images.de/