Futószár - Némethy Bertalan -

A futószárazás - a ló olyan tréningje vagy feladata, amikor gyalogos edzője körül egyhosszú szár végén mozog - az egyik legértékesebb eszköz a lovas tárházában. Annakellenére, hogy sok lovas elsősorban a könnyű munka egyik fajtájának vagy a túl élénkló lovaglás előtti lejártatásának tartja, legnagyobb értéke helyes használata esetén akiképzésben van. Könnyűnek tűnik, de nem az.Mindannyian tudjuk, hogy a korrekt ülés és a megfelelő kommunikáció a lóvalmegtanulható. A futószárazás ugyanilyen körültekintéssel tanulandó, hiszen ez egyolyan művészet, amely sok-sok gyakorlást igénye, míg mesterfokigjutunk. Sajnos eztgyakran nem ismerik fel, és a futószár használatához szükséges megértés, ismeret ésgyakorlat - főképpen a türelem - hiányából a lónak nagyon sok kára származhat mindfízikailag, mind mentálisan.A fütószárazás nem sokban különbözik a tulajdonképpeni lovaglástól, de helyes ki-vitelezése, melynek során elérjük a kívánt célt, talán még a lovaglásnál is nehezebb.Mivel a futószáras munka a ló alapvető képzésének és tréningjének fontos része, rész-leteiben is tárgyaljuk, és foglalkozunk azzal, hogy mit, miért és hogyan teszünk.Hála a legtöbb lóban megtalálható ösztönös önvédelemnek és értelemnek, a ló leg-gyakrabban kijavítja a gyakorlatlan lovas hibáit és általában hamar rendbejön egy-egyrossz élmény után. Sajnos nem mindig ez a helyzet, ha a ló a futószáron ment; ez eset-ben a képzetlen ember fizikailag is megsértheti a lovat és ellentétbe kerülhet a ló ter-mészetes ösztöneivel, teljesen összezavarja és hosszú időre elveheti az állat bizalmát.A futószárazás alapelvei pontosan ugyanazok, mint a lovagláséi. A futószárazásnem csak aztjelenti, hogy a lovat körbe-körbe futtatjuk.Az edzőnek a futószárazott ló által leírt kör közepén kell maradnia. Ideális esetbenugyanazon a ponton marad és kis lépésenként saját tengelye körül fordul, mindigelőbbre tartja a jobb lábát, ha a ló a bal kézen megy és fordítva, ha a jobb kézen. (Eza helyzet segíti az edzőt egyensúlyának megtartásában, ha a ló hirtelen és váratlanulmegugrik.) Az ilyen középponti helyzet azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a lóalaposan kiképzett, figyelmes és teljesen hozzászokott a fütószárhoz, tökéletes kontroll alatt van és az edző és ló között teljes a bizalom.Amíg a ló el nem éri az idomítottságnak ezt a szintjét - azaz fiatal lovak esetében -,az edzőnek rugalmasabban kell a körben elhelyezkednie, de mindig egy kicsivel a lómögött. Ebben a helyzetben a ló úgy érzi, hogy az előtte levő terület szabad, hogy„nyitva áll az ajtó", és ez biztatja az előre mozgásra. Amint az edző egyre közelebbkerül a ló vállának vonalához, vagy akár kissé meg is előzi, az „ajtó becsukódik" ésa ló csökkenti a sebességét. Ha az edző rövidíti a fütószárat és közelebb lép a lóhoz,meggátolja abban, hogy levágja a kört. Szinte sohasem szabad, akár csak kevéssel isa ló elé kerülnie. Mozdulatainak gyorsnak kell lennie, de nem kapkodhat, ha nemakarja megijeszteni vagy összezavami a lovat. Mindig a ló szemét kell néznie, hogybármilyen váratlan mozdulatra azonnal reagálhasson. Valóban csak a lóra ügyelhet,és sohasem szabad hagynia, hogy figyelme bármi másra elkalandozzon.Fontos szempont, hogy fiatal lovat sohasem szabad nyílt területen futószárazni. Alovarda egy sarka, vagy egy külön futószáras kör a megfelelő hely; a kör mindig a lehető legnagyobb legyen. A fíatal lónak meg kell tanulnia edzőjének hangjára reagálni. Az ostor iránt inkább bizalmat érezzen, mintsem féljen tőle. Meglehetősen sok időtkell tölteni a futószáron sétával és ügetéssel. Kezdetben a körön vágtázás túl nehéz afiatal lónak, nem képes megtartani az egyensúlyát és az ütemét, hajlamos arra, hogyszétessen, keresztezzen a hátuljával és könnyen az elejére kerül. A futószárat az edző egyenlő hurkokba rendezve tartsa a külső kezében, mielőtt akapicánhoz vagy a zablához rögzíti.A kapicánt évszázadokkal ezelőtt találták fel. Alkalmas a fiatal lovak futószárazásá-ra, mivel nem teszi tönkre a ló száját. (Idősebb lovak futószárazhatók csikó-kantárral,kikötőszár segítségével, a szárakat úgy rögzítve, hogy ne lebegjenek össze-vissza.) Akapicán párnázott vasrészét kényelmesen kell a ló orrára csatolni és meg kell győződniarról, hogy a fej oldalán futó szíjak nincsenek túl közel a ló szeméhez. A kikötőszárrendszeres használata nem elengedhetetlen, de tanácsos. A kikötőszárakat a hevederhez,valamint vagy a zablakarikához, vagy a kapicán orrszíjának külső gyűrűihez rögzítjük.Fiatal lovak gyakran megpróbálnak elrohanni. Ezért mind a négy bokát valamiféle ín- vagy lábszárvédővel kell óvni a fízikai károsodástól.A ló szájával állandó, könnyű kapcsolatot kell fenntartani. Mindkét kézen, a jár-módok változtatásával kell futószárazni. Meg kell tanulnia a lónak az átmenetre fel-szólítójeleket, valamint a megállást és a nyugodt egyhelyben állást egyaránt.Azután, hogy a fütószárat a zablához vagy a kapicánhoz rögzítette az edző, a fütószár végén levő hurkot a csuklójára csúsztatja (bal csuklóra ha a ló balra halad és fbr-dítva) és a többi hurkot ugyanazon a kezén tartja, hogy lehetővé tegye a szár engedését és felvételét. A szár legkisebb részét sem szabad leejteni. Az edző könnyű kapcso-latot létesít a ló szájával vagy orrával és előre lépteti a lovat. A kapcsolat fenntartásaérdekében rövidít vagy enged a futószáron.Az edző a futószárat tartó kezét a külső váll előtt, a ló szájának magasságábantartja. Felsőteste párhuzamos a ló vállával és az ostor a belső kézben a ló csánkja felé mutat. A ló és a futószár megfelelő összeköttetésének van egy még kifinomultabb módja,ami hatásosabb és szigorúbb irányítást tesz lehetővé mint a kapicán, de csak öregebblovaknál, gyakorlott kézzel használható, mert különben inkább ártalmas lehet. „Kontinentális módnak" nevezik (noha valójában a németekjavára írható a feltalálása). Akontinentális módszemél a futószár a belső zablakarikán át a fülek mögött a ló fejtetőjén halad, majd a külső karikához kapcsolódik. Itt is használható a helyesen beállí-tott kikötőszár, hasonlóképpen, mint a kapicán esetében.A futószár ugyanazt a szerepet szolgálja a lovas kezében, mint a szár. Az ostor, amia belső csánk felé mutat, hátulról követi a ló csánkját, támogatja az ütemét és a lendületét. Szükség esetén nyugodtan és ritmikusan le-föl mozog a csánk irányában, ígyhelyettesíti a lovas előrehajtó csizmáját.Az edző helyzetét, könnyű, folyamatos kapcsolatát a ló szájával, és az előrehajtó ostor zavartalan támogatását úgy kell összehangolni, hogy ezek mind egyszerre hassanak.A futószáras munkának számtalan célja lehet, így fontos ezek elkülönített tárgyalása. Remek előkészítő munka a fiatal lónak a felülés előtt. Később a lóhátról valóidomítás sokkal könnyebb lesz, mivel a fiatal ló addigra megszokja edzőit és bizalmat érez irántuk. A futószár kiváló módja az alapvető fegyelem megismerésének is;a ló megtanul félelem nélkül körbesétálni és ügetni, valamint megállni és helyben várakozni. Hozzászokik az idomító hangjához és az ostorhoz. Így aztán nem zavarja alovas súlya, megtanul ellazulni, és közben fokozatosan megerősödik.A futószárazás során különösen nyugodt bánásmódra van szükség és minden küzdelmet gondosan el kell kerülni. Fiatal lovak előkészítő munkájához a kantár fölé csatolt, megfelelően beállított, jólpámázott kapicánt használjuk, melyet kényelmesen az orrcsonthoz igazítottunk. Anyereg fölé egy hevedert csatolunk és a kikötőszárat ehhez, valamint a zablakariká-hoz rögzítjük. A kikötőszár igen hasznos, mert már az idomítás legelejétől fogva „keretet" ad a lónak.Fiatal lovaknál a kikötőszárat úgy kell beállítani, hogy nagyon enyhén feszüljönegyformán mindkét oldalon, mintsem hogy kontaktus nélkül, lazán lógjon. Ha a ló akikötőszár nélkül próbál meg kitömi, az idomító hiába rángatja a ló fejét és nyakát,egyáltalán nem lesz hatása a külső vállára. Ez olyan helyzetet teremhet, amelyben azelülső és hátulsó bokák keresztezik egymást, és összeütődnek, amitől komoly sérülé-sek keletkezhetnek. A fiatal ló futószárazásának kezdetén igen hasznos a segéd alkalmazása. Ha a lómegpróbál kitömi vagy az ellenkező irányba fordul, akkor a segítő visszavezeti a he-lyes csapásra és megnyugtatja. Mindig ez a legokosabb, amit tehet.Nagyon hasznos dolog a fíatal lovat ügetésből ugratni. Az akadályokat külön fütószá-razáshoz kell felállítani, mindig alacsonyan kezdve. Kitörőként rudakat kell az akadályokmellé tenni, nehogy a ló kívülről vagy belülről elkerülje az ugrást. Könnyü kontaktust kelltartani a ló szájával, érzékenyen követve a mozgását és nem szabad zavami a száját. A lónak kell kiszámítania a helyes elugrási távolságot és a földet érés után majdnem azonnalügetésbe kell visszaesnie. Ez a gyakorlat, ha helyesen hajtjuk végre, nagyon lazító hatású, és biztonságot ad a rohanás nélküli ugráshoz. Később kisebb oxerek vagy akár nagyobb akadályok is használhatók, de természetesen csak fokozatos előkészítés után. A fütószárazás egy másik fontos alkalmazása a ló iskolázása és tréningje. Fejleszthető a ló egyensúlya, és az üteme is hatásosan szabályozható. Ahogy az iramot csök-kentjük a lépések meghosszabbíthatók, amit hanggal és az ostor mozgatásával érünkel. Az átmenetek szintén megtaníthatók. Ha egy képzettebb lovat kisebb körre húzunka korábbi lendületet fenntartva, automatikusan nagyobb összeszedettséget fog produkálni és testétjobban meghajlítja hosszanti irányban. Ezt csak rövid időre követeljük,majd vezessük a lovat nagykörre és hajtsuk előre.Ha a lovat lovas nélkül futószárazzuk, mindig kikötőszárat kell használni. Idősebb,elrontott ló újraidomításánál azonban, különösen ha a kéz tevékenységének elfogad-tatására törekszünk, a segédszár használata még hatásosabb, mint a kitötőszáré. Ilyenkor viszont nagyon gyakorlott idomítóra van szükség. Az ilyen munkához a segédszárat a kengyelszíjak alá helyezzük és a nyeregkápánegy csomóval rögzítjük úgy, ahogy a képen látható. Itt ugyanazok az alapelvek érvé-nyesek, mint amikor a segédszár a lovas kezében van. Az egyetlen különbség, hogya fütószárazásnál a segédszár végét nem a lovas tartja.A segédszárat a következőképpen állítjuk be: állítsuk a lovat vízszintes felületreúgy, hogy mind a négy lábát egyenletesen terhelje, fejét és nyakát természetes hely-zetben tartsa. Fogjuk össze egyik kezünkkel mind a két oldalon a segédszárat, tartsuka kápa fölött úgy, hogy felvesszük a legkönnyebb kapcsolatot a ló szájával, majd te-gyünk ide egy csomót. A segédszárat mindkét oldalon legfelül a kengyelszíjon egy-egy hurokkal rögzítjük. Ez egy háromszöget képez, amelyben a segédszár a heveder-től indulva keresztülhalad a zablakarikán és visszajut a kápa fölötti csomóhoz. Ha aló nem rántja előre a fejét vagy nem próbálja kinyújtani a nyakát, akkor nincs hatás aszájában. Ha mégis húz a fejével vagy megpróbál szár fölé kerülni, akkor a háromszög nem enged, nyomás lép fel mindaddig, amíg abba nem hagyja a húzást, enged,és újra felveszi fejével a természetes helyzetet. Ez a tapasztalat előbb-utóbb rábírja alovat, hogy engedelmeskedjen a szájában fellépő nyomásnak. A segédszár ilyen hasz-nálatával a ló feje nincs tartásba kényszerítve, hanem ő maga találja meg a megkívántés egyben természetes fejtartást.A segédszámak az a vége, amely a hevederhez van rögzítve, sohasem lehet a lóvállánál alacsonyabban. A segédszár ilyen használata, a futószár korábban vázolt kon-tinentális állításával együtt, igen komoly dolog és gyakorlatlan kézben veszélyesebblehet, mint majom kezében a borotva. Ügyes idomító esetében azonban az eredményfigyelemre méltó lehet.Ismételt belső félhajlításokkal, ami automatikusan fellép a futószámál, valamint fo-lyamatos előrehajtással fenntartott lendület mellett a ló hamarosan helyes fej- és nyak-tartással magától megtalálja a támaszkodást és így megtanulja a száron való mozgást.Az ily módon végzett futószárazás előnyös hatása nyilvánvaló: a ló mindenjármódbankörön marad, egyenletes ütemben mozog, fígyelmét az idomítóra összpontosítja. Arögzített segédszár kontaktusa könnyű, rugalmas és vibráló, amivel megtanítja a lovat,hogy kellemesebb számára, ha nem rángat és nem küzd. Amikor a ló nyaka természe-tesen ívelt és feje a fíiggőleges előtt van, akkor az idomító két ujjal képes fenntartania kontaktust és nyugodtan, majdnem beavatkozás nélkül követheti az ostorral a lócsánkját. Ebben a keretben a ló összeszedett, élénk és elengedett, fizikailag és szellemileg is egyensúlyban van, és folyamatos kapcsolatot tart fenn a zablával. Ülésjavítás futószárazással Nincs jobb módja a korrekt ülés megalapozásának - ami mindenfajta lovaglás alap-ja-, mint a kengyel nélküli futószárazás. Ennek a gyakorlatnak csak akkor van értelme, ha a ló jó szándékú, egyenletesen és nyugodtan mozog a futószáron, és így az ok-tató és a lovas egyaránt a lovas ülésére összpontosíthat. A lovasnak és az oktatónak isfel kell ismemie, hogy a nehézségek miben rejlenek, és meg kell találniuk azokat amegfelelő gyakorlatokat, amelyek segítségével bármilyen különleges problémát letudnak győzni.Természetesen vannak általános gyakorlatok, amik mindenki számára hasznosak.Céljuk, hogy kifejlesszék azt a stabil ülést, ami lehetővé teszi a csizma- és kézsegít-ségek egymástól független, ugyanakkor egyidejű használatát, és segítenek abban,hogy a lovas megszerezze a segítségek összehangolásához szükséges érzést.A kikötőszárakat úgy kell használni, hogy az oktató képes legyen irányítani a lovat és a lovas az összes kért gyakorlatot bemutathassa a szárak érintése nélkül. Fon-tos, hogy a lovas folyamatos ülésigazítást hajtson végre valahányszor úgy érzi, hogyelveszítette az ütemet vagy a kapcsolatot a ló hátával, vagy ha azt érzi, hogy a nye-regben maradásért a combjával kapaszkodik. Az ülésigazítás egyetlen hatékony mód-ja az, amikor a lovas úgy húzza vissza magát a nyeregbe, hogy külső kezével az elsőnyeregkápát, belsö kezével pedig a hátsó nyeregkápát fogja meg. Ilyenkor a lovaskülső válla elöl marad, és belső ülőcsontja a belső csípővel együtt mélyebbre kerül anyeregben. A lovas hamarosan ismét megtalálja ülését és felveszi a ló ritmusát. Ilyen-kor kiengedhet és lazán várja a gyakorlatok folytatását. Képzettebb lovasoknak is fontos az időszakos ülésjavítás a futószáron, mivel min-denki felvesz rossz szokásokat a hosszabb idomító munka és különösen a folyamatosversenyzés közben. Önmagunk tükörben való ellenőrzése is nagyon hasznos, de nehéz objektívnak lenni. Minden lovas többet hasznosít abból, ha valaki a földről szakértő szemmel vizsgálja, kritizálja majd kijavítja. A futószárazás kivételével a kengyelnélküli lovaglás nem mindig az ülésjavítás megfelelő módszere. Ami ilyenkor történ-ni szokott az az, hogy a lovas kevésbé biztosan ül a nyeregben és a szárba - valójá-ban a ló szájába - kapaszkodik. Következésképpen ülésigazítás helyett a ló szájánkezd lógni, piszkálja a ló oldalát és fokozatosan elveszti az ülését.Természetesen a legnagyobb tudású lovasok - mint például a Spanyol Iskola lovasai - kengyel nélkül is megtartják szilárdan megalapozott ülésüket, de általában ez agyakorlat nem ajánlatos kevésbé képzett lovasoknak. Eppen úgy, ahogy a rendes ülés is fejleszthető vagy javítható a lovas kengyel nél-küli futószárazásával, az ugróülés is stabilizálható és javítható. Ha a lovasnak nemkell a lóval törődnie, mivel a ló az oktató irányítása alatt marad, akkor képes arra figyelni, hogyan viselkedik minden porcikája az ugrás felett. Az elugráshoz és lando-láshoz szükséges helyes érzés gyakorlása, a szilárd térdtámasz, a csizmák biztos hely-zete, valamint a kezek függetlensége az a cél, amit alacsony akadályok kengyel nélküli, futószáron való ugratásával elérhetünk.Idősebb lovakat futószárazhatunk azért, hogy a lovas súlyának viselése nélkül la-zítsuk izmaikat és bármely lónak hasznára válik egy-egy nagyobb megterhelés után,például egy ugró-, vagy militaryversenyt követően. Mindenesetre a futószárazás sokkal frissítőbb, mintha a lovat az istállóban hagynánk. Ilyenkor is kössük ki mindig alovat, használjunk lábvédőket és mindig kellően tapasztalt ember futószárazzon, haaz edző vagy a lovas nem ér rá.Cavalettin is futószárazhatjuk a lovat, az imént vázolt felszerelés használatával. Fiatalabb lovaknál használjuk a kikötőszárat, idősebb lovaknál (vagy elrontott lovak újraidomításánál) jobb a segédszár alkalmazása.