Lovaglótanárok arcképcsarnoka 7

MÁCHÁNSZKY GYULA ny. tüzér ezredes, lovaglótanár, mesteredző Szeged, 1912. június 1. - + Budapest, 1998. március 12.

Jó megjelenésű, de ugyanakkor csendes és szerény ember volt, aki eleganciájával, derűt, bölcsességet és nyugalmat árasztó tekintetével, energikus, vonzó egyéniségével mindenki figyelmét magára vonta. Nagyszerű ember volt: jó tanuló, kiváló katona, aki bizonyítani tudta képességeit a kiképzésben és a legnehezebb harci helyzetekben, tehetséges lovas és kiváló lovaglótanár. Az egyéniségében rejlő fegyelmezett magatartásával nemcsak munkatársai, beosztottjai és tanítványai elötti tekintélyt biztosította, hanem feletteseinek bizalmát és az iránta való tiszteletet is kivívta magának. Máchánszky Gyula édesapja Szegeden volt főorvos. Korai halála és a háborút követő nehéz évek miatt a családnak anyagi gondjai voltak, s ezért az ifjúkorban elképzelt orvosi tanulmányok helyett a katonai pályát választotta. Az érettségi után, 1930-ban a Ludovika Akadémiára jelentkezett és itt végzett a tüzér szakon, 1934-ben. Akadémiáról kikerült fiatal tisztként csapatszolgálatra osztották be, ahonnan 1936. október 1-jén 6 hónapos lovaglótanfolyamra (equitációra) vezényelték. Az equitáció elvégzése után, az 1937. évi, majd az 1938. évi versenyszezonra a Honvéd Versenyistállóhoz helyezték és 5-5 győzelmével az úrlovasok rangsorában az élmezőnyben szerepelt. Ugyanakkor, 1938-ban, ismeretlen származású, Pókos nevű lovával valósággal berobbant az ugrólovasok mezőnyébe. Ettől kezdve a lovasmérkőzések állandó résztvevője lett. Előbb Pókossal aratta győzelmeit, majd a negyvenes években a szürke Mekkorka hozta a sikereket. Az örkényi Lovagló- tanárképzőbe 1938 őszén vezényelték és kétéves tanfolyamon vett részt. A lovaglótanári diplomáját 1940-ben kapta meg és ugyanakkor az olimpiai keret tagja lett. Első nemzetközi szerepléseire 1939-ben került sor. Először a Torinóban megrendezésre került 75%-os nemzetközi militaryban, valamint díjugratásban indult, amelyek közül egy 1,40 számot összevetéssel nyert meg, majd indult a bécsi nemzetközi versenyen, s végül a II. világháború kitörése előtt néhány nappal megtartott aacheni mérkőzéseken, ahol a Nemzetek Díjaban a magyar csapatnak volt tagja és Pókossal a harmadik legjobb egyéni ereclményt érte el. A háború kitörése megakadályozta további nemzetközi szereplését, de az 1943-ig megtartott belföldi versenyeken szerzett eredményei alapján a bajnoki lista 3-4. helyét foglalta el. A háboró kitörésekor csapatszolgálatra osztjak be, 1942-ben, ütegparancsnokként az orosz fronton, a Don melletti harcokban vett részt, ahol legjobban érvényesültek katonai és emberi erényei beosztottai és a helyi lakos- ság iránt. A helyzeteket felismerve, azokat jól értékelve eredményesen tudta a harcot felvenni és a bekerítéstől megóvni csapattestét. Majd később, a doni tragédiából sikerült ütegét, s mellette a csapatuktól elszakadt és az egységéhez került katonákat is hazahoznia, ami annak volt köszönhető, hogy a fegyelmet, a harci szellemet a legzordabb és a legnehezebb időszakokban is fenn tudta tartani. Haza érkezése után - 1943. március 15-én - előbb Örkénytáborba, majd 1944. augusztus 1-től Hajmáskérre vezényelték lovaglótanárnak. Innen 1944. december 6-án vonultak nyugatra, ahol francia hadifogságba került. 1946. március 13-án érkezett haza, szolgálatra jelentkezett, de beosztást nem kapott. A polgári életben tisztviselő lett, amíg is, 1948 áprilisában katonai szolgálatra hívták be. Előbb, 1948. június 23-tól kezdve a Honvédelmi Minisztérium lóügyi osztályán dolgozott, majd 1949. augusztus 1-től a Kossuth Tiszti Iskolán volt tanár. 1948. október 1-jén őrnagynak, 1951. május 1-jen pedig alezredesnek léptették elő. A tiszti iskoláról 1951. október 1-jén a Debrecenbe vezényelték, ahol a hadtest tüzér törzsparancsnoka lett. Innen került 1954-1955-ös tanévben a Zrínyi Akadémiára továbbképzésre (törzstiszti tanfolyamra). A honvédségnél, bár mint régi tiszttel szemben bizalmatlanok voltak, messzemenőn elismerték tudását, fegyelmezett és fegyelmet tartani tudó magatartását, megjelenését: kiváló katonának tartották és minősítették. Saját elhatározásából 1956. november 15-én leszerelt és azonnal polgári pályán helyezkedett el. 1957. tavaszán a tiszti nyilatkozatot nem írta alá, ezért előbb tartalékállományba helyezték, majd 1958. február 19-én lefokozták. Rehabilitaciója és ezredessé való előléptetése 1992. május 18-án történt meg. A hadseregtől elválása után néhány hónapig segédmunkásként dolgozott, de rövid idő után, 1957 febmárjától Magyar Lovas Szövetség irodavezetője lett. A Szövetség irodáját 1958-ig vezette, majd 1958-tól 1961. december 31-ig a military és az ifjúsági válogatott keret szövetségi edzője volt. Az ifjúsági csapattal több nemzetközi mérkőzésen vett részt eredményesen (Velence, Hannover). 1962. január 1-től 1972. június 15-ig, nyugdíjba vonulásáig a Mezőhegyegyesi ménes lovasai az ugratásban és hajtói a fogatsportban az országos élmezőnybe kerültek, míg az általa előkészített mezőhegyesi lovak, akár otthon, a saját csapatban, akár más csapat színeiben az ország legjobb lovai között szerepeltek. Nyugdíjba vonulása után Bredeneekben dolgozott, Németország egyik legnagyobb lókereskedőjenek, Fritzjansen úrnak az istállójában. Két évet töltött Németországban, s amikor haza jött azonnal újra munkába állt: A Szikrai Állami Gazdaság és a Kiskunfélegyház Lenin MgTsz közös lovasiskolát létesített Kecskeméten, amelynek vezetésével bízták meg 1975. január 1-től. Ezt a lovasiskolát vezette 1985. november 29-ig. Kecskemétről megbántva vonult vissza, s később sem kapott hivatalos megbízást Szövetségtől. Budapesten élt családjával és a Lázár-fivérek lovasoktatója lett, akik az ő irányításával és közreműködésével érték el sikereiket a fogathajtásban. 1996-ban történt balesete után teljesen visszavonult. Máchánszky Gyula cikkei a Lovassport és lótenyésztés című folyóiratban jelentek meg. Legfontosabb munkája a dr. Kósa-Reznek Jenővel közösen írt jegyzet, amely a Testnevelési Főiskola lovasoktatói tanfolyamának volt anyaga. A Magyar Lovas Szövetség munkássága elismerésére 1997-ben Széchenyi emlékérmet adományozott. Temetése a Farkasréti Temetőben volt 1998. március 30-án (Ernst József)