Lovaglótanárok arcképcsarnoka 13

Némethy Bertalan

Győr 1911 - Sarasota (Florida) 2001. január 18

......Nem szeretem a lovaglást tudománynak hívni, ahogy néha nevezik, inkább sportnak, atlétikai tevékenységnek tekintem, amely a legtehetségesebbek kezében művészetté válhat. A lovassportot nem hasonlíthatjuk egy sporthoz sem, mivel itt nemcsak a lovas fizikai képességein és elméleti tudásán múlik minden, hanem az ember és állat közötti kapcsolat igazi megértésén is. A legfontosabb azt a kommunikációs eszközt megtalálni, ami a ló bizalmának elnyeréséhez szükséges, és amellyel elkerülhető a zavar és a félreértettség, ami viszont mindig kedvtelenséghez és ellenszegüléshez vezet. Mivel még csak nem is remélhetjük, hogy csupán erőszakkal és izomerővel uralhatjuk lovunkat, nyilvánvaló, hogy szükségünk van őszinte empátiára a ló iránt (anélkül, hogy gyengének mutatkoznánk) és egészséges, józan észre, amely biztosítja a végső eredményességet..... .....Kurzusok tartása közben szerzett tapasztalataim alapján tisztában vagyok azzal, hogy sok lovas unalmasnak találja a lovaglás alapelveit, illetve a ló fiziológiai felépítésének tárgyalását, és alig várja, hogy akadályokat építsen és megrohamozza őket. Az én tapasztalatom azonban az, hogy ha sosem értik meg teljesen az alapelveket, úgy lovagolni sem tudnak igazánjól megtanulni, függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek. Semmi sem építhető bizonytalan alapokra, és ha a ló és a lovas cselekedetei nem tudatosak, akkor mindig messze elmaradnak képességeik maximális kiaknázásától.....

Előszó Noha számos oktatókönyv jelenik meg évente, mégis nehéz lenne egy ehhez hasonlót találni. Elöször is azért, mert ez teljes mértékben a szerző személyes tapasztalatain alapszik, sok mai könyvvel ellentétben. Másodszor is azért, mert az egész könyvet egymaga írta, ami még ritkabb. De leginkább azért, mert sok olyan mondanivalója van, amely teljesen újszerű, eredeti, mivel a következö oldalakon bemutafott szisztéma számos elemét az író maga gondolta ki. Némethy Bertalan tíz éves korában döntott úgy, hogy életét a lovaknak szenteli. A vívásban és öttusában elért korai versenysikereknek sem sikerült szándékától eltéríteniük, és annak rendje és módja szerint a "Ludovika" tagja lett. Végzés után hamar jelölték a Lovaglótanár Képzöbe, ahol hamarosan kitűnt mint az intézet legfiatalabb lovaglótanara, és a balsorsú 1940-es olimpiai játékok magyar ugróválogatottjának tagja. Ezek révén sokat versenyzett Európa-szerte és kiválasztották a német lovaglótanáiképzö megtekintésére és tanulmányozasára. Sikeres katonatiszt maradhatott volna, ha a második világháború okozta tragédia nem avatkozik közbe. A sors és történelem ezen fordulata nem csupán a lovas tapasztalatok egy lényegesen szélesebb skálájának megszerzését tette lehetövé számáia, hanem ily módon juthatott el az amerikai lovakhoz is. Igy lehetett az U.S.E.T. (amerikai válogatott) az elsődleges élvezője Némethy céltudatos munkájának, amelyet az ugróló szisztematikus kiképzésének szentelt, valamint az edzöként, tanárként és pályaépítöként megnyilvánuló zsenialitásának. Némethy könyvének tartalma, és a fél évszázados gyakorlati tapasztatat önmagukért beszélhek. Értéküket számtatanszor bizonyították azon huszonöt év alatt, mikor a szerzö az U.S.E.T ugrócsapatának edzőjeként tevékenykedett, de az azt követö idökben is a lovassport legmagasabb szintjén, a világkupakon, világbajnokságokon és olimpiai játékokon. Azt is meg kell említenünk, hogy Némethy a ló hátáról is bizonyitotta azt a technikát, amit javasol; minden egyes U.S.E.T. ló, amelynek képe ebben a könyvben szerepel, nemcsak földröl való edzésének, hanem lovaglásának is sokat köszönhet. Ha valaki figyelembe veszi Némethy tanításainak hatását, egyrészt lovasai és ezek tanítványai révén, márészt azokon keresztül, akikre más országokban hatott az elöbbiek példája, akkor aligha becsüthetjük túl fontosságukat. Sok nézö tekinti manapság az amerikai ugróstílust a legmegnyeröbbnek és a leghatékonyabbnak, és az eredmények igazolni látszanak öket. Természetesen több oka van, hogy a dolgok ilyen jól állnak, de ha meg kellene neveznem azt az egy személyiséget, aki a második világháború óta a legtöbbel járult ehhez hozzá, szavazatom "Bert"-re esne. Ennek a messzire nyúló befolyásnak ellenére, viszonylag kevés lovasnak adatott meg, hogy Némethyvel személyesen dolgozhasson, és még ezen szerencsések sem birtokolhatták soha papírra vetett gondolatatt. Így minden lovasembernek hálásnak kell lennie, hogy vette a fáradsagot (ö sem vitatná ezt a szófordulatot), és megörökítette gondolatait nyomtatasban és képekben egy összerendezett, logikus felépítésű könyvben, amit bárki elolvashat, újra olvashat és megfontolhat. Biztos vagyok benne, hogy értékes örökségül fog szolgálni az eltövetkezö lovas generacióknak.

William Steinkraus Olimpiai bajnok, 1968 Az U.S.E.T. elnöke

..... Némethy egy koppenhágai lovas klubban kezdett el oktatni, majd 1951-ben sikerült az USA-ban letelepedési engedélyt kapnia. Itt az U.S. Equestrian Team-hez (U.S.E.T.) került és 25 éven át irányította az amerikai ugróválogatott munkáját. Munkája nyomán az addig mérsékelt nemzetközi sikereket felmutató amerikai ugrócsapat a világ élvonalába került. 1960-ban Rómában már ezüstérmes az amerikai ugróválogatott az olimpián. 1968-ban mexikóban tanítványa, William Steinkraus nyeri a díjugratás egyéni aranyérmét, az amerikai csapat a 4. helyezett. Alaposságát, az igényes munka iránti könyörtelenségét jól jellemzi a szintén tőle hallott "sztori". Az olimpiai faluban való elhelyezkedés után a munka megkezdésénél futószárra vette lovasát, Steinkraust, és ülését igazította. Az ellenfelek mosolyogtak és megjegyzéseket tettek: "Most akarja Némethy a lovasát megtanítani lovagolni? Már késő!" Amikor Steinkraus nyakába akasztották az aranyérmet, koppant a gúnyosan mosolygók álla. Az amerikai lovasok ekkor a versenypályákról "kiselejtezett" nagy termetű, kicsit lomhább mozgású angol telivéreket lovagoltak. Itt kamatozik a telivérek ismerete, idomításuk hatékonyságának tapasztalata. Az amerikai ugrócsapat a mexikói olimpia után a világ élvonalában van, több mint 400 győzelmet aratnak a nemzetközi versenyekben. 1984. Los Angeles az újabb kimagasló csúcs. Itt Némethy Bertalan új filozófiát hirdet. A díjugratás viszonylag fiatal sportág, Dublinban 1864-ben rendezték meg vadászlovak részére az első nyilvános díjugrató versenyt. A II. világháború után a lovassport látványos fejlődésnek indult. Úgy tűnik, hogy a fejlődés a "minél nagyobbat - minél messzebbre" irányba indult el. Egyre nő az akadályok magassága, ezeket már csak hatalmas, nehéz "harci elefántok" tudják megmászni. 1976-ban Montrealban a díjugratás aranyérmese Alwin Schockemöhle Warwick Rex nevű hatalmas hannoveri heréltjén. Némethy Bertalan úgy látja, hogy ezen az úton nincs továbbfejlődési lehetőség. A lovak magasugró rekordja 1949. óta változatlan (Huaso, 247 cm, Chile). Más utat kell keresni! És Némethy Bertalan olyan pályákat épít, amelyek nehézségi fokát nem az akadályok vég nélküli magassága, hanem a pálya vonalvezetése, a kombinációk egymástól való távolsága jelenti. Nem a félóránként hatalmasakat ugró "harci elefántokat" preferálja a pálya, hanem az intelligens, fordulékony, kitűnően idomított, gyors, rugalmas lovakat és lovaglásokat. Los Angelesben 1984-ben Némethy Bertalan építi a pályát. Tanítványai nyerik a díjugratás egyéni arany- és ezüstérmét, és a csapat aranyérmet is. Innentől új fejezet kezdődött a díjugratás történetében. A nyers erő helyett az értelem, a tanulékonyság, az inteligencia jelentik a győzelem feltételét. 1984. (augusztus 17-20.) a szilvásváradi négyesfogat hajtó világbajnokság éve is. Az amerikai négyesfogat hajtó csapat vezetője Némethy Bertalan. Kis meglepetéssel, de kitörő örömmel fogadtuk ezt a hírt. Némethy Bertalan hosszú idő után először járt újra hivatalos úton Magyarországon. Nevetve mesélte, amikor kérdeztük, hogyan jutott neki ez a megtisztelő cím? "Tudjátok, az amerikai csapat tagja egy német fogathajtó, Emil Bernhard Jung. Rendkívül nehezen kezelhető, fegyelmezhetetlen ember. Amikor nem tetszik neki valami, németül káromkodik. Te beszélsz németül, érted azt is, mit káromodik. Katona ember vagy, fegyelmezni is tudsz. Magyarországon születtél, vállald el!" Elvállalta, így jött újra régi hazájába. (Emil Bernhard Jung ma /2002. F./ egy németországi börtönben ül biztosítási csalás miatt, eltörte lovai lábát, hogy magas összegre biztosított lovai után pénzhez jusson.) A hivatalos látogatás régi barátságokat, kapcsolatokat elevenített fel és újakat szült. Kitűnő továbbképzéseket tartott magyar lovasoknak. Lenyűgöző volt hallgatni, mennyire egyszerűen, világosan fogalmazta meg a lovaglás, az idomítás lényegét. 1987-ben a Magyar Lovas Szövetség gróf Széchenyi István Lovas Emlékéremmel tüntette ki. 1995-ben pedig kiemelkedő oktató, nevelő munkájáért, kitűnő könyvéért a Pannon Egyetem díszdoktori címét nyerte el. Nagy öröm volt számunkra is, hogy hosszú évtizedes méltatlan mellőzés után hivatalos elismerések méltatták "a világ legeredményesebb lovas edzőjének" tevékenységét. Kitűnő, hatékony tanítási módszerét írásban is rögzítette, és az Egyesült Államokban 1988-ban jelent meg kitűnő könyve "The de Némethy-Method" címmel. Legutolsó találkozásunkkor megígértem, hogy kitűnő könyvét magyar nyelven is olyan szép formában adjuk olvasóink kezébe, ahogy amerikai és angol lovasok olvashatják ezt a művet. A 2001-es év első felére elhúzódó megjelenést már nem érte meg. A floridai Sarasotában, 2001. január 18-án érte a halál. Egy óriás távozott tőlünk. Öröksége, hagyatéka közöttünk van. Legyünk méltóak hozzá! (furioso írása) www.paci.hu