Lovaglótanárok arcképcsarnoka 9

PLATTHY JÓZSEF

ny. huszár ezredes, lovaglótanár, mesteredző

Karancskeszi, 1900. december 17. + Budapest, 1990. december 22.

Sokan meglepődnek a Platthy fózsef név hallatán, hiszen viselője még az elsővilágháború idejéből, a pécsi hadapródiskolából hozta magával a Platthy Zsiga becézést, amelyből később, a mindenki által tisztelt Platthy Zsiga bácsi lett. A megszólítás változott némileg, a viselője azonban nem: maradt az egyre fehérebb hajú, magát nehezen kifejező, vékony, kissé félszegen mozgó; kisfiús alkatú lovas, aki csak a ló hátán érezte magát jól és biztonságban, itt tudottigazán koncentrálni, ekkor tűnt fel keménysége, ereje és határozott akarata. Zsigáról, Zsiga bácsiról, szórakozottságáról több adoma, történet járta, amelyek mindegyikében a személye iránti szeretet nyilvánult meg. Platthy József a középiskolás éveit Losoncon és Salgótarjánban, majd 1915-1919 között a pécsi és a nagyváradi katonai főreálgimnáziumban töltötte. Az érettségi letétele után a hároméves Ludovika Akadémiát végezte el, tisztté avatását követően pedig Tolnára, majd Sopronba helyezték csapatszolgálatra. A hat hónapos equitáción 1924-1925-ben Komáromban vett részt. Az equitáción, valamint a lovas versenyeken elért jó eredményei alapján vezényelték 1927. szeptember 1-től 1929 augusztusig tartó kétéves lovaglótanári tanfolyamra a Ferenc József Laktanyában működő Lovaglótanárképzőbe(PIK-be). A Lovaglótanárképző elvégzése után, 1929. szeptemberétől kezdve,előbb a Ferenc József Laktanyában, majd 1930-tól Örkénytáborban az olimpiai osztály lovasa lett, s csak a háború kitörése után, 1942-ben vezényelték újból csapatszolgálatra, és 1942 nyarától 1943 elejéig egy önálló lovasszázaddal hadtáp területen teljesített szolgálatot a keleti fronton. 1945. augusztus 1-jén léptették elő alezredesnek, és a háború végéig a lovas pótkeret osztályparancsnoka volt. 1944. október 15-én a Budapesten, az Andrássy Laktanyában tartózkodott, ahol egységével (néhány tucat pótkeretállományba tartozó tartalékos huszár) fegyverrel vették fel a harcot a nyilasokkal. 1945 koratavaszán a pótkerettel Dunántúlra, Szilsárkányba vezényelték (lókiképző és felállító alakulat parancsnoka), majd a front elől nyugatra vonultak vissza, s 1945. május 10-től 1946. szeptember 18-ig angol hadifogságba került. Hazaérkezése után szolgálatra jelentkezett, de csak rendelkezési állományba helyezték. Ekkor szülőfalujába, Karancskeszibe ment testvéreihez, ahol a családja földjén dolgozott 1948-ig. A honvédség 1948. március 1-jén nyugállományba helyezte és számára 50%-os nyugdíjat állapítottak meg. 1994. június 9-én posztumusz léptették elő ezredessé. Platthy József egész élete, kilenc évtized, a lovakhoz kötődött. Gyermekkorban a falusi környezet adta a lovak közelségét, majd a katonai pálya tette lehetővé, hogy a gyerekkori vonzódás szakmai hivatást, elkötelezettséget jelentsen életében. Az I. világháború utáni lovasmérkőzésekről (1920-ban rendezték az elsőt) kevés adatunk van, így nem tudjuk, hogy a Ludovikán 1922-ben végzett Platthy Józsefnek mikor volt az első versenye. Mivel a ludovikás növendékek nem indultak nyilvános lovasmérkőzéseken (a záróünnepségen Platthy József mint csikós lovagolt), valószínű, hogy 1923-ban kezdte el sportbeli szereplését. Régi programfüzet tanúsága szerint 1924-ben, az országos mérkőzéseken, Apacs nevű lovával 1,20 és 1,50 m magas, tehát nem kezdő számokban indult már, s visszaemlékezésében említi, hogy 1924-ben indult a luzerni nemzetközi mérkőzésen is. Ettől kezdve állandó résztvevője a lovasmérkőzéseknek, noha ezekben az években nem szerepel a neve a legeredményesebb lovasok között. Tudását elismerve került 1929-ben – a Lovaglótanárképző elvégzése után - az olimpiai osztályba. Platthy József lovait általában a Lovaglótanárképző Szent György istállójatól kapta, innen került hozzá pl. Gergely vitéz, amellyel a beriini olimpiára készült, majd Kalandor és Sellő. Az olimpia előtt (1936 áprilisában) Gergely vitéz elpusztult, és ezért Gyergyóval lovasították, azonban a berlini olimpián Sellőt lovagolta. Utolsó lova, amely a világháború kitörése idején került hozzá, Románc volt, amelyet különösen tehetségesnek tartott. Mint egykori örkényi lovas, Platthy is közeli kapcsolatba került a galoppversenyzéssel, s az itt szerzett tudása tette alkalmassá, hogy 1948-ban és 1949-ben, a lóversenyzés államosításáig galoppidomárként dolgozzék a versenypályán. Az elkövetkező három évben, 1950 elejetől, 1952 végéig Platthy József távol került a lótól. Mint önéletrajzában írta, 1950-ben lakatosinas volt félévig, majd a Redőnygyárban szerelőként dolgozott. 1953. január 1-től azonban az Állattenyésztési Kutató Intézet bőszénfai ménesében lett edző. Somogy megyei működésének első jele, hogy 1953 nyarán már lovasmérkőzést rendezett Kaposváron. Bőszénfán dolgozott 1957. január 31-ig, a következő napon, február 1-től pedig a kisbéri ménes edzője lett, ahol a pardubitzi akadályversenyekre készített fel lovakat, és amatőr lovasokat. A Kisbéren töltött években, immáron hatvan éven felül is rendszeresen indult a területi lovasmérkőzéseken, sőt területi bajnok is volt 1962-ben. 1957-58-ban a tartalékos és a nyugállományban levő volt katonatisztek legnagyobb részét minden indok nélkül, mint megbízhatatlan személyeket, lefokozták. A bőszénfai és a kisbéri ménes vezetői azonban Platthy József emberi és szakmai érdemeit olyan pozitívan értékelték, hogy alezredesi rangját meghagyták. Platthy József volt a két háború közötti időszak egyik legeredményesebb magyar lovasa. Több mint száz belföldi és 17 nemzetközi mérkőzésen nyert első díjat. Nyolc alkalommal volt a díjugratás magyar bajnoka. A legkiemelkedőbb teljesítménye a berlini olimpia bronzérme. Igazi versenyzői alkat volt. Mennél nagyobb felelősség hárult rá, annál jobban tudott koncentrálni, annál határozottabban lovagolt. Ez hozta, hogy a legnagyobb teljesítményeit az összevetésekben nyújtotta, egyedülálló gyors iramú lovaglásokkal, lovának biztos rendezésével, bravúros fordulataival a mérkőzés legizgalmasabb, legérdekesebb perceit teremtette meg. Platthy Józsefnek sajátos, „egyéni ülése", lovaglási stílusa volt, amit nem sikerült senkinek se utánoznia, de sajnos nem is tudta továbbadni tudását. Nem rejtegette titkát, hiszen bármikor szívesen felült a lóra, igyekezett megmutatni, de a magyarázattal adós maradt. Nyugdíjba vonulása után több alkalommal utazott külföldre, ahol barátai lovait készítette elő versenyekre. Később már csak Budapesten, a Tattersallban lovagolt, ahol mindennapos lovas volt az öttusa istállóban: mindig tartottak számára egy lovat, s csupán halála előtt néhány hónappal, közel 90 éves korában hagyta abba a számára életet adó sportot. A magyar lovasok 1991. január 15-én a Kerepesi úti temetőben vettek végső búcsút Zsiga bácsitól. Szülőfalujában, Karancskeszin helyezték örök nyugalomra. Budapesten, a Nemzeti Lovardában állították fel mellszobrát. (Ernst József)